WWNFY 4.5.

se4.

5.fejezet: "Surprise "

Marilyn:

Másnap szörnyű fejfájással ébredtem.

-Na milyen volt a koncert?

-Nagyon jó. - fogtam a fejem.

-És ahogy látom az after-party is. - nevetett fel.

-Nem vicces!

-Na ülj fel, hoztam neked gyógyszert.

-Istennő vagy! - ültem fel. - És teát is csináltál! - tapsoltam kicsiket.

-Igen. - ült le mellém. - Ma nem kell bejönnöd dolgozni oké? - vigyorgott rám.
-Nagyon köszönöm!
Carla kiment én pedig még pihentem egy kicsit. Már pont mentem volna tusolni, mikor elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen? - vettem fel, miközben beléptem a fürdőbe.
-Na felkeltél?
-Austin! Szia! Igen, nemrég... Kicsit másnapos vagyok...
-Kicsit? Elég szépen ittál tegnap este...
-Tudom... Bocsi, ha nyűg voltam.
-Nem, jót röhögtünk rajtad!
-Köszi... - mondtam, majd elnevette magát.
-Mikor találkozunk megint?
-Hát, ez csak rajtad múlik! Majd ha lesz egy pár szabad napod, eljössz és tartunk egy kocsmatúrát!
-Vagy te jössz el hozzánk!
-Nem megyek többet Kaliforniába, remélem tudod...
-Nem HB-re, hanem ide, Costa-ra!
-Nem tudom Austin! Majd egyszer talán... - ültem bele a kádba.
-Te... Te most éppen fürdesz?
-Igen.
-Várj... Nálatok most van lassan dél. Te nem mész dolgozni?
-Nem. Carla mondta, hogy pihenjek nyugodtan.
-Austin gyere már! - hallottam meg a háttérből.
-Menj már várnak, majd beszélünk!
-Oké.
-Szia Austin!
-Szia! - nyomta ki.

~

Áztattam magam és közben elgondolkodtam az elmúlt estén. Furcsa mód, mindenre emlékeztem...
"Nekem fontos vagy"
Ahogy erre visszagondoltam, talán még jobban kezdtem vonzódni hozzá.
 Miért kell nekem rögtön beleesni az első fasziba aki felém jön?? Lehet, hogy csak a pia beszélt belőle, vagy csak hitegetni akart, mert hát nem úgy ismert meg, mint aki ennyire érzelmes, romantikus és szerelmes... Még mindig emlékszem az első találkozásra... "Ezek tényleg igaziak Alan!" és persze közben a melleimet fogta... Nagyon megkedveltem, de van bennem egy kis kétség is! Mi van ha csak lefekszek vele és otthagy? Aztán meg persze körberöhög! Mondjuk nem hiszem hogy ilyen, de ha mégis akkor mi a halált csinálok?
A gondolatmenetemen a csengő zavarta meg. Gyors magamra kaptam egy köntöst és odasiettem.
Egy csomagot kaptam.... Leültem a nappaliba és kibontottam.
"Nekem fontos vagy!" - írta a cetli...
A kis dobozban egy csomag bonbon volt és egy nyaklánc, amin egy "&" szimbólumú medál lógott....
Megfordítottam a cetlit és elsírtam magam....
"Csak hogy tudd, hogy az Of Mice and Men mindig is veled volt, van és lesz!"
Fejemet a térdeimre hajtottam és vigasztalhatatlanul sírni kezdtem...
-Szeretlek Austin! - mondtam halkan.



Carla:

-Megjött.....em.... Mary? - dobtam le a cuccaimat mikor megláttam a síró barátnőmet a kanapén. - Mi történt? - karoltam át azonnal.
-Austin! - nézett rám sírva.
-Mi van vele?
-Ezt kaptam tőle! - nyújtott oda egy színes dobozt.
-"Nekem fontos vagy! Csak hogy tudd, hogy az Of Mice and Men mindig is veled volt, van és lesz!" - olvastam fel mosolyogva.
-Segítesz? - mutatott fel egy gyönyörű ezüst nyakláncot.
-Persze! - fogtam meg a két végét, majd becsatoltam. - Aranyos ez a gyerek nem?
-De! - bólintott még mindig sírva.
-Semmi baj, ne sírj már!
-De annyira kedves velem és.... És ő is elment, itt hagyott!
-Marylin, ne legyél hülye! Nem hagyott itt, csak el kellett mennie! Ő nem olyan, mint a többi! - pusziltam meg.


