16.fejezet:" Segg...fej "
Renée:
-Szóval vissza kell menned.
-Muszáj?
-Igen! – bólintottam szomorúan. A többiek kb. 5 m-re tőlünk vártak Jinxx-re. – Hidd el, szívem szerint itt maradnák! – mondtam, miközben a szemeibe néztem.
-Azért majd beszélünk?
-Ez nem megy ilyen könnyen… Majd meglátjuk!
-De miért?
-Jinxx… Ez… Bonyolult!
-Mindig minden bonyolult! – akadt ki kicsit. – De miért? Mond meg az okát!
-Ez nehéz nekem! Érted? Cole, a suli, a baleset, anyámék, Andy-ék! Nem tudom, mikor fogok megint a régi lenni! – percekig csak csendben álltunk, mikor bemondták, hogy a gépem lassan indul.
-Hát akkor... – nézett rám én pedig hirtelen magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam. Gyorsan megfordultam és a beszálló fellé futottam. Mikor hátranéztem, értetlenül állt még mindig ugyan úgy. Könnyes szemekkel odaadtam a jegyemet és felsiettem. A gépről már nem láttam semmit… Ezt a nyarat sohasem fogom elfelejteni!
~
Anglia… 5 hónapja vagyok itt és csak Andy-vel beszéltem kb 2 hetente 1x.
Éppen mentem be a suliba, mikor az osztályfőnököm és egy slampos öreg faszi az
ajtóban álltak. -Reggelt’! – köszöntem oda, majd az oszt.főm megfogta a karomat és visszahúzódott. – Őőő… Valami baj van? – néztem rájuk.
-Nem, éppen ellenkezőleg! Az úr, itt Mr. Schwarz! -Helló! – köszönt határozottan.
-Örvendek! – bólintottam.
-Érdeklődne irántad!
-Tessék?
-A deszkázás terén. Látott téged 1-2 videón meg versenyen és szeretne edzeni téged illetve leszerződtetni!
-Tessék? – ismételtem meg magam már meglepődve.
-Talán zavarna?
-Nem persze, de ehhez minek edző?
-Inkább menedzserféleség! Segíthetek, és előrébb juttathatom, persze csak ha nem érdeklődik még mindig a zeneiskola iránt!
-Persze hogy nem! – vágtam rá.
-Akkor, azt hiszem ez megbeszélve! – mosolygott a tanárom.
-Rendben, holnap délután magának jó lenne? Megbeszélnénk a dolgokat!
-Rendben, hova menjek?
-Ahol szokott deszkázni!
-Oké…
~
Másnap az öreg tényleg ott volt!
-Napot’! – mentem oda hozzá. -Á, Renée! Szép napot! Deszkára!
-Tessék?
-Nem érti? Gyerünk! Látni akarom, mit tud!
-Oké-oké! – emeltem fel a kezeimet, majd felpattantam a kis deszkámra. – De várjunk… Itt nem is lehet – kezdtem el, de a rendőrök már követtek is… - Bassza meg! – káromkodtam el magam, majd a parkoló felé gördültem. Hátra néztem és mikor visszafordultam, már egy kocsi volt előttem. Fellendítettem magam, átcsúsztam az autó tetején, majd vissza a deszkámra.
-Ez most miért kellett? - néztem rá szúrósan, levegőt kapkodva.
-Gratulálok, a tanítványom lehetsz! - mosolygott.
-Egy teszt volt? - akadtam ki.
-Hallottam rólad dolgokat! - vigyorgott még mindig. - Remélem együtt tudunk majd működni! - nyújtotta a kezét.
-Én is! - mondtam kicsit bunkón, majd kezet fogtam vele.
~
-Renée, ma egész nyugis napunk van nem? - ült mellém az udvaron Jennette.
-Ja, szerencsére! - dőltem hátra. - Hé' parasztkám, eltakarod a napot, pedig egész jó idő van! - mondtam, mivel valaki elém állt. - Nem hallod basszus? - néztem rá.
-Neked is szia! - nézett rám Cole.
-Látom örülsz nekem!
-Mit vártál? - keltem fel. - Hogy majd sírva fakadok és a bocsánatodért esedezem ezek után?
-Nem, de meg beszélhetnénk!
-Tisztán elmagyaráztam az hiszem!
-Ja, több ezer mérföldről a telefonba csak annyit mondasz vége és rám csapod! Ez aztán magyaráztat.
-Cole mit akarsz? Kimosni magad? Sajnálom, nem fog összejönni!
-Ennyi a véleményed rólam?
-Jaaa,,, azt hiszem! - mondtam, de csak kérdően nézett rám.
-Hm?
-Segg... Fej! - mondtam elnyújtottan.
-Renée, ezt itt hagytad! - jött utánam Jennette a deszkámmal.
-Ó, köszönöm! - nem is értem, miért nem barátkoztam eddig ezzel a lánnyal, pedig unokatesóm. Deszkázik, ugyan olyan a stílusunk és hogy is mondjam... Angol származásához képest, egyáltalán nem nagyképű!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése