WWNFY 3.7.

se3.

7.fejezet: " Elfogyni az ölelésben "

May:

Alice 3 napig kómában feküdt, addig ki sem mozdultam otthonról. Felhívott a doki és megengedte, hogy bemenjek hozzá.
-Kérem ne mondjon neki semmi olyat, ami sokkolhatná. Mutatkozzon be, mondjon 1-2 szót magáról és ennyi! Már tudja, hogy hogy hívják, ki ő, hol lakik és persze azt, hogy balesete volt.
-Rendben! - mondtam, majd bementünk. Alice értetlenül nézett körbe. A nővér kiment én pedig leült az ágya mellé.
-Szia Alice!
-Honnan tudod a nevem?
-Én May vagyok!
-May?
-Igen.
-Mi a teljes neved?
-May Jensen.
-Az enyém Alice Young! - vigyorgott. - Furcsa nem?
-Nem, inkább szép! - mosolyogtam rá.
-Te amúgy miért vagy itt?
-Tudod, én  legjobb barátnőd vagyok.
-Barátnő?
-Igen. - bólogattam. - Már nagyon vártam, hogy felkelj!
-Hát, én nem emlékszem rád, de ha most csak egyedül te jöttél, biztos fontos lehetek neked! - mosolygott rám. - Elolvasnád nekem azt? - mutatott fel a TV-re.
-Alice, ott az áll, hogy "Délutáni hírek".
-Igen? - nézett fel csodálkozva. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd hívtam egy orvost... Ameddig megvizsgálta kiküldött és másfél óra múlva jött csak ki.
-Sajnos, rosszabb, mint gondoltuk. Elfelejtett mindent! Írni, olvasni és a legalapvetőbb dolgokat nem tudja. Olyan, mint egy 3 éves kisgyerek, aki most vonul az óvodába.
-És ezen lehet segíteni?
-Természetesen. Ameddig tart a kezelése, mindenképpen bent szeretnénk tartani! Több ilyen alkalmazottunk van, aki ilyen esetekben segít felépülni.
-Értem...
-Kérem ne aggódjon, már jól van a barátnője!
-Nincs jól! - néztem rá kiakadva, majd felkeltem és visszamentem.
-May, végre itt vagy! Olyan furcsa dolgokat kérdezgettek! Elakartak olvastatni velem valamit, de megmondtam hogy nem tudok és döbbenve néztek rám.
-Alice, te most hány éves vagy?
-Nem tudom. - rázta meg a fejét.
-És mi az utolsó emléked?
-Semmi... Nem emlékszem semmire.
-A bátyádra sem?
-Nem, de mondták, hogy nekem az is van. Ed azt hiszem.
-Igen! - bólintottam mosolyogva.
-És May, nekem van barátom?
-Neked?
-Aha! - mondta vigyorogva.
-Volt! - mondtam mosolyogva, majd megfogtam a kezét. - De éppen össze voltatok veszve, mikor a baleseted történt. Biztosan meg fog látogatni!
-Értem... És neked van barátod?
-Hát persze! - mosolyodtam el. - Ő is itt bent fekszik, mivel az egyik koncertjén valaki rálökte az erősítőket.
-Zenésszel vagy együtt?
-Hát persze, én is az vagyok!
-Hú, ezt nem is tudtam! És hogy néz ki a barátod?
-Lehet ismered is, az Avenged Sevenfold szólógitárosa!
-Tudom! - mondta csillogó szemekkel. Hál' istennek, hogy emlékszik valamire... - Synyster Gates? De hát, ő hány éves?
-Sokkal idősebb mint én, de így alakultak a dolgok!
-Aaa, ez nagyon szuper! És milyen zenész vagy?
-Én is olyasmi, mint az A7X. Ők fedeztek fel!
-Ez tök király!
-Aha! - bólintottam, majd elkezdtem neki mesélni, hogyan kerültem ide. Természetesen vigyorogva hallgatta végig az egészet. Mondtam róla is 1-2 dolgot, de csak finoman... Annyit, hogy a bátyjával voltam együtt, volt pár fiúja, meg ilyenek.
-Na Alice, én most elmegyek, mert még Biran-hez is be kell néznem!
-Oké, holnap is jössz?
-Persze! - mondtam, majd átöleltem. - Akkor holnap. Szia!
-Szia!
Leléptem és kb 3 szobával arrébb, már nyitottam is be.
-Bejöhetek? - kukucskáltam be.
-Csak hogy itt vagy! - vigyorgott rám Brián, az ablaknál.
-Te?
-Hazamehetek, már vagy 2 órája itt várlak!
-Végre! - mondtam tapsolgatva, majd odaugráltam hozzá és átöleltem. - Ezt el sem hiszem!
-Én se... May, szeretnék kérdezni valamit! - mosolygott rám.
-Mond! - vigyorogtam vissza.
-Nem költöznél hozzám? - nézett a szemeimbe. Csak dadogtam, meg sem tudtam szólalni. - Nem szeretnél?
-Nem, nem az, csak... Úristen. - fogtam meg a fejem. - Nem hittem volna, hogy idáig eljutunk!
-Mert?
-Mert én még gyerek vagyok hozzád és
-Ezt már megbeszéltük nem? - fogta meg a kezeimet. - Inkább a válaszodat mond. Matt-el és Valary-vel már meg van beszélve. - mosolygott rám.
-Igen, odaköltözök! - csókoltam meg.
-Amúgy meg, már 18 vagy nem?
-De! - mondtam nevetve, majd elindultunk kifelé, kézen fogva.

