WWNFY 4. 16

se4.
16.fejezet: " Biztató mosoly "

Matt:

-Lacey? - léptem közelebb.
-Jó, oké! - fogta meg a fejét. - Nem akartam elmondani, mert nem biztos, hogy igaz!
-Mondd már! - nézett rá Synyster.
-Szóval, mikor először ment el a nőgyógyászhoz, ugye egyedül volt!
-Igen!
-És nekem is pont akkorra volt időpontom, csak én a másik szobába kerültem, de ott volt egy ajtó, ami a mellette lévőbe vezetett. Szóval, bent ültem, mikor meghallottam, hogy Michelle és a doki beszélnek. Valami olyasmit mondott, hogy "Ez most nem jött össze, próbálkozzanak még!". De nem vagyok benne biztos, hogy ő volt!
-Francba... - csapott rá Brian az asztalra. - Láttad a kocsiját?
-Azt... Azt hiszem igen! - nézett Johnnyra félve.
-Mindenki nyugodjon le! Oké? Hol van most Mich?
-Anyuéknál! - nézett rám Valary.
-Jó, maradjon is ott! El fogjuk simítani ezt az ügyet, csak kell hozzá 1-2 ember!
-Sajnálom Brian! - mondta Lacey halkan.
-Nem, köszönöm szépen, hogy ezt elmondtad! - indult el kifelé.

~


-Nem hiszem el, hogy megütötte! - akadt ki a kocsiba Val. - Hol lehet valaki képes ilyenre??
-Nem akarok veled kötözködni, de... Valljuk be megérdemelte!
-HOGY MI?
-Csak nézd meg! Egyfolytában lehúzta pénzzel, jó úton van az alkoholfüggőség felé, és egyfolytában veszekedtek, mert Maryt szereti... Alapból el akartak válni, csak ugye közbejött a baba. És amióta ez van, még többet ordibálnak, vitatkoznak egymással. Nem is egy szobában aludtak, Brian már hetek óra a nappaliba lakik. De persze te ezekről nem tudsz, mert a drága húgod olyan ügyesen lapít és hazudik, hogy az nem igaz! Megváltozott, nagyon is! Az elején bírtam, de ahogy Syn egyre jobban szeretett bele Marybe, ő annál bosszúvágyóbb és féltékenyebb lett! Meg tudom érteni mind a kettejüket!
-De ha a bíró az ő javára dönt,
-Brian elveszíti a házát, rossz hírneve lesz ééés kártérítést is kell fizetnie, mindenért! Priusza lesz, és lehet hogy börtönbe kerül! Ez nem játék!
-Basszus! - fogta meg a fejét. - És én meg még kiosztom!
-Most már érted? Ha nem ő, akkor te vagy valaki a baráti körünkből még jobban megverte volna. Vagy esetleg Marilyn, ha a fülébe jut! Megértem, tényleg nem kellett volna egy nőt megütni, de.... Ez olyan is-is állapot!
-Te jó ég! Ezt... Ezt nem hiszem el! És most mi lesz?
-Én Syn mellé állok, te pedig nem tudom! Ha gondolod állj ki a húgod mellett, csak családtag!

Mary:

-Austin! - ültem le mellé a kanapéra.
-Igen kicsim?
-Tudod, hogy holnap szilveszter... És...
-Elmehetsz hozzájuk! - vágott unott fejet.
-Igen?
-Igen! - kelt fel.

-Austin, hova mész?
-Van egy kis dolgom! - ment ki én pedig csak elképedve bámultam utána.
Ennek meg mi baja van??


~

2015. dec. 31.
Szilveszter este

Austin az utóbbi 2 napban, nagyon furcsa velem... Éppen az utolsó simításokat végeztem el a sminkemen, mikor kiborult a kis púderes dobozom.
-Basszus! - vettem fel. - Ez meg... - nyitottam szét a törésnél. - Ez... - nézegettem a színes bogyókat benne, ami egyáltalán nem kozmetikai cucc volt.
Kivettem egyet és megnyaltam.
-Ez ecstasy! - néztem körbe zavartan. - Bassza meg...
-Mary kész vagy? - jött fel Austin én pedig gyors bevágtam az egészet a táskámba.
-Persze életem! - keltem fel. - Mehetünk!
-Oké! - mosolygott rám, majd megfogta a kezem, adott egy csókot és mentünk a kocsijához.

