11.fejezet: " Wake up! "
Renée:
Ismét izgulva feküdtem az ágyon, de most nem Cole és nem is Andy,
hanem Jinxx fogta a kezem.
-Kitartás! - mosolygott rám biztatóan. - Erős vagy!
-Az majd kiderül!
-Én hiszek benned! – mutatott rám, mire elmosolyodtam.-Nagyon aranyos vagy Jinxx!
-Nehogy belém szeress! – mondta és elnevettük magunkat. Már késő…
Bejött a doki, és belém nyomott egy altatót. Fél órán belül, már kábultam toltak be a műtőszobába.
~
-Picsába! – ez volt az első szavam, mikor észhez tértem. Ismét csak homályosan láttam, de azt felfogtam, hogy nem volt mellettem senki… Vagyis azt hittem.
Kicsit ki voltam száradva és reflexszerűen az asztalhoz nyúltam, de megakadt valamibe a kezem. Valakinek a haja! – Andy? – néztem oldalra.
Nem, túl hosszú az ő hajához… De akkor ki a halál ez? Ez… Ez az arcforma…
-Jinxx? – nyitottam ki jobban a szemem de még mindig csak foltokat láttam. Ekkor már a szuszogását is hallottam és éreztem az illatát. Nyugodtsággal töltött el, és kezemet a fejére tettem. Lehunytam a szemeimet, majd próbáltam pihenni, de a fájdalom nem engedte. Egyfolytában nyögtem mivel a fájdalomcsillapító hatása kezdett elmúlni. Egyszer annyira megfájdult a méhem, hogy szinte felültem.
-Renée! –pattant fel Jinxx. – Minden rendben? – kelt fel a székből és már nyomta is a hívógombot.
-Nem kellett volna! – néztem rá fájdalomtól könnyes szemekkel.
-De! – bólintott. Bejött az ápolóm, megmérte a pulzusom, adott egy injekciót és lecserélte a kötésem. Jinxx oda sem mert nézni! Mikor elment visszaült mellém és csodálkozva nézett rám.
-Mi az? – mosolyogtam rá.
-Csak annyira csodállak, hogy tényleg milyen erős vagy!
-Ugyan már! – vontam meg lazán a vállam. – Muszáj!
-Amúgy jobban vagy?
-Hát, most már jobb, de még mindig fáj meg ég mindenem!
-Tudok valamit segíteni?
-Elég, ha itt vagy! – néztem a szemeibe. – Szörnyen festhetek!
-Egyáltalán nem! Még így is gyönyörű vagy! – mondta nagy, csillogó szemekkel. Halvány mosoly ült az arcomra és már szóltam volna, de Andy hirtelen berontott.
-Húgi! - rohant oda. - Hogy vagy? Minden rendben? Nagyon fáj?
-Andrew, nyugalom! Igen, kezdek lassan felébredni, én igen fáj, de amúgy minden rendben! - mondtam és elkezdett csörögni a telefonom. Cole hívott....
~
-Nem tetszik nekem, még mindig ez a gyerek! - mondta a bátyám, mikor kinyomtam a telefont.
-Ugyan már!
-Na gyerekek, nekem lépnem kell! - kelt fel Jinxx. - Jobbulást, majd valamikor benézek!
-Oké! - mosolyogtam rá.
-Sziasztook!
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
-Csak óvatosan!
-Mi?
-Jinxx-el! Könnyen beléd habarodik így! Hallottam mindent! "Te még így is gyönyörű vagy!" - idézte féltékeny fejjel. - Nem is lenne semmi baj, ha nem lenne házas!
-Tévedtem... - nézett rám komolyan. - Te MÁR szerelmes vagy! - mondta és könnyek szöktek a szemeimbe.
-Nem tehetek róla! - vontam meg a vállam. - Nem lenne szabad, de akkor is! Annyira aranyos, minden nap bent van nálam és ma itt aludt mikor felkeltem! Nem tudom, hogy ti külditek, vagy önszántából jön, de olyan sokat foglalkozik velem és tudod, hogy igénylem a szeretetet és ő megadja! Te is kimutatod, de tőle más!
-Más mint Cole?
-Igen! - vágtam rá. - Totálisan! Úgy érzem, benne megbíznák és már csak akkor boldog vagyok, ha rá gondolok! És ha mosolyog, sokkal jobb napom lesz! Felvidít érted? - néztem rá és megfogta a kezem. - Tudom, nem szabad, ezért el is nyomom magamba az érzést! Vagyis próbálom, de nem megy! Így nem! De nem szeretném, ha megtiltanátok neki, hogy jöjjön!
-Na látod? Ez szerelem... Amitől szenvedsz és nem olyan érzés borít be, hogy mikor csal meg, miért nincs most mellettem? Nem olyan mint az a... Az a "Cole"! Nem örülök neki, de mégis jó látni, vagyis... Na érted! Örülök, is meg nem is!
-Egyik szemed sír, másik nevet!
-Igen!
-Amúgy, önszántából jön ide! Úgy, hogy Sammi szinte nem is tud róla! - mosolyodott el. - Aranyos srác, de ez a baj... Sammi!
-Nem mondom, hogy sajnos, de sajnos! Cole most is olyan fura volt amúgy... Gyorsan beszélt és nem olyan volt, mintha dolgozott volna!
-Őőő.... Erről még dumálunk, mert kitaláltam valamit!
-Mégis mit?
-Te csak pihenj! - mosolygott rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése