se4.
15.fejezet: " Túl közel álltok hozzá... "
Marilyn:
-Marilyn pár perc pihenő! - jött be Noe a hangszigetelt szobába.
-Akkor üljünk le! - mosolyogtam Benjire, miközben a stúdió előterében lévő hatalmas kanapéra mutattam.
-Oké! - bólintott.
-Akkor üljünk le! - mosolyogtam Benjire, miközben a stúdió előterében lévő hatalmas kanapéra mutattam.
-Oké! - bólintott.
Csak ültünk egymással szemben és meg sem tudtunk szólalni.
-Mesélj valamit!
-Mire vagy kíváncsi?
-Hol voltál?
-New Yorkban. A volt cellatársam tudott nekem állást szerezni és nála is laktam.
-Miért nem jeleztél vissza? Aggódtunk!
-Tudod még egy ideig a pszichiátrián voltam! NEHÉZ volt felépülni és nem akartam felszaggatni a sebeimet. Aztán, végül felhívtam egyszer Arint. Utána találkoztam vele egy koncert után, de másnak adtam ki magam. Aztán, mikor visszajöttem Kaliforniába, Zacky megtalált, ugyan úgy, ahogy a fotósok is!
-És minket miért nem?
-Tudod te jól.. - mosolyodtam el. - Egyrészt, mert ti vagytok az itteni szüleim és azonnal visszahozattatok volna! Másrészt, meg... Túl közel álltok hozzá...
-Úgy érted Brianhez?
-Ja! - bólintottam és már alig bírtam visszatartani a sírást.
-Ne butáskodj!
-Nem, Benji, ez... Ez nagyon nincs így rendjén! Lehet elmegyek hozzátok szilveszterre, mert ha jól értettem Austinék is oda akarnak menni, de csak mert Shayley fűz egy nőt, aki odavalósi é meghívtak minket!
-Az nagyon jó lenne! Gyere, gyere, gyere! - csillantak fel a szemei. - Ha megtudják, hogy találkoztam veled... Júúúj... Nagyon féltékenyek lesznek!!! - mondta, mire csak elnevettem magam.
-Na azért ne híreszteld! - mutattam fel az ujjam.
-Amúgy, nagyon tetszik, hogy megint ilyen a hajad!
-Köszönöm, mindenki ezt mondja! - vigyorgott.
-Mesélj valamit! Mi lesz, ha kiadjátok a lemezt?
-Hát elvileg turné.
-És kivel?
-A BVB-vel!
-De... Nem abba van az exed is?
-De! - takartam el az arcom.
-Juuuuuj..... Oltás szagot érzek!
-Az lesz! Hidd el!
-Mesélj valamit!
-Mire vagy kíváncsi?
-Hol voltál?
-New Yorkban. A volt cellatársam tudott nekem állást szerezni és nála is laktam.
-Miért nem jeleztél vissza? Aggódtunk!
-Tudod még egy ideig a pszichiátrián voltam! NEHÉZ volt felépülni és nem akartam felszaggatni a sebeimet. Aztán, végül felhívtam egyszer Arint. Utána találkoztam vele egy koncert után, de másnak adtam ki magam. Aztán, mikor visszajöttem Kaliforniába, Zacky megtalált, ugyan úgy, ahogy a fotósok is!
-És minket miért nem?
-Tudod te jól.. - mosolyodtam el. - Egyrészt, mert ti vagytok az itteni szüleim és azonnal visszahozattatok volna! Másrészt, meg... Túl közel álltok hozzá...
-Úgy érted Brianhez?
-Ja! - bólintottam és már alig bírtam visszatartani a sírást.
-Ne butáskodj!
-Nem, Benji, ez... Ez nagyon nincs így rendjén! Lehet elmegyek hozzátok szilveszterre, mert ha jól értettem Austinék is oda akarnak menni, de csak mert Shayley fűz egy nőt, aki odavalósi é meghívtak minket!
-Az nagyon jó lenne! Gyere, gyere, gyere! - csillantak fel a szemei. - Ha megtudják, hogy találkoztam veled... Júúúj... Nagyon féltékenyek lesznek!!! - mondta, mire csak elnevettem magam.
-Na azért ne híreszteld! - mutattam fel az ujjam.
-Amúgy, nagyon tetszik, hogy megint ilyen a hajad!
-Köszönöm, mindenki ezt mondja! - vigyorgott.
-Mesélj valamit! Mi lesz, ha kiadjátok a lemezt?
-Hát elvileg turné.
-És kivel?
-A BVB-vel!
-De... Nem abba van az exed is?
-De! - takartam el az arcom.
-Juuuuuj..... Oltás szagot érzek!
-Az lesz! Hidd el!
~
Austint, csak pár nap múlva engedték ki... Én mentem érte és azt hittem minden jól fog menni! Csak hittem...
-Végre, el sem hiszem! - szállt be Austin mellém.
-Na azért nyugodj meg! Rendszeresen fogunk jönni vissza és otthon is ki foglak kezelni!
-Már alig várom! - vigyorodott el kajánul.
-Na menj a ... - mosolyogtam rá.
-Milyenek a felvételek?
-Egész jók... Tudod múltkor... Beszéltem Benji-vel.
-Igen? És mit akart?
-Hogy mi van velem és ő is.... Ő is elhívott szilveszterezni hozzájuk!
-Na nem! - rázta meg a fejét. - Nem!
-De... Csak elnéznék hozzájuk!
-Á-á! - mutatta fel az ujját. - Nem és kész! Nem szeretném, ha oda visszamennél.
-De én viszont szeretnék! Már csak Zacky és Arin miatt