MK 19.

19.fejezet: " Elsősegély "

Renée:

-Áú! Nagyi, ez fájt!
-Sajnálom, de kell neked ennyire szétszedni a tested! Csak nem fontos annyira az a díj!
-Nagyi, ha ezt megnyerem, az egyik legjobb női deszkás leszek! Ez tudod mit jelent? Egy csomó megjelenésem lesz, versenyekre hívnak, bajnok lehetek!
-És az neked mire jó? A bátyád is... Híres és? Nem értele titeket!
-Imádom ezt csinálni és ebben szeretnék elhelyezkedni!
-De ha hazamész mi lesz veled?
-Átigazoltatok.... Vagy nem tudom!
-Jaj kislányom... Mi lesz veled! - borogatta tovább nagyi a lábam.

~

-Renée gyere már! Ne baszd el! Itt a lehetőség, hogy megnyerd!
-Oké! – futottam ki a rámpákhoz. Emberek ezrei álltak és üvöltöztek. A rapp zene és a baszsus üvöltött. Megpróbáltam csak arra koncentrálni, de szinte remegett mindenem. Gyerünk Renée, itt a nagy esély! Bizonyíts bassza meg! Nyugalom! – mondtam magamba, majd elindultam. Letettem a lábam a deszkára és indultam.

Minden trükkömet kommentálták és azonnal kritizálták is.
-Gyönyörű! Nő létére!
-Igen, csak nehogy valami baj legyen!
-Nem, sikerülni fog neki!Önbizalom növelés semmi!Lenyomtam a 6. trükkömet, mikor megláttam Cole-t… Fintorgott rám és bemutatott…. Ezzel elérte, hogy totál kizökkenjek…. 2,5 méter zuhantam, pontosan hasra!
-Bassza meg! - nyögtem, mikor érzékeltem a földet.
Mindenkitől csak egy hatalmas „úúú”-t és szisszenést hallottam, de a zene ment tovább.
-Renée Biersack elesett?
-Igen..
-Azt hiszem vér is folyik! 
Igen, folyt a vér, az orromból… A hasam iszonyatosan beszúrt és a mentők már jöttek is volna, de az edzőm odaüvöltött és azok megtorpantak. 
-Tűnjenek onnan!  - jött közelebb - Renée, a kurva életbe! Vidd végig! Ezért edzettél? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – kiáltott rám.
Homályosan láttam mindent és szédültem. Lassan feltápászkodtam de a térdemre alig bírtam ráállni. A védősisakom leesett, a térdvédőm széttört. Letépkedtem magamról mindent, vérző orral Cole-ra néztem, majd az edzőmre.
-A Biersack ribancok bírják! – emeltem fel a kezem és visszapattantam a deszkámra. Belendültem és folytattam tovább. Mindenem zsibogott, fájt, a hasam beszúrt, de folytattam.
-És Renée újult erővel folytatja! 
-És milyen szépen! – mondták a narrátorok. 
Műsor kell? Tessék! Belendítettem magam és minden erőmből löktem azt a kibaszott deszkát. Csak mentem-mentem és mikor ott volt a tökéletes pillanat, a rámpa széléről átugrottam a másikra, miközben fordultam 3-at és a kezemmel oldalra emeltem a deszkámat. A lábaim alá tettem és még azzal is fordultam egyet. Ingadozás nélkül gördültem tovább. Az emberek tapsoltak és éljeneztek. Felemeltem mind a két kezem és még menet közben még egyszer bemutattam Cole-nak. 
-Letépem az arcod! – kiabáltam neki, de a zene miatt nem nagyon hallatszott.
-Gyönyörű! És végigcsinálta! Pont időben! Ezt nem tudom, hogy a zsűri hogy pontozza, de mindenképpen egy csillagos 10-est ér!! 
-Semmi kétség, az egyik legtehetségesebb újonc! – mondta diadalmasan az egyik én pedig jót nevettem rajta. Az elsősegély jött és azonnal elcipeltek. Az edző elégetetten tapsolt, miközben jött utánunk.
-Tudtam, hogy megcsinálod! 
-Főnök, király vagyok! – diadalmaskodtam a hordágyról. 
-Még szép! – jött utánunk.


~

-Te hülye, láttam mindent, azonnal hazajössz! Nem tudsz magadra vigyázni? – kezdett el velem kiabálni Andy Skype-on. 
-Nyugi bátyus! Jól vagyok! - igazítottam meg az ágyra felrakott, begipszelt lábam.
-Látom! Azért olyan véraláfutásos az orrod! A lábad gipszbe, a könyököd kiment!
-Csak egy kicsit zuhantam!
-2 méter az neked kicsi?
-2,5 ééés ezt nézd! Legalább ez meg van! - mutattam fel a kupámat. - És ezennel meg vagyok hívva 4 interjúra, 5 fotózásra és 2 TV-s szereplésre! Ezek közül 2 LA-ben lenne!
-Tehát hazajössz? - csillant fel a szeme.
-Andy, ez nem ilyen könnyű.... Nem fogok hazautazni ez miatt! Még le is kell érettségiznem! 3 hónap még a suli!
-De...
-Sajnálom! Talán majd július környékén! - sóhajtottam egyet, majd pezsgőt töltöttem a kupámba.
-Mi? De ezek előbb véget érnek! És mi az?
-Pezsgő! Amit te annyira szeretsz! Méghozzá, minőségi, magyar BB! - nyújtottam ki a nyelvem.
-Elvárom, hogy hozz nekem egy raklappal! 
-Nem! - ráztam meg a fejem, miközben a többiek már özönlöttek be. - Csúszik az egész! Andy, nyugalom oké?
-Jó, de.... Siess már!
-Jó-jó! Mennem kell, ünneplünk! - lötyögtettem meg a pezsgőt, majd lehúztam és ezzel egy időben kinyomtam Andy-t.
Csúszik a halált.... Csak egy kisebb meglepetést szántam nekik...