MK 18.

18.fejezet: " Megterhelve... "

Renée:

-Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Még egyszer! Renée kelj fel!
-Igen! - mondtam, majd a 6. esésem után is felkeltem és folytattam a gyakorlást. A rámpák csak úgy dübörögtek néha már miattam és az eséseim miatt.
-Nem jó! Még egyszer! - kiáltotta Schwarz én pedig ingerülten néztem rá. Újból elkezdtem de megint nem sikerült. - Renée szar vagy ma! Mi az istent csinálsz?
-Próbálkozom! - kiáltottam oda.
-Azt látom, de nem megy! Mégis hogy akarod így megnyerni az országos verseny? 6 heted van rá! Szerinted így elég?
-Nem kell mindig osztani a kibaszott fejem! - néztem rá, majd minden erőmből meglöktem magam és végre sikerült...

Az a pár ember elkezdett tapsolni én pedig fáradtan terültem ki a betonra.
-Nem volt rossz kislány!
-Hagyjon engem békén! - ültem fel. - Fáradt vagyok!
-Örülök neki! Na deszkára! Remélem kitaláltál már valami saját számot is!
-Még szép! - pattantam fel.
-Csak el ne baszd!

-Biersack vagyok! - mondtam, majd egy fal felé indultam.

-Kislány ne!
-Bízzon bennem! - mondtam, majd felugrottam a fal szélére, nyomtam egy hátra szaltót és épségben visszaérkeztem a deszkámra. 

Valahogy visszahoztam az egyensúlyomat és rávigyorogtam Schwarz-ra.
-A szívbajt hozod rám! - csapott a seggemre. - Gyakorolni!
-Azonnal! - mondtam nevetve.

Igazából imádtam ezeket a délutánokat. Amennyire megutáltam, annyira meg is szerettem Schwarz-ot.

~

-Renée 5 heted van! Pörögj már egy kicsit fel!
-Azon vagyok! - indultam el.
-Ma egész jó vagy, de megint elbasztad!
-Tudom!
-Nem tudod! Ha tudnád nem csinálnád szarul! - mordult rám.
-Értem már jól van! - kiáltottam el magam és folytattam.

~

-De már 8 óra van! - mondtam nyűgösen.
-Nem érdekel! A 3. még mindig nem megy!
-Tudom, de elegem van már! Tiszta hólyag a lábam! A térdeimen nincs bőr, a kezeim remegnek!
-Nyavalyogsz még, vagy csinálod amit kell?
-Meddig tart még ez? - dobtam le a földre a védősisakomat. - Elegem van!
-Tudod mikor fáj? Mikor már ordítasz tőle! Mikor a szervezeted magától megálljt parancsol! Te még a közelében sem vagy a tűrőképességeidnek! Érted? - emelte fel a hangját szigorúan. - Szóval kelj fel, ne nyalogasd a sebeidet hanem csináld! Képes vagy rá! Renée, meg tudod csinálni érted? Ezért szenvedsz? Hogy most befejezd és itt hisztizz mint egy rossz kurva? Mi vagy te? - ekkor hirtelen mintha erőt kaptam volna tőle...
-Egy Biersack ribanc! - mondtam, majd lelendítettem magam.
-Erről beszélek!

~

-Szakad az eső! Renée gyere már haza! - állt meg Jennette a kis bódénál.
-Kell az a díj! - mondtam, majd megcsúsztam.
-Elég! Már alig állsz a lábadon hülye gyerek! - segített fel. - Hogy nézel ki? Milyenek a kezeid és a lábaid?
-Semmilyenek! Csak egy kis horzsolás!
-Nem használsz védőt? - kérdezte, mire a cuccom mellet heverő 4 pár törött védőre mutattam. - Meg fogsz fázni! Nem érted?
-De ha nem gyakorlok, akkor

-Akkor kipihened magad! 1 nap neked is jár! - rángatott a kocsija felé.

~

-Renée, minden rendben?
-Persze! - szipogtam. - Miért?
-Te megfáztál!
-Ugyan már! Ez semmiség!
-Még 3 hét! Remélem tudod!
-Még szép! - bólintottam, majd felugrottam a deszkámra.