~

Egész este nem szóltam neki semmi a kis bogyóiról, de az én türelmemnek is van határa...

-Szóval ő itt Shayley leendő nője? - szúrtam a csajszit.
-Nem szimpi! - kortyolt egyet Austin.
-Nekem se! - fordultam el. - Nem lenne szabad innod!
-Most kivételes alkalom van!
-Aust, miért vagy ilyen?
-Milyen? - még csak rám sem nézett, csak dülöngélt.
-Hé' figyelj már - rántottam magam felé az arcát. - rám!
-Hagyj békén! - lépett hátrébb. - Nincs közöd hozzá!
-Austin, te szarrá szívtad az agyad! - ejtettem el a poharam. - Atya világ... - néztem a padlóra kétségbeesetten. - Nem hiszlek el! - dobtam neki a táskámat. - Itt vannak a szaros bogyóid is! - ahogy ezt kimondtam, az összes kiszóródott. - Megígérted, hogy többé nem fogod csinálni!
Mindenki hirtelen csöndbe lett és minket figyeltek.
-Nyugalom gyerekek! - jött oda Alan. - Beszéljük meg oké?
-Ezen nincs mit! - néztem még mindig Austint. - Többé nem akarlak meglátni! - siettem kifelé.
-Mary!
-Ne gyertek utánam! - kezdtem el futni a part felé.
Egy sarkon megálltam és elkezdtem hezitálni.
Hívjam fel Arint vagy ne? És ha felveszi mit mondok? Csá, itt vagyok, elmegyek meglátogatlak és beszélek Brianel? Annyira gagyi!

Észre sem vettem és már hívtam is.
-Igen? - szólt bele. - Ki az? Ne szórakozz!
-Arin! - szóltam bele sírva. - Arin!
-Mary! Hol vagy? Miért sírsz? Jézusom, hol vagy?
-Arin! Annyira sajnálom! Annyira sajnálok mindent! - rogytam a térdeimre. - Nem tudod, mennyire hiányoztok, hogy mennyire szeretlek titeket, hogy mennyire rossz döntés volt eljönni! Annyira sajnálom! - tört ki belőlem minden.
-May! Minden rendben! - szólt bele egy mély, rekedtes hang.

-Matt?
-Igen tündérke! Hol vagy?

-Közel! - álltam fel és csak akkor vettem észre, hogy kb. 4 háznyira vagyok Matt-éktől. - Nálatok vagytok ugye?
-Igen!

-Matt... Mondd, örülnél, ha most az ajtóban állnék? - futottam oda.
-Mindennél jobban!
-És Brian? - csöngettem be.
-Ő végképp! - nyitotta ki az ajtót.

-Szia! - mosolyogtam rá.
Nem jutott szóhoz, csak magához rántott és szorosan átölelt.
-Hol voltál eddig?
-New Yorkban, egy lakásban.
-El sem hiszem! - tapogatta végig karjaimat. - Itt vagy és nem álmodom! - húzott beljebb.
-Matt, ne! Nem kellene ennyi ember előtt
-MARILYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYN! - ugrott a nyakamba egy részeg Benji.
-Szia! - mosolyodtam el.

Egy szerencsém volt... Tudtam, hogy bőgés lesz a vége, ezért vízálló sminket tettem fel...

-Úristen! - jött oda egy pár ember. - Tényleg itthon vagy?
-Na jó, gyerekek, igen, végre el tudtam jönni ide is! - mosolyogtam körbe.
-Jaj istenkém! - szorított magához Valary. - Annyira, de annyira örülök neked! - puszilt körbe.
-Hol van? - néztem Arinra.
-Nem tudom, szerintem fent!
-Maaaaaaaaaaay! - ölelt át szorosan Lacey. - Annyira hiányoztál! Ennyire nehéz volt meglátogatni az őseidet?
-Sajnálom! - mosolyogtam rá, de mindenhol csak őt kerestem.
Brian hol vagy? Miért nem látlak?
-Mary, gyere igyál velünk! - adott a kezembe Val egy poharat. Ekkor megláttam Briant a lépcső tetején.

-Szerintem menj! - lökött arrafelé Zacky.
-De

-Ne a kifogásokat keresd, hanem menj már! - nézett rám.

Vettem egy mély levegőt és felsiettem. Syn, akkor már bent volt Matték hálójában... Még utoljára oldalra pillantottam, ahonnan Arin biztatóan mosolygott rám.