YMH 33.

33.fejezet: " Újrakezdés "

Jessie:

-Szóval, hazamehetek? - néztem a dokire.
-Kötelező a mankó!
-Nem érdekel, pár nap múlva lesz a lemezbemutatóm! - ültem fel.
-Rendben, tessék! - adott a kezembe 2 mankót. Jim segített felkelni, és szépen kivonultunk.
-Biztos nem akarsz inkább bent maradni?
-Biztos! - bólintottam vigyorogva. - Miért van itt értem apa? - néztem a kocsira zavartan.
-Jess, el kell mondanom valamit.... - csak azt ne, hogy megcsaltál, mert kinyírlak! - Tudod, nemrég kaptam egy álláslehetőséget New Yorkban egy cégtől és
-El kell utaznod! - mosolyogtam rá megértően.
-Sajnálom.... - mondta egy hosszas csönd után.
-Hé' Jim! Semmi baj! - simítottam végig az arcán. - Megértem!
-Mi lesz veled?
-Hát, én elleszek ezekkel a kis mankókkal! - vigyorogtam rá. - Legalább lesz részegen normális támaszom!

Pár perc hosszasabb csönd jött, majd a szemeibe néztem.
-Vigyázz magadra oké?
-Oké! - suttogta, majd hosszasan megcsókolt. - Szia!
-Szia! - mondtam és elment... Többé nem találkoztam vele... - Szia apa!
-Szia kicsim! Jól vagy?
-Persze! - vontam meg a vállam.

-Kezdek hozzászokni ezekhez a szitukhoz!

-Tudod... Will ma keresett, telefonon!
-Igen? Nem érdekel!

-Anyád vette fel és beszélgettek!

-Nem érdekel!
-Nem csalt meg!
-Hogy mi?
-Nem feküdt e azzal a nővel, csak miután szakítottatok féltékennyé akart tenni és pár interjúra magával vitte!
-Jó, amit tett az szörnyű! Nem fogok neki megbocsájtani! És amúgy is, ki veszi be ezt?
-Anyád és én!
-Jó, én nem! - vágtam be a durcát és egész úton csak fújtattam....

~

-Kicsim, ma este elmegyünk egy vacsorára! Hivatalosak vagyunk, apád egyik barátjának a születésnapjára!

-Na, jól hangzik!
-Will is ott lesz!
-MERT?! - akadtam ki.
-Mert a szülei barátai apád barátjának?

-Nem akarok elmenni!

-Miért nem tudsz végre megbocsájtani ennek a gyereknek? Mindenkinek jár egy második esély!
-De neki nem! - rohantam fel a szobámba.
Ahogy felléptem twitter-re, megakadt a szemem Will egyik képén... "Készülődés" címmel volt megjelölve egy gyönyörű lány képén, miközben a fürdőben idiótán pózoltak.

Hirtelen hatalmas féltékenységet éreztem éreztem és elkezdtem agyalni...

~

-Jess szép ruhát vegyél fel! Ne minit!
-Mert? -néztem anyára furcsán.
-Ez egy nagyon befolyásos ember! Még neked is előnyöd származhat belőle! Csak ne csináld a fesztivált, és húzd fel ezt!

-De anya, ez egy estélyi!
-Igen, tudom! Mi is ilyenbe leszünk, sőt mindenki!
-De

-Semmi de! Rá rakom, ha nem is akarod!
-Nem!
-De! - mondta, majd lefogta a kezeimet.
-Anya, ne!
-Azt mondtam, hogy felhúzod! - kezdtünk egy birkózni.
-Nem nem nem nem és nem! 

-De! Még milyen szépen fel fogod venni! - lökött az ágyamra és elkezdte levenni a nadrágom.
-Cicabunyó? - jött be apa röhögve.
-Nem akarja felvenni ezt a ruhát!
-Jeees!
-De apu, nemár! 

Fél óra múlva, kisminkelve, tökéletes hajjal és AZZAL a ruhával léptem ki a házból....
-Mondtam, hogy csinos!
-Nagyon! - ironizáltam, majd beszálltunk a kocsiba.

~

-Á, Sullivan! - jött oda egy öregebb csávó. - Örülök, hogy eljöttetek!
-Mi örülünk, hogy meghívtatok! Családod merre?
-Ott ülnek, a ti helyetek mellettünk van!
-Tökéletes! - mondta anya, majd odamentünk.

Mosolyogva sétáltam oda, de ahogy megláttam, egyből elkapott az ideg.

-Ezt most muszáj volt? - néztem a szüleimre.
-Mit?
-Pont vele kell szembe ülnöm?
-Nem mi rendeztük el így! - mondta apa vigyorogva, majd leültünk.
-Helló! - vigyorgott Will a képembe.
-Csá! - vágtam oda flegmán, majd anya megbökött.
-Sziasztok! - mondta kedvesen.

Will csak nézett rám én pedig próbáltam elkerülni a tekintetét... Jól kezdődik az este....

~

Szerencsére vacsora közben egy szót sem szóltunk egymáshoz... Utána, apa haverja odajött hozzám és nagyon megdicsért...

-Jessie! - mosolygott.  Örülök, hogy végre benne vagy ebbe a családba!
-Hát még én!
-Szeretnék gratulálni a karrieredhez! Nem sok ember képes ilyen gyorsan ilyen eredményeket elérni!
-Köszönöm szépen!
-Lenne egy ajánlatom! Ha te és a családod is beleegyezik, akkor segítenék rendezni nektek, egy videoklipet!  

-Az nagyon jó lenne!
-Nem minden nap találkozik az ember ilyen tehetségekkel! Szívesen segítenék neked!
-Köszönöm szépen!

-Nagyon normális barátod van!
-Hogy mim?
-Will Perry!
-Igen?
-Nagyon dicsért ő is, ha nincs itt, most nem tudunk beszélni! Jól mutattok egymás mellett!
-Ó, igen, ő már csak ilyen! - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Ha most megbocsájtasz!
-Természetesen! - mondtam és elment. Vérszomjas arccal Will felé mentem, elkaptam a karját és arrébb vittem. - A barátnőd? - kérdeztem kiakadva.
-Mi?
-Mióta vagyok, a nőd? Minek mondtam Mr. Wine-nak, hogy együtt vagyunk?
-Jess, szeretném újrakezdeni!
-És ezt úgy csinálod, hogy azt mondod együtt vagyunk? Mondd, te normális vagy? Más nővel jössz el, ráadásul szinte egy királynő és ilyet mondasz?
-Mi? Te miről beszélsz?
-TE miről beszélsz?
-Will jössz?
-Suzy? - jött oda a csaj.
-Mi lassan megyünk, siess! - puszilta meg.
-Rá gondoltál? - mutatott az éppen elbaktató lányra.
-Kire másra?
-Ő az unokatestvérem! Most jöttek haza és itt van nálunk pár napot! Jessie néha nézz utána a dolgoknak, bár te ebben nagyon jó vagy! Túlságosan...
-Ó, szóval az én hibám a kis ribanc?
-Nem ezt mondtam, de

-Jessie Sullivan! Megmondtam, hogy ne balhézz! - nézett rám anya szúrósan. - Szia Will! - mosolyodott el.
-Csókolom, Mrs. Sullivan!
-Te meg gyere, azonnal hazamegyünk!
-Köszönöm! - mértem végig Will-t és mentem a szüleim után.