~

-Elég furcsa lesz itt lakni. - ültem le a kanapéra.
-Már vagy 1000x voltál itt! - ült le mellém, majd hátradőlt és magára húzott.
-Tudom, de akkor is. - fordultam szembe vele, a fejemet pedig a mellkasára döntöttem.
-Mióta várom ezt, el sem hiszem! - mondta halkan. - Most már végre nyugodt lehetek.
-Az biztos! - annyira jól esett átölelni, hogy az nem igaz.
-May, nem akarsz felmenni aludni? - kérdezte Brian nevetve. - Elég nyúzott vagy!
-Nem... Most jó! - nyomtam az arcom még jobban a mellkasához.
-Van valami baj?
-Nem, csak kicsit szeretethiányom van. - válaszoltam halkan, majd lehunytam a szemem. Még szorosabban magához ölelt és adott egy puszit a fejemre.
-Biztos?
-Biztos!
Jelenléte megnyugtatott, nagyon is. Csend és nyugalom volt, az egész házban és a lelkemben is. Nem tudtam betelni a már annyira megszokott, jellegzetes illatával. Szívverése lassú, halk volt. Abban a pillanatban, tényleg kedvem lett volna elfogyni az ölelésben. A meglepő az egészben, hogy buzgósága ellenére meg sem moccant, mintha tudta volna, hogy nagy szükségem van rá.

~
2 hónappal később
~

A rosszakarók természetesen nem maradnak nyugton és folyamatosan kapom a káromkodással meg fenyegetéssel teli leveleket... Behívtak tanúskodni Aaron ellen és mint kiderült, a rendőröket is ő küldte rám és Brian is miatta vagyis az emberei miatt került kórházba...
-Szóval May Jensen! Maga azt vallotta, hogy az említett személy, megfenyegette magát.
-Igen!
-És mégis milyen módszerrel?
-Egy alkalommal, kihasználta a helyzetet, mikor nem voltam túl józan állapotomban és aktfotókat készített rólam. Azzal fenyegetett, hogyha nem segítek neki ellopni valamit, elküldi a sajtónak!
-És maga belement?
-Már elnézést de maga örülne ha a nejéről vagy a lányáról ilyen képek kerülnének fel? - néztem rá kíváncsian, mire csak megköszörülte a torkát.
-Nincs több kérdésem!
-Akkor ezennel 8 évnyi fegyházat ítélek többek között drogbirtoklás, drogfogyasztás, zaklatás, fenyegetés, és betöréses lopás miatt. - csapott egyet a kalapáccsal a bírónő. Aaron gyilkos pillantásokat vetett rám, én pedig csak elfordítottam a fejem és kimentem a tárgyalóteremből. Az épület előtt természetesen azonnal letámadtak az újságírók.
-Kérem nyilatkozzon!
-Ismét börtönbe kerül?
-Jensen kisasszony, Aaron mennyi évet kapott? - kérdezték, de szerencsére mellettem volt Matt, aki utat tört nekem egyenesen a kocsihoz.


~


Nyár végén vonulunk stúdióba, ha egyáltalán nem csuknak le megint addig... Tudom, és érzem, hogy Aaron emberei figyelnek...

Már július van és Alice 2 hónapja került be a kórházba. Minden nap bent vagyok nála és vele együtt tanulok én is. Érdekes, hogy már a negyedikes tananyagnál vannak. Csak nem felejtette el annyira ezeket!

Brianék koncerteznek, mi dalokat írunk, szóval nagy a pörgés.