MK 17.

17.fejezet: "  "

Renée:

-Meddig akarod ezt folytatni?
-Basszus, Cole! - csaptam be a szekrényemet. - Miért kell ijesztgetni egyfolytában? - akadtam ki.

-Renée, csak beszéljünk!
-Oké! - fordultam felé már idegesen. - Mégis mit akarsz mondani? Hogy sajnálod? Hogy nem te akartad és csak rávett? Még valami sablonszöveg? - néztem rá szúrósan. - Ja, bocsi te COLE vagy, a tökéletes! - keltem ki magamból.

-Nem mondtam ilyet soha, csak még egy esélyt kérek! - fogta meg a kezem, én pedig enyhén lenéző szemekkel néztem rá.

-Tudod, én már nélküled is megyek valamire! - csúsztattam ki a csuklómat. - Sajnálom, már mást szeretek! - vontam meg a vállam, majd otthagytam.

~

-Hogy-hogy már nem koslat utánad? - kérdezte Jennette.

-Elmondtam neki szépen, higgadtan a dolgokat! - néztem rá. - Most már végre csak a karrieremre tudok koncentrálni! - mosolyodtam el.
-Na meg Jinxx-re! - kacsintott rám az unokatesóm.
-Hát azért... - kezdtem el piszkálgatni a kajámat.
-Mióta nem válaszoltál neki?
-Hát úgy... 8 hete? - néztem körbe zavartan.
-8?? Renée, ne fordulj el! Attól hogy nem nézel a szemeimbe, még leszúrlak!
-Oké-oké! Tudom, egy bunkó vagyok!
-Az enyhe kifejezés! Szerinted hogy érezhet? Már majdnem február van! Mégis miért nem válaszolsz neki?
-Jennette! Minden nap kint vagyok a parkba, hulla fáradtan érek haza! Hétvégente versenyeim vannak! Szerintem mit csinálom már vagy november óta? Ezekre gyúrok! És a legutóbbin is csak 3. lettem!

-Jaj te! Legalább egy percet szánj szegényre!

-Mi? Nem!
-Nem érdekel, hogy most hétvégén is versenyen leszel! Add ide a telefonod!
-Nem! - keltem fel.
-Renée, add ide! - kezdett el kergetni.
-Jennette ne már! - futottam ki az udvarra, a táskámmal az oldalamon.
-Állj meg!
-Soha! - tettem magam alá a deszkámat és ő is ugyan így tett. - Hagyj békén!
-Előbb válaszolj neki! - száguldoztunk a suli udvarán.
-Renée és Jennette! - állt be elénk az igazgatónő, mi pedig egyből lepattantunk a deszkáinkról, ami egyenesen nekimentek 2 tanárnak. A nevetést alig visszatartva tettük kezünket az arcunk elé.
-Hányszor megmondtam, hogy ne gördeszkázzatok az iskola területén belül! Azonnal rakjátok el és meg ne lássam még egyszer ezeket a vackokat!
-Igenis! - mondtuk egyszerre.

~

-Hé', minden rendbe van?

-Persze! - bólintottam.
-Térdvédő?
-Fent van!
-Könyökvédő?
-Oké!
-Sisak?
-Kész!
-Még 5 perc!
-Oké! - mondtuk egyszerre az "edzővel" és már szaladtam is ki.

Már tök szépen ment és szaltóztam ás egy másik rámpára, eszembe jutott Jinxx... Érdekes módon megnyugtatott és valahogy jobban csúsztam.

Féltem, nagyon is, mivel ezt mindig elbasztam... Egyszerűen csak magam elé képzeltem a bátyámékat, lehunytam a szemem és ellöktem magam.

Mikor leértem, azt hittem meghalok... Sikerült.......

-És Renéen Biersack megcsinálta!
-Gyönyörű trükköt láthattunk, de vajon elég lesz a győzelemhez?

Már nem érdekelt a 2 csávó pofázása... A szívem majd kiugrott és úgy remegtem, hogy az nem volt igaz.

-Elnézést! - állított meg valaki. - Kérem Renée feltehetnénk pár kérdést?
-Ja! - bólintottam.
-Még csak nemrég csöppentél bele ebbe a világba, de máris aratsz! Hogy érted el ezt a szintet?
-A menedzseremnek köszönhetek mindent!
-És lányként nem érzed magad kitaszítva?
-Nem, nem igazán!
-Ahogy elnézem elég sok heg és zúzódás van rajtad!
-A Biersack ribancok bírják! - mondtam vigyorogva. - Sajnálom, mennem kell! - rángatott el Jennette. - Köszönöm! - hajtottam a vállára a fejem.
-Ugyan már! Ezért vagyok itt! - mentünk be az öltözőbe.
-Amúgy, ameddig kint voltál, merészkedtem kicsit.... őőő....
-Ugye nem írtál neki!
-Nem! - mosolyodott el. - Már majdnem elküldtem egy kisebb regényt, mikor rájöttem... Jobb ha vár nyárig! Utána gondolom úgyis ott maradsz nem?
-Hát...
-Mindegy! Remélem azért valamikor beszélsz vele!
-Mindenképpen! - bólintottam mosolyogva.