SML 14.

14.fejezet: " Gerard "

Andrea:

-Nem tudom, mi lesz belőle!
-Csak beszéljetek, kérlek! - mondta nagy szemekkel. - Kééérleeek!.
-Ne nézz így rám!
-Naa!
-Jó! Elég mostmár! - szálltam ki a kocsiból. - Szia Jaime, szia Mike! - köszöntem oda a 2 fiúnak, akik éppen a nappaliba, totál kicspava ültek.
-Csá! - mondták egyszerre.
Csak egyenesen mentem Vic szobája felé, majd lassan benyitottam.
-Vic? - mentem beljebb - Beszélnünk kell! - még rám sem nézett, csak feküdt az ágyába.
-Hagyj békén... - mondta, majd felkelt. - Kérlek menj el!
-Beszéljük meg! - lépegettem hátrébb.
-Ezen nincs mit! - mondta, majd rám csukta az ajtót.
-Vic, ha most nem engedsz be, elmegyek és többet vissza nem teszem a lábam ebbe a házba! - alig hogy kimondtam, az ajtó már kattant is. Meglepődve meredtem magam elé, majd lassan megfogtam a kilincset. - Vic? - kérdeztem halkan, könnyekkel küszködve. - Hát oké... - léptem hátrébb. - Akkor szia! - indultam meg kifelé.
-Na? - állított meg Tony. Csak megráztam a fejem és inkább mentem tovább.
-Adrea! - jött utánam. - Most mi ez?
-Vége van, Tony! - vontam meg a vállam, de már nem is láttam a könnyektől. - Azt hiszem ennyi volt a nagy szerelem! - mosolyodtam el, majd megpróbáltam letörölni a könnyeimet. - Köszönök mindent! - intettem le egy taxit. - Remélem még találkozunk!

-De én ezt nem akarom, sőt senki! Vic sem! - nézett rám kétségbeesve. - Andrea!
-Sajnálom! - töröltem meg a szemeimet. - Szia! - mondtam halkan, majd beszálltam a taxiba és bemondtam a címet.
-Szakítás? - nézett hátra rám az öreg női sofőr.
-Valami olyasmi! - mondtam, miközben végig kifelé néztem.
-Fiatal vagy még! Egy fiú ide vagy oda! Ne is foglalkozz vele! Nem érdemli meg! Aki szakít egy ilyen bájos lánnyal, az nem lehet épelméjű!
-Köszönöm! - mosolyogtam rá.


~


Miután szakítottunk Vic-el, kiköltöztem a kollégiumból. A szüleim megkapták az állást, így finanszírozni tudtak nekem, az egyetemhez közel egy lakást. A költözésemet természetesen kellően megünnepeltük.
-Szóval ez a lakásod? - jött át Emily.
-Aha! - bólintottam, majd bementünk.
-Hmmm.... Az ágyad, kicsit, mintha rendetlen lenne és mi ez a - emelte fel a ruhadarabot a földről. - Ez egy...
-Hoppá... - húztam el a számat, majd kilépett a tusolóból Gerard, szinte fülig érő szájjal.
-Bocsi, ezt elhagytam! - vette el az alsónadrágot és bement a hálóba.
-Andrea!
-Ugyan már! Nekem is kijár a szórakozás nem? - néztem rá, majd kimentünk a konyhába.
-Majd találkozunk Andrea!
-Szia Gerard! Majd hívlak!
-Reméltem is! - kacsintott rám, majd kiment.
-Leszbikus vagyok, de erre a faszira még én is ráhajtanék! - mutatott a háta mögé Em tátott szájjal, mire csak felnevettem.
-Kinek mi! - vontam meg a vállam kaján vigyorral, majd belekortyoltam a kávémba. - Le kell vezetni a tanulás okozta stresszt nembe? - néztem Em-re, miközben felemeltem az egyik szemöldököm!
-Na eeez igaz!
-Hány tárgyból buksz? - olvastam tovább az újságot.
-Mi? Honnan veszed, hogy - mondta, mire csak öntelt vigyorral reagáltam rá. - Na jó... Most csak egyből...

-Tavaly mennyi is volt?
-3... De most jó lett az összes vizsgám, kivéve a pszichológiai. Segíííííííííts!
-Talán! - lapozgattam a napilapomat.
-Na! Kérleeek!
-Oké! - mosolyodtam el. - Szerdán gyere 4-re! Akkor már azt hiszem itthon leszek!
-Köszi! - tapsolt örömében. - Éssss őőőőő... - könyökölt fel.
-Nem vagyok hajlandó Vic-ről, sem a PTV-ről bármit meghallgatni, vagy beszélni! - lapozgattam tovább szigorú fejjel. - Elegem lett ebből, senki nem keresett én sem kerestem őket és így minden rendben! - tettem fel a lábaimat az asztalra. - Kielégítő válasz? - néztem rá.
-Igen... - mondta sokkolt arccal. - Hihetetlen vagy!
-Hát, megesik az ilyen!
-Mikor vizsgázol?
-Még kb. 4 hónap és megyek rezidensnek a kórházba. Utána meg majd meglátjuk hogy alakul. Az mellett természetesen még majd járok egyetemre és ledoktorálok. Egyenlőre beszeretnék kerülni a kórházba!


~


-Andrea, nem jössz el velünk pénteken inni? Még úgy sem buliztunk együtt! - jött oda az egyik évfolyamtársam. Meglepett, mivel sosem szoktunk beszélgetni.
-Persze, miért ne? - villantottam egy mosolyt.
-Akkor még megbeszéljük a részleteket! Szia! - intett, majd 1-2 lány is elköszönt.
-Sziasztok! - mosolyogtam. - Érdekes... - motyogtam magamban.
Éppen lépegettem le a lépcsőn, mikor megláttam Mike-ot, Lisa-t és Jaime-t.....
-Basszus! - mondtam magas hangon és visszafordultam.
-Hé Andrea! - mondta Jaime. Összeszorítottam a szemeimet, visszafordultam és magamra erőltettem egy hatalmas mosolyt. - Igen te! - mutogatott idiótán rám.

-Sziasztok! - mentem oda. - Hát ti?
-Gondoltuk megnézünk, mivel már egy pár hete nem találkoztunk.
-Aranyosak vagytok! - döntöttem oldalra a fejem. - Feljöttök hozzám?
-Őőő... Már nem vagy koleszos?
-Nem, kiköltöztem. Egy közeli lakásom van! - indultam el, ők pedig jöttek velem.
-És mesélj, mi újság! - karolt át Jaime.
-Tanulok, tanulok és tanulok. A szokásos! - vigyorogtam. - Na meg persze lazítgatok néha. Ti hogy vagytok?
-Megvagyunk, dalokat írunk, lassan stúdiózunk.
-Na, az nagyon jó!
-Te Andrea! - álltunk meg a háztömb előtt.
-Igen?

-Szóval... Az a helyzet, hogy Vic
-Andrea! - jött oda Gerard! - Este nem nézünk le a bárba?
-De, mehetünk! - kacsintottam rá.
-Ő meg ki?
-Őőőőő.... Csak egy ismerős! Igen, mi van Vic-el? - mentünk fel a lépcsőn.
-Nem szeretnél vele beszélni?
-Srácok, kérlek, ne! Egyszer már megpróbáltam, bőgés, alkoholizmus és mínusz 8 kiló lett a vége! Nem akarom még egyszer átélni ezt az egészet! Oké?

-Jó, de...
-Srácok, semmi de! Inkább gyertek és ünnepeljétek meg velem hogy találkoztunk! - nyitottam ki az ajtót és egyből a minibáromhoz siettem.