MK 10.

10.fejezet: " 90%  "

Renée:

-Jól vagy? - fogta a kezem a bátyám a doki ajtaja előtt.
-Ja! - mondtam remegő hangon, majd bementem.
Levetkőztem, befeküdtem abba az "ágyba" és elkezdték a vizsgálatot...
-Renée... Van jó és rossz hírem...
-Tessék? - néztem rá.
-A jó az, hogy minden bizonnyal még megtudjuk műteni magát. A rossz az, hogy a műtét kockázatos! - dobta le a kesztyűit.
-Doktor úr, ez komoly? - öltöztem fel.
-Igen... Minél előbbi műtétre lesz szükség!
-És az mit takar?
-Még a héten! Holnap után, várom délután kettőre! - nézett rám komolyan.
-Oké.. - mondtam kétségbeesve.
-Nem kell aggódnia, mindent megteszünk! - mosolyodott el halványan. - Sok ilyen nő volt már így! Kb. 90%-a a betegeknek, már egészséges gyermekeik vannak!
-Hát, remélem bele fogok tartozni abba a 90-be! - mondtam, majd felálltam. - Viszlát!
-Viszlát! - mondta, majd becsuktam az ajtót.
-Na? - nézett rám a bátyám és Jinxx.
-Holnap után műtenek! - kezdtek el folyni a könnyeim. - A doki szerint még menthető vagyok és mindent megtesznek!
-Holnap után?
-Igen! - bólintottam.
-Jézusom Renée, sajnálom! - öleltek át.
-Minden rendben lesz! - sóhajtottam egy hatalmasat. - Csak essek túl rajta!!

~

-És ezt miért nem mondtad eddig? - baszott le Cole.
-Mert nem akartam!
-Te jó hülye vagy! - pöckölte meg a fejem, majd megcsókolt. - Elmondhattad volna!
-Bocsánat! - bújtam hozzá.
-Bekísérlek oké?
-Oké! - bólintottam.
-Viszont, nem hiszem, hogy itt tudok lenni, mivel munka miatt vissza kell utaznom Angliába.
-Mi? Nemár!
-Én is ezt mondtam!
-Ez most komoly? De... De nemáááár!
-5 hét és jövök is! Rá ne merj nézni másra!! - fenyegetett.
-Oké-oké! - nevettem el magam.


~


-Na készen állsz? - fogta meg az egyik kezem Cole, a másikat Andy.
-Persze! - bólintottam bambulva...
Befektettek egy ágyra és elaltattak... Vagyis rosszul altattak el.... A külvilágot nem észleltem, de éreztem mindent és voltak saját gondolataim.
Begurítottak gondolom a műtőszobába és elkezdték... Minden. Egye. Vágást. Éreztem. A közepe felé már annyira mozogtam, hogy kénytelenek voltak lekötözni. Nem tudom, de elvileg sírtam közben, annyira fájt. Végül is nem a gyógyszerektől, hanem a fájdalomtól ájultam el.


~


-Andy nagyon fáj! - emelgettem a karomat, mivel még csak homályosan láttam. - Andy! - szóltam hangosabban és hirtelen kivágódott az ajtó.
-Renée! - jött oda valaki és megfogta a kezem. - Végre fent vagy! - simított végig az arcomon.
-Sikerült... - hunytam le a szemeimet. - Sikerült a műtét? - kérdeztem, mire csak megszorított a kezem. - Könyörgöm mond már el!
-Az orvosok szerint még egyszer meg kell majd műteni, és méghozzá a jövőhéten.
-Ne parázz rá ennyire! - már kezdtem tisztán látni, és az első dolog amin megakadt a szemem, gyönyörű, könnyekkel teli kék szemei voltak.
-Hogyne aggódnék?? Az orvosok azt mondták hogy.... Hogy...
-Nem vagyok benne a 90%-ban ugye? - mosolyodtam el fájdalmasan.
-Nem! - mondta halkan és megrázta a fejét.
-Gondoltam! - néztem kifelé, sírva. - Amúgy sem akartam szülni!
-Sajnálom! - tette kezemet a homlokához.

~

Pár nap múlva, már a többiek is bemertek jönni hozzám, aminek nagyon örültem.
-Renée? - nézett be CC.
-Sziasztok! - ültem fel, ők pedig bevonultak.
-Na hogy vagy?
-Már kicsit jobban, de még egyszer megfognak műteni!
-Még egyszer?
-Aha! - bólintottam mosolyogva. - De inkább meséljetek valamit! Hogy vagytok? Koncertek?
-Koncertek most nincsenek! - vonta meg a vállát Ashley.
-Mert?
-Mert a bátyád egy idióta! - mondta bunkón és fel nyújtotta a telefonját.
Andy twitter-e volt megnyitva...
"Bocsi srácok, de az elkövetkezendő 5 hétben elmaradnak a koncertek, mivel a húgom (Renée Biresack) nem rég túl esett egy műtéten! Megígérem, bepótoljuk ARMY!"
És ez alatt egy közös képünk...
-Ez, meg mi?
-Andy úgy döntött, hogy nem rejteget téged tovább.
-De máris kb. 10.000 komment van, hogy "ki ez a csaj"?"Andy új barátnője? Testvér?  Eddig nem is tudtam róla. Ez a csaj egy bűnöző!" Embeeeer.... Mik ezek? - néztem kiakadva.
-Srácok! - jött be jókedvűen Andy. - Csá! Ti?
-Megnézzük a mi kis bűnözőnket!
-Andrew Dennis Biersack! - néztem rá gyilkos szemekkel.
-Iiigen? - nézett rám félve.
-Miért kellett kiírnod ilyet twitter-re?
-Ja, az? Hát, már épp itt volt az ideje!

-Nem, nem volt itt! - már kezdtünk volna veszekedni, de Jake közbevágott.
-Renée, hoztam neked sütit! - rakott az ölembe egy tálat.
-Ez mi? - kérdeztem, majd leszedtem a tetejét. - Ez vaníliás kocka?
-Igen, én csináltam!
-Jake, te egy tündéri rocksztár vagy! - vigyorogtam rá. - De sajnos nem ehetek ilyeneket!
-De mi itt sem vagyunk! - mondta Jinxx és mindenki másfelé kezdett el figyelni.
-Aranyosak vagytok! - mondtam, majd betúrtam 2-t.



~


-Szia kicsim! - vettem fel a telefont.
-Szia! Na hogy vagy?
-Kezdek jobban lenni, de lesz még egy műtét.
-Még egy? Minek?
-Nem tudták teljesen eltávolítani, aztán ja...
-Sajnálom, hogy nem lehetek ott!
-Ugyan, úgyis jössz nemsokára! - mosolyodtam el.
-Igen! Le kell tennem, jön a főnököm! Szeretlek!
-Oké, én is! - nyomtam ki.
Jól esett, hogy legalább így tudtunk beszélni...