NP 12.

12.fejezet: "  People "

Blanka:

-Szia Blandina! - mentem be a konyhába, mikor megjöttem Jimmy-től. - Blandina? - mentem oda hozzá.
Az asztalra vágott egy újságot és egy szó nélkül elment mellettem. Odamentem az asztalhoz és lesokkolódtam...
-Blandina valami baj van? Mit láttál?
-Én semmit... De te igen.... - állt meg előttem lenéző fejjel. - Ha megtudom, hogy bármi közötök is volt ehhez az egészhez, nagyon megbánjátok! Főleg te! Akkor szépen mész haza Angliába. Ez a világ nem neked való, már látom! 

-Miért ne lenne?
-Mert kibaszottul de olyan dolgokba keveredsz, amiket nem kellene átélned!
-Hidd el, a királyi család sem más.

-Ó, szóval ott naponta kórházba kerül 3 ember túladagolás miatt? És úgy, hogy az egyik meg is hal? - nézett rám dühösen. - Bízom benne, hogy te nem voltál ebbe az egészbe. - mondta én pedig csak hallgattam. - Ugye semmi közöd ehhez! - nézett rám reménykedve. - Blanka! - mondta mély, fenyegető hangon. - A kurva életbe! - ütött bele a falba. - Tudtam... Annyira tudtam, hogy nem lenne szabad Jimmy közelébe engedni.
-Nem ő tehet róla! Ugyan olyan hibás vagyok én is, amennyire ő! Ne küld haza! - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Remélem tisztába vagy vele, hogy mit tettetek.... Én nem segítek... Nem hozlak ki a dutyiból és nem falazok senkinek! Ezt a balhét TI fogjátok elvinni és nem én vagy Zacky... Tisztába vagy vele, hogyha nem vagyok ott akkor reggel, lecsukják? És nem csak őt, hanem mindenkit? - kezdett velem kiabálni. - Blanka tanuld meg, hogy az élet nem játék, főleg másoké nem! Nem vagy tisztába a halál fogalmával, csak játszadozol mint egy kisgyerek! - mondta, majd megfogta a fejét. - Mihez kezdjek veled? - nézett rám kétségbeesve. - A testvérem vagy, nem teszek ellened semmit, de...
-De mi? - lépett Blanka mellé Jim.
-Na már csak te hiányoztál.
-Ne őt okold, hanem engem! Én rángattam bele!
-Azt gondoltam! - nézett rá dühös szemekkel.
-Nyugalom oké? Tényleg nem tehet semmiről és mi sem! Megkínáltuk őket, ők szívtak sokat! Sőt... Alig szívtak és már kidőltek.

-NEM. ÉRDEKEL. MI. TÖRTÉNT!
-Ne szájalj már! Itt van épségben nem? - emelte fel a hangját Jimmy, majd Blandina nyitott szájjal, egyre fenyegetőbb arckifejezést vett fel.

Blandina:

Ebben a pillanatban megérkeztek a többiek.

-Blandina nyugi oké? - jött mellém Zacky egyből.
-Sssss! - mutatta fel az ujját. - Hogy mit mondtál? - nézett Jimmy-re.
-Hogy nyugodj már le! Nem történt semmi parás!
-Jim, te tiszta vagy? - nézett rá komolyan Blandina. - Semmi parás? JIM MEGHALT 1 EMBER! - nézett rá kikerekedett szemekkel, mire mindenki elhallgatott.
-Meghalt? - kérdezte halkan Matt.

-Igen, meghalt! - nézett körbe a barátnőm. - Nem tudtátok mi? Persze, honnan is tudtátok volna, "ott sem voltatok". Nem? A másik kettő meg még most is kómában van... - mondta, majd elfordult. - Kérlek szóljatok, ha belegondoltatok mit is tettetek... - ment be a szobájába én pedig utána. 

-Igaza van! - tettem fel a kezeimet.

Matt:

-Srácok, ez nagyon durva.... Fel kellene adnunk magunkat.
-Mi? Te meghülyültél?
-Mégis mit csináljunk?
-Ha megtudják, hogy bármihez is közünk van, Jim-et és Zacky-t egyből börtönbe rakják, Blanka-t hazaküldik, mi pedig olyan priusszal fogunk élni, ami mellett nem lehetünk semmik.... 

-Ez igaz!
-Akkor mégis mi legyen?
-Semmi.... Semmi nem lesz! Nem beszél róla senki és kész! Nem tudom Blanka honnan tudta meg, de remélem nem tőletek! - nézett körbe Jimmy. - Nem fogunk emlékezni rá és kész... Elrendezve...

-Ennyivel?

-Igen, ennyivel! Blandina meg majd megbékél.

-Egyszer...
Blanka csak kétségbeesve nézett maga elé.
-Blanka, jól vagy? - mentem oda hozzá.
-Mi? - emelte fel a fejét rémülten. - Persze! Bocsi srácok - nézett össze-vissza zavartan, miközben kicsit akadozva beszélt. - most... mennem kell! - fordult el és már sietett is a szobájába. Jim azonnal utánament, mi pedig leléptünk...


Blandina:

-Te tudtad? - néztem rá dühösen.
-Nem.... Annyit tudok amennyit az előbb tőled hallottam.... Mit csináltak?
-Elvileg drogot adtad 3 gyereknek és az egyik belehalt! - ültem le az ágyra. - Nem tudom hogy fognak ebből kimászni de én nem teszek értük semmit...
Zacky csak szótlanul állt az ajtóban és nem mert odajönni hozzám. Nagyon ideges voltam és szégyelltem magam. Nem kellett volna egyedül hagynom velük Blanka-t.


Blanka:

Hogy fogok kimászni ebből, ha kiderül? A családon belül ezek alap dolgok voltak... Sőt... A nagyanyám jó pár másik embert megmérgezett, csakhogy az udvarban maradhassunk, de az más volt. Ott könnyel eltussoltuk az ügyet, de itt? Itt csak egy hétköznapi ember vagyok. Mit tettünk? Te jó isten! Meghalt egy EMBER...

Lefeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni... Nem volt valami sok sikerem....
Másnap kaptam egy levelet...
-Blanka, sajnálom, hogy annyira ki voltam akadva tegnap, de - rontott be Blandina, majd mikor meglátta hogy sírok, egyből elhallgatott. Felmutattam a levelet és kicsit visszahőkölt.