WWNFY 4.4.

se4.

4.fejezet: " Féltékenység "

Marilyn:

Mire a koncert elkezdődött én már elég faszán álltam... Egy üveg sörrel a kezemben levonultam az első sorba, inkább onnan néztem mint a színpad mögül. Megpróbáltam kerülni Austint-t, de nem nagyon jött össze.

Nagyon jót pörögtem a többi emberrel! A másfél órás koncert alatt csak még jobban lerészegedtem és mikor bevittek az öltözőbe hozzájuk, már a falat kellett támasztanom.

-Mi az, hogy nélkülem mertél ilyen állapotba kerülni? - jött oda Austin.
-Nem tehetek róla, lent itattak! - mondtam nevetve, miközben az ajtóra mutogattam.
-És mégis mivel?

-Hát... Ittam valamit, ami nagyon marta a torkom, - mutogattam az ujjaimon -  azt hiszem bort meg sört meg még abszintot is, ja és egy egész aranyos gyerek adott Jäger-t. - vigyorogtam rá. Mivel Austin szinte a falhoz szorított, nem is láttam, hogy a többiek kimentek. - Austin valami baj van? - nyújtóztam az arca felé.

-Nem, nincs semmi. - rázta meg a fejét mosolyogva. - Hülyeségek járnak csak az eszembe. - fogta meg a derekam.

-Nekem elmondhatod! Az enyémeknél biztos nem nagyobbak! - nevettem el magam, mire egy hatalmasat sóhajtott. Közelebb hajolt, majd komor arcot vágott... Már vártam, hogy megcsókoljon, de lehunyta a szemeit, elmosolyodott és felegyenesedett. 

-Na menjünk a többiekkel! - nézett oldalra és kiment.
Én lecsúsztam a földre és felhúztam a térdeimet.
"Megint tönkre fogok tenni egy faszit..." - gondoltam magamban, majd megtöröltem a szemeimet, felálltam és kimentem a többiekhez.

Austin:

-Hey bro! - jött oda Alan, mikor kértem ki a piákat.

-Csá! - néztem rá.

-Mi van veled?
-Mi van velem? Hát van egy olyan problémám, hogy Marilyn Johnson... - néztem rá.
-Ezt hogy értsem?
-Ahogy akarod! De szerinted is hülyeség lenne ilyen részegen elkezdeni beszélni vele? - néztem az éppen elég felszabadultam nevető egyáltalán nem józan Marilyn-re.

-Hát, szerintem eléggé... Várj holnapig, vagy majd hívd fel és úgy.

-Alan, holnap megyünk a következő helyre... - vettem a kezembe a piákat. - Nem tudom mi legyen...

Marilyn:

-Austiiiin! - ugrottam a nyakába, mikor hozta a piákat.

-Jól van tökmag, itt a tiéd is! - vigyorgott rám.

-Nem vagyok tökmag! - mondtam, majd leültetett maga mellé. Koccintottunk és lehúzta mindenki a kezdő vodkát... Onnantól én már csak a Jack-emet kortyolgattam.

-Marilyn, miért voltál tegnap annyira kibukva? - nézett rám komolyan Austin. - Biztos az miatt amit mondtál?

-Ja... Tudod, mostanában kicsit mintha magányos lennék... - nevettem el magam. - Biztos az miatt volt az a hisztirohamom, de... Néha hiányzik, hogy valaki odajöjjön, átöleljen és azt mondja "nekem fontos vagy"! - néztem rá. - Na jó, most megint elkapott a részeg-lelkizés! - ráztam meg a fejem nevetve. - A legrosszabb énem, szóval tereljünk! - vigyorogtam rá, mire átkarolt és adott egy puszit az arcomra. Komolyan nézett rám, de szemeiből nem tudtam kivenni semmit.

-Nekem fontos vagy! - mondta halkan, miközben még mindig az arcomat fürkészte.

-Mindig zavarba hozol! - takartam el az arcom.

-Mi ez a lapos hangulat? - nézett körbe Austin. - Mindenki, most azonnal a pulthoz! - mondta, majd megfogta a kezem és odavezetett... Igen, engem ott már vezetni kellett...

Mindenkinek kért 3-3 kémcső teli Jägert. Játék a következő volt: kéz nélkül kell meginni és ha nem húzod le egyszerre az egészet, innod kell valami olyan piát, amit a többiek kevertek.

-Alan, balfasz vagy! - mondták, mivel a 3. nem sikerült neki...

-Akkorrrr őőőő. - hajoltam be a pincérhez, majd belesúgtam pár pia nevét a fülébe.

-Marilyn, mire készülsz? - nézett rám kicsit félve. - Austin, nem akarom!

