YMH 30.

30.fejezet: "  "

Jess:

-Csá! Ha ezt meghallgatod, akkor kérlek gyere el hozzám... Rakd le a kulcsot, a cuccaid a nappaliban vannak. NEM szeretném meglátni, mikor hazaérek. Ja, és a drága rózsáid, gyönyörű kéken lángolnak. - mondtam kicsit gonoszan kuncogva - Pá édes! - nyomtam ki.

Miközben ezt elküldtem neki, az erkélyemen ültem és tényleg égettem a rózsáit... Vagy egy 3 csokrot biztos, a 10-ből. A Többit vagy kiszárítottam, vagy egyszerűen kidobtam.

Egyedül voltam otthon, így nem látott senki semmit. Felöltöztem és elindultam a stúdióba.

Már pont mentem volna be, mikor a fotósok elkaptak.

-Elnézést, igaz, hogy Leana Silver ellopta a dalait és másnak adta el?

-Kérem nyilatkozzon róla, miért szakított Will Perry-vel!

-Sullivan kisasszony, válaszolna?

-Kérem, miért nem léptek fel saját maguk az ügyben?

-Kapcsolatban áll a városi dealer-el?

Elmosolyodtam, rágyújtottam és bementem a stúdió udvarába.

-Jess jól vagy? - fogta meg valaki a karom.

-Totálisan! - mosolyodtam el, majd kimentem.

Lefeküdtem a hintaágyra és megpróbáltam visszafojtani a sírást.

Járkáltam körbe-körbe és majdnem elszívtam egy doboz cigit.

-Jess nem jössz be?

-Nem. - néztem rájuk.

Fred:

-Gyerekek ez így nem lesz jó!

-Szerintetek igaz, hogy szétmentek?

-Csak nézz rá!

-Szerintem én felhívom Jimmy-t, hogy jöjjön érte.

-És a felvételek?

-Már csak 1-2 rész van amit talán újra kellene énekelnie, meg össze vágjuk és ő készen is van!

-Oké...

-Igen? - vettem fel Jimmy a telefont.

-Heló, Fred vagyok, Jess dobosa.

-Igen, heló Fred, valami baj van?

-Ami azt illeti, igen... Jess-el valami nagyon nem stimmel.

-Azonnal ott vagyok! Köszi hogy szóltál! - nyomta ki.

Jessie:

Bementem és leültem az egyik kis asztalocskára és csak bambultam magam elé.

-Jess, jól vagy? - jött oda Andrew.

-Persze. - bólintottam.

-Szia kicsim! - fogta meg a kezem apa. - Szerintem most menjünk haza oké?

-Oké. - mondtam halkan, majd megfogtam a kezét.

Nem tudom mi játszódott bennem... Mintha belőttem volna magam...

-Kicsim, szeretnél róla beszélni? - ültetett be apa a kocsiba.

-Mi? - néztem rá ártatlanul. - Nem! - ráztam meg a fejem.

-Lehet jobb lenne.

-Apa fáj.... Ilyet szinte most érzek először! - néztem rá kétségbeesetten, majd ő is beszállt.

-Első csalódás! Ez ilyen szokott lenni. Hova szeretnél menni?

-Haza! - néztem ki az ablakon.

Jimmy:

Este, Jess nem jött le egy másodperce sem... Olyan 10 körül, valaki elkezdett csöngetni.

-Jövök! - nyitottam ki az ajtót. 

-Heló... Jess?

-Mit keresel itt? - mértem végig Will-t.

-Beszélni szeretnék vele!

-Itt a cuccod! - adtam a kezébe a táskát. - Többet meg ne lássalak a lányom közelébe! - fintorodtam el, majd rácsaptam az ajtót.

-Ki volt az?

-Will. - mentem fel dühösen.

-Miért reagáltál így? Ez a gyerek

-Ez a gyerek megcsalta az egyetlen lányomat, aki most miatta szinte olyan, mint egy zombi! Megsértette és Jessie SÍRT! - mondtam kiakadva és felmentem a lányom szobájába. - Jess? - léptem be halkan.

Szó szerint elaludt a dobon... Ült a széken, feje a pergőn, egyik keze lógott lefelé, másik pedig az egyik cinen. Elmosolyodtam és felkeltettem.

-Fáradt vagyok! - nézett rám szomorú szemekkel.

-Azért gyere az ágyadba!

-Apa, hívd át Jim-et kérlek!

-Biztos?

-Igen! - bólintott, majd befeküdt az ágyába.

Jess:

Pár perccel később, már arra keltem, hogy valaki belép az ajtómon.

-Szöszi, mi van veled?

-Jim... - néztem rá. - Kérlek maradj velem! - néztem rá nagy és könnyes szemekkel.

-Ne mond, hogy igazak a pletykák.

-De. - bólintottam, majd elmeséltem neki mindent.

-Nem akarok beleszólni, de... Elenne voltam a kapcsolatotoknak nagyon, de biztos ezt akarod?

-Igen... Nem tudnák neki megbocsájtani... De nem szabad látnia, hogy ennyire lent vagyok! Viszont erőm sincs semmihez. - ráztam meg a fejem.

-Sajnálom, lehet meg fogsz utálni ez miatt... - nézett rám, majd hirtelen megcsókolt. - Ez... Már régóta kikívánkozott belőlem... - mondta, még mindig közel az arcomhoz. Megfogtam és hozzábújtam.

-Hogy tudsz ennyire jó lenni hozzám? - kérdeztem könnyekkel küszködve.
-Úgy, hogy én még mindig szeretlek. - mondta, mire kikerekedett szemekkel néztem fel rá. - Nem hiszel nekem, de ez így van! - nézett a padlóra, majd hirtelen rám és ismét megcsókolt. Megfogtam a fejét és hosszasan visszacsókoltam.
-Jim, nem szabad a közelembe kerülnöd!
-De... Ne most akarj leállítani. Nem érdekel semmiféle Will, vagy pletyka vagy valami... Én Jessie Sullivan-be szerettem bele, nem abba a nőbe aki egy álmosollyal virít a plakátokon! - nézett rám komolyan, majd megcsókoltam.
Abban a pillanatban nem vágytam semmi másra, csak ölelő karokra és biztonságra, amit per pillanat Jim adott meg nekem. Azon az estén, a hold csak minket figyelt és úgy értünk egymáshoz, mint Will-el sohasem. Megértettem, milyen, ha valaki ténylegesen szeret és én is viszont. Miért voltam eddig ilyen vak? Jim itt volt előttem egy karnyújtásnyira, de csak lökdöstem el, ameddig ő vergődött... Tényleg maga vagyok az ördög... És mint mindenki tudja, ha valaki a démonokkal szövetkezik, csak rossz sülhet ki belőle.
Jim, nem akarom rád hozni a szerencsétlenségemet!