MK 8.

8.fejezet: " Csak egy vérvétel  "

Jinxx:

-Szerintem ennek rossz vége lesz! - néztem rájuk, majd egy hatalmas ajtócsattanást hallottunk.

-Nyisd ki! - hallottuk fentről. - Renée! Azonnal nyisd ki!

-Erre csak egy megfelelő szó van... - nézett rám Jake.
-Biersack! - mutatott az emelet felé Ashley.
-Juliet?
-Nem tudom... Nem merek odamenni, mert csak rosszabb lesz!
-Mondasz valamit... - keltem fel. - Srácok, akkor tipli van! - mutattam az ajtó felé, ebben a percben Renée jelent meg, Andy-vel a sarkában és egy kisebb bőrönddel a kezében.
-Renée? - néztem rá.
-Mi van? - kérdezte totál idegesen, könnyes szemekkel.
-Ezt nem csinálhatjátok! - mondta idegesen Juliet. - Hülyék vagytok mind a ketten!

-Lehet, de én nem akarok itt maradni! - sütötte le a szemeit Renée.
-Mi? De, szépen itt maradsz és megbeszélitek!

-Nem! - rázta meg a fejét a lány.

-Ha elengeded, eljöhet hozzám ma este! - néztem Juiet-re.

-Köszi, de nem

-Igen! - vágta rá Renée, majd Andy-re nézett. - Legalább nem leszek láb alatt! - mondta szemrehányóan, majd kiment.

-Ezt nem bírom!
-Azért őt is meg lehet érteni! - mondtam, miközben Andy-t néztem. - Te meg szellőztesd ki az agyad oké? - veregettem meg a vállát. - Kicsit túlreagáltátok mind a ketten a dolgokat!
-De akkor is, ezt nem hiszem el! Most komolyan elmegy? - nézett rám kétségbeesve.
-Ugyan már! Holnap reggel hozom!
-Vigyázz rá oké? - mondta, még mindig aggodalmasan.

-Persze! - mondtam, majd kimentem Renée után. - Meggondolatlan vagy! - mutattam rá.
-Tök mindegy, csak vigyél már el! Jó lesz nekem bárhol, csak menjünk innen! - ült be a hátsó ülésre.
-Egyáltalán mint kaptatok össze?

-Azon, hogy Andy néha egy túlságosan jótétlélek, rendes bátyuska!
-Szóval Cole!
-Igen, ő! - mondta, majd elhadarta mi is történt. - És nem bírom, hogy minden egyes alkalommal, mikor feljön ez a téma, veszekedés, ordibálás, anyázás lesz a vége!
-Te is lehetnél vele kicsit türelmesebb! Nehéz neki feldolgozni, hogy a húga már ekkora! 18 éves vagy, csak gondolj bele! - mondtam és nem szólt semmit, csak bambult ki az ablakon. - Igazam van? - néztem rá a visszapillantó tükörbe. 

-Mondasz valamit! – bambult el a város fényeiben.

Renée:

-Na, ha gondolod, akkor megmutatom a szobát!
-Nekem tökéletes a kanapé! – tettem le a cuccaimat a nappaliba.
-Nem szeretném, ha ott aludnál!
-Jinxx, vendég vagyok oké? Nem fogom eltűrni, hogy ne én aludjak itt! – ültem le a kanapéra.
-Nem! Nem engede
-Szívem? – jött le egy aranyos lány.
-Helló! – mosolyogtam rá.
-Szia kicsim! – mondta Jinxx mosolyogva, majd odament és megcsókolta. – Renée, ő Sammi. Kicsim, ő Andy húga!
-Szia, örülök a találkozásnak! – adott 2 puszit.
-Szintúgy!
-És miért kerültél ide?
-Kicsit összekaptak Andy-vel, aztán, mondtam, hogy aludjon itt ma.