Mary:

~

Hosszú idő után, végre megnéztem az e-mail fiókom, fb-om, twitterem... Brian minden egyes nap, küldött egy üzenetet és aznap is!

-Most lesz szilveszter! Miért nem mész haza?

-Nekem nincs otthonom. - ráztam meg a fejem mosolyogva.

-Akkor a családodhoz! - forgatta meg a szemeit. - Vagy jobb ötletem van! - kapta elő a telefonját, majd bepötyögött pár számot. - Ez Arin száma... - nézett rám. - Kerestek nálam is, nem is egyszer!

-Beszéljek vele?

-Igen! - bólogatott lelkesen.
-Még alszok rá egyet!


~

-Kész vagy? - állt előttem.

-Igen. - fújtam ki a levegőt.

-Tessék! - nyomta a kezembe, de már hívta is... - Hangosítsd ki! - szólt rám...

-Igen? - szólt bele Arin.

-Szia Arin. - mondtam remegő hangon.

-Ki az?

-Fel sem ismersz, te kis dobhero?! - mondtam, majd elgondolkodott egy picit és elkezdett köhögni. - Meg ne fulladj! - mondtam mosolyogva.

-MAY? - kiabált bele.

-Marilyn. - mondtam mosolyogva. -  nevem már Marilyn...

-Ne szórakozz May!

-Mondom, Marilyn!

-Milyen Marilyn?

-Arin, nevet változtattam! - mondta és a könnyek már folytak is végig az arcomon.

-Arin ki az? - hallottam meg Matt hangját a háttérből.

-Várj egy percet! - mondta neki, majd kiment valahova. - Úristen, te élsz?

-Hát, a diliház újraélesztett! - mondtam mosolyogva.

-Úristen, másfél év! Másfél kibaszott év vágod? - mondta sokkolódva. - Úristen...

-Arin jól vagy? - nevettem el magam.

-Ja, csak el sem hiszem, hogy veled beszélek! Úristen. - nevette el magát.

-Arin te sírsz?

-Hát majdnem! Várj, le kell ülnöm! - mondta, majd odahúzott magának egy széket. - Annyira hiányzol mindenkinek!

-Nekem is ti!

-Miért nem jöttél haza?

-Ott nekem már nincs életem!

-Te hülye vagy! Kicsi Jimmy nagyon hiányol! Nem telik el úgy egy összejövetel, hogy rólad ne esne szó! Hiányzol mindenkinek!!

-Tudod, nekem elég volt az, amit ott a kórházban kaptam! Alice már jól van, szóval nekem ott nincs több feladatom! Mond csak... - hallgattam el egy percre. - Brian-el mi van?
-Hát... - mondta, majd egy hosszasabb csönd jött.
-Ne kímélj!
-Újra összeházasodott Michelle-el és... És Mich terhes... Fiuk lesz... - mondta, majd a könnyek még jobban elárasztották a szemeimet. - De, ő még mindig téged szeret!
-Ennek már nincs jelentősége. - töröltem meg a szemem. - Túl léptem rajta!

-Mindenki hiányol!!

-Elhiszem...

-És most mi van veled?

-Hát, ha hiszed ha nem, a hajam eredeti barna színű, szemüveges lettem és a tetováló szalonban dolgozok, a régi cellatársamnál, Carla-nál.

-Barna?

-Ja. - nevettem el magam, miközben még mindig a szemeimet törölgettem.

-Mikor jössz haza?

-Soha. - mondtam határozottan.

-Legalább szilveszterre! Kérlek!

-Arin, ne kezdj el könyörögni!

-Maaay!

-Ezt meg sem hallottam!

-Marilyyyyyyyyyyyyyn! - mondta gyerekesen.

-Milyen Marilyn? - rontott ki hozzá Valary.

-Még beszélünk! Ne mondj senkinek semmit, szeretlek! - nyomtam ki.