SML 12.

12.fejezet: " Bonyodalmak... "

Andrea:

Reggel kiballagtam a konyhába és csináltam magamnak egy kávét. Mike eszméletlen nagy vigyorral jött ki a szobájából.

-Na, csak nem tökéletes este?
-Hát, mondhatni! - vigyorgott rám.
-Na mesélj!
-Fogalmazzunk úgy, megvédtem az exétől és megvolt az első csók.
-Hmm... Első csók... És nem feküdtetek le?
-Nem. - rázta meg a fejét. - Én nem a bátyám vagyok! - mondta, majd elnevette magát.
-Na! - mutattam fel az ujjam nevetve. - És ma találkoztok?
-Elvileg én megyek el érte a munkahelyére.
-Na, sok sikert!
-Köszi.

~

-Vic, most hívtak a szüleim, el kell mennem velük üzleti megbeszélésre és szeretnék ha te is jönnél!
-Micsoda?
-Igen... Tudod, a szüleim üzletemberek és megesik 1-2 ilyen alkalom. Ide jönnek és akkor be is mutatlak téged nekik.
-Vidd el! - mondta Jaime röhögve, de kicsit értetlenül néztem rá. - Hidd el, megéri! - ütögette meg kicsit a vállam, majd felemelt szemöldökkel Vic-re néztem.

-Édesem?

-Nem szeretnék menni! - rázta meg a fejét.
-Utálja, ha be kell mutatkoznia a nője szüleinek. - mondta Tony, miközben itta a kávéját. - Ideges és általában balul sül el. - vigyorgott.

-Az összesnél ez volt.
-Na ne már! Ezt nem hiszem el! - mondtam vigyorogva. - Vic, te túl őszinte vagy ahhoz, hogy ez így legyen!

-Aha... A legutóbbin leitatta a csaj apját, aki lehányta a csajszit és úgy kellett hazavinni. - mondta Jaime röhögve, mire Vic csak egy "nem tudok semmiről" vigyorral nézett rám.

-Úgyis eljössz velem! - mosolyogtam rá.

-Kizárt!

~

-Na, mehetünk! - igazítottam meg a nyakkendőjét.

-Nem hiszem el, hogy rávettél.

-Ugyan már! - legyintettem, majd beszálltunk a kocsiba.

~

-Apa, anya, ő a barátom, Vic.
-Örvendek.
-Jó estét! - fogott vele kezet apa.

-Mehetünk?
-Igen, már kicsit így is késésben vagyunk! - mondta anya mosolyogva, majd belekarolt apába és mentek.
-Furcsa szitu. - suttogta oda Vic.
-Nyugi, semmi baj nem lesz! - mentünk utánuk.

~

Mi egész este meg sem szólaltunk szinte.

Kicsit már idegesített ez a megjátszott jó pofizás, csak hogy anyáék kapják meg a megbízást...
-Ha, megbocsájtanak! - keltem fel az asztaltól és a mosdó felé vettem az irányt.
-Bocsi, Andrea?

-Igen? - néztem a csajra, aki megállított.

-Miért vagy egyfolytában Duane közelében?

-Miért ne? - kérdeztem kicsit ingerülten.

-Jobban jársz, ha nem teszed! - mondta, mire csak összeszűkült szemekkel végigmértem.

-Taknyos középiskolások befogják a szájukat! - mondtam, majd bementem a női mosdóba.

Felhívtam az unokatesómat, de nem vette fel... Miután rendbe szedtem a sminkem és kicsit lenyugtattam magam, visszamentem. Már pont ültem le, mikor kaptam egy SMS-t Mike-tól.
"Mit csináljak?
Elmentem a munkahelyére kicsit késve és nem volt már ott... Otthon sincs és a telefont sem veszi fel!"
-Az öcsédet ki kellene segíteni!
-Andrea, miért van az, hogy mostanában szinte többet beszélsz róla, mint bármi másról?
-Mert örülök, hogy végre talált magának valakit, meg hogy kezd kicsit közeledni a többi ember felé? - kezdtünk el veszekedni halkan.
-Ó, hát ez fantasztikus, nem akarsz elmenni hozzá, hogy fog a kezét még szex közben is?
-Vic, mi ütött beléd? - emeltem fel kicsit a hangom, mire anyák ránk néztek.
-Kicsim minden rendben?
-Persze!

-De, mi most elmegyünk. - álltam fel, majd Vic is és megfogta a kezem. - További szép estét!
-Viszlát! - köszönt el ő is és kimentünk.
-Vic, nem értem a kiborulásod okát és lényegét.
-Ideges vagyok oké? Keveset találkozunk és még kevesebbet is fogunk együtt lenni. Ideges vagyok ez miatt... Ennyi oké? - nézett rám még mindig kiborulva.
-Könyörgöm értsd meg, hogy ez az egész nem olyan egyszerű nekem sem. Nem tudom otthagyni a sulit, nem tudok bérelni egyenlőre egy házat és nem akarlak otthagyni téged sem! Egyre többet veszekszünk és még ez is nagy nyomás! Nyárra meg kell lennie a diplomámnak és utána pedig ledoktorálok! Nem tudom, hogy fog alakulni a kapcsolatunk, de miért nem lehet addig is nyugisan élvezni az a kis időt is? - mondtam felemelt hanggal, mire ő csak elképedve nézett rám.