-Tessék! - adta oda nem vigyorogva a pincér a kotyvalékot.
-Ne szagold, csak idd! - vigyorogtam rá.
Hát mit ne mondjak, majdnem visszajött neki. Még szinte egy méterrel arrébb is éreztem azt a szesz szagot, ami a kis feles pohárból áradt ki...
-Ahh, Marilyn, te nem vagy normális! - mondta, majd ivott rá pár korty üdítőt, mi pedig csak röhögtünk. - Mi volt benne?
-Vodka, arany Sierra, egy kis pálinka, Unicum megijesztve egy kis tonikkal. Finom volt?
-Nagyon! - ütögette meg hasát, majd csuklott egyet. - De most te jössz! - mutatott rám még mindig összehúzott szemekkel.
-Nem fog sikerülni!
-Aha... Te még nem láttad ezt a nőt inni... - mondta Austin, majd szinte körbeálltak. A kezemet a hátam mögé tettem és úgy, ahogy volt mind a hármat szépen egymás után lehúztam.
-Te lány, hol tanultál ilyet?
-Jó társaságban nevelkedtem. - kacsintottam rájuk, majd elindultunk máshova.

-Alan szeretleeeeeek! - öleltem át, már egy másik kocsmában.
-Marilyn, te csak ilyenkor szeretsz mindenkit! - mondta Shayley én pedig gyilkos szemekkel pillantgattam vissza rá.
-Ó jaj.... Ezt nem vállaltam volna be!
-Shayley én mindig is szerettem mindenkit, csak van, akit jobban! - szorítottam hirtelen a mellkasomhoz Alan-t. - Féltékeny vagy? - emeltem fel az egyik szemöldököm, miközben oldalasan vigyorogtam.
-Hogy őszintén megmondjam, inkább Austin-ra vagyok féltékeny! Mindig vele vagy és csak vele beszélsz!
-Hát, mert... Mert Austin-nak olyan az agyi szinte mint nekem! - vontam meg a vállam, a többiek pedig csak röhögtek. Aust csak durcásan nézett rám, majd odahajoltam és adtam neki egy puszit a szájára. - Tudod hogy szeretlek édesem!
-De nem eléggé! - morogta magába, úgy, hogy csak én halljam.
-Hé! Az előbb még velem flörtöltél! - húzott vissza magához Alan.
-Sajnálom! - karoltam át nevetve. - Szerintem ennek a barátnőd nem örülne! - néztem rá komolyan.
-Hát...  - nézett oldalra.
-Jaj de cuki vagy! - nyúztam az arcát nevetve.
Austin csak féltékenyen itta a piáját.


Kifogtunk egy olyan kocsmát, ami tele volt tömve emberekkel...
-Ha van zene meg pia, akkor minden rendbe! - ültünk le a pulthoz. Egyből mindenkinek 2-2 feles és kezdődött az este.
-Marilyn, amilyen kicsi vagy, úgy bírsz vedelni! - néztek rám röhögve.
-Mary részeg vagy?
-Nem! - néztem körbe. - Eléggé! - mondtam, majd csuklottam egyet. - Ezért most pincééér! - nézett a pult mögé. Láttam, hogy a többiek csak röhögnek, majd szörnyülködnek rajtam, majd ismét röhögnek.
-Igen?
-Szerintem nem kellene többet innod!
-Csitu! - mutattam fel az ujjam. - Őőő... Én kérek egy tequilát, a többiek meg... A többiek meg amit mondanak! - legyintettem egyet.
-Mary hagyd most már! - tette a kezét a combomra Austin.
-Austin, nyugi! - vágtam lezser fejet, majd ahogy illik megittam az italomat. - Még 1-et kérnék! - mosolyogtam a pincérre.
-Gyere, menjünk haza! - fogta meg a kezem.
-Ne, nem akarok! - mondtam, de Austin nem válaszolt semmit, csak vágott egy elégedetlen fejet.

Egy hosszasabb csönd jött és totálisan felé fordultam.
-Nem akarok hazamenni! - néztem rá könnyes szemekkel. - Bárhol vagyok, minden annyira rá emlékeztet! Minden érted? Egyedül érzem magam, hiába vagyok Carla-val, vagy bárkivel, a tömegben is olyan magányos vagyok! - hajtottam le a fejem. - Megint panaszkodok... - vettem egy mély levegőt, majd magába lehúztam a tequilám és megtámasztottam a fejem.
-Nekem panaszkodhatsz! - szorította meg a kezem Austin. - Én meghallgatlak és megpróbálok segíteni!
-Te Austin, egy kurva jó arc vagy! - mondtam, majd lassan megpróbáltam felkelni. - Megyek, fogok egy taxit és megyek haza.
-Elkísérjelek?
-Nem kell, köszi. Sziasztok srácok!
-Már mész is?
-Igen, holnap dolgozom, nem bírok sokáig maradni!
-Mikor találkozunk megint?
-Fogalmam sincs, de biztos hamarosan! Na sziasztok!
-Szia! - köszöntek egyszerre édesen.
Pont jött egy taxi... Leintettem, beültem, bediktáltam a címet és vitt is.


Austin:

-Menj már utána!
-Mi?
-Austin ne legyél balfasz! Menj már! Ki tudja mikor találkoztok megint!
-Igazad van. - siettem ki, de ő pont akkor csukta be a kocsi ajtaját és indultak is. Végignéztem, ahogy a lány, akit szeretek elmegy előttem... Elkáromkodtam magam és elindultam a hotelbe...