-Ó, értem!  Nekem most mennem kell egy fotózásra, este jövök!
-Oké.
-Szia! – csókolta meg, majd gyors lelépett.
-Szép barátnőd van!
-Köszönöm! – mondta mosolyogva. – Na… Éhes vagy?
-Nem mondanám. – ráztam meg a fejem. – Nektek nincs kutyátok?
-De, van! Jazzy! – mondta, majd fütyült egyet és a kis Border Collie már futott is felénk. – Sziaaa! – simogatta meg a hevesen vakkantó kutyust. Leguggoltam és azonnal odajött hozzám. Körbeszaglászott és megnyalogatott.
-Te jó isten! – mondtam nevetve. – De aranyos! – ültem le, a kutya pedig azonnal az ölembe feküdt.
-Látom nagyon tetszel neki!
-Hát… Megeshet! – mondtam vigyorogva. - Én is annyira szerettem volna egy kutyát, de ennek a Batman buzinak csak macskái vannak! - forgattam meg a szemeim, mire csak elnevette magát.
-Batman buzi?
-Hát mert nem az? - néztem rá és én is elnevettem magam.
-Akkor mit csináljuk?
-Háááát.... - néztem körbe. - Mondjuk megnézhetném azt a szobát? - keltem fel és már indultam is a fekete ajtóhoz.
-Szerintem az tetszeni fog!
-Igen? - fordultam hátra vigyorogva, majd benyitottam. Totál sötét volt. - Ez tetszene nekem?
-Jaj de Biersack vagy! - kapcsolta fel a villanyt.
-Aaaanyukád! - néztem körbe.
Az a szoba az álmom... Tele volt hangszerekkel! Zongora, hegedű, cselló, szaxofon, gitár....
-És mindet használod? - ültem a zongorához.
-Általában igen, de a szaxit azt nagyon ritkán veszem elő!
-Játszunk valamit! - kezdtem el nyomkodni össze-vissza a zongora billentyűit.
-Ezt próbáld meg! - nyomott elém egy kottát.
-Lost it all? - néztem rá. - Ez a ti számotok?
-Aha! - bólintott.


Jinxx:

-Énekelni tudsz? - néztem rá.
-Fogjuk rá! - vonta meg a vállát, majd elkezdtük.
Tökéletesen játszotta... Én beültem a cselló mögé és követtem őt. Mikor elkezdett énekelni, szinte elállt a szavam. Ő is tehetséges volt...
-Te lány mióta csinálod ezt? Biztos hogy csak 1-2 éve?
-Igen, de akkor sem valami rendszerességgel. Volt egy lány, aki tanított 1-2 számot! - mosolygott rám. - Őőő... Jinxx, nekem el kellene mennem orvoshoz majd ma délután!
-Oké! Elvigyelek?
-Megköszönném! A kórházba kell mennem!
-De miért?
-Egy egyszerű vérvétel! - vonta meg a vállát. - A jogsi miatt kell!
-Értem, és hányra?
-4-re van azt hiszem időpontom! - vigyorgott.
-Akkor megpróbálunk odaérni, de nincs kedved még zenélni?
-De, mehet! - fordult vissza a billentyűkhöz.



~


-Renée, múltkor te tetted tönkre Andy gitárját? - kérdezte, én pedig kicsit elgondolkodtam.
-Lehet! - tömtem a számba egy adag sósmogyit. - Ja, igen én vágtam el a húrokat, mert megsózta a sütijeimet, amiket az egyik barátnőmnek vittem be a kórházba, akit ő utált!

-Hogy mi? - kérdezte nevetve.
-Ja, a csajszi rá volt szállva, de én nagyon bírtam!
-Te tudsz sütni?
-Hát őőő..... Taln sósan még jobb is lett! - mondtam nevetve.




~


-Itt jó lesz? - álltam meg a kórház hátsó parkolójában.
-Tökéletes! Köszönöm szépen!
-Bemenjek veled?
-Nagylány vagyok már! - nézett rám hatalmas szemekkel. - Megvársz?
-Őőő.... Hívj ha végeztél, elmegyek Sammi-hez!
-Köszönöm szépen Jinxx! - szállt ki.


~
Mikor hazaértünk, valami nagyon nem stimmelt ezzel a lánnyal...
-Renée, van valami?
-Mi? Semmi, csak kicsit lefáradtam! - fogta meg a fejét. - Szerintem lassan lefekszek!
-Oké, kész a vendégszoba! - mondta aranyosan Sammi.
-Köszönöm, de nem kellett volna!
-Ugyan már! - legyintett - Ha Jinxx-en múlna, szerintem még ő is a kutya mellett aludna! - mondta nevetve.
-Naa! Nem is! - durcázott be!
-Jól van kicsim, tudod, hogy csak hülyéskedek! - csókolta meg, majd felvezetett.


~


Másnap olyan dél körül felkeltem és Renée csak maga elé bámulva, hatalmasokat sóhajtva ült a kanapén. Sammi már elment dolgozni, szóval nem is veszhettek össze. Mondjuk, min vitáznának, ha nem is ismerik egymást??
Láttam, hogy egyre jobban csak folytja vissza a sírást.
-Renée?
-Szia! - nézett rám kicsit megijedve. - Te?
-Most keltem! - ültem le mellé. - Valami baj van?
-Nem, nincs semmi! - rázta meg a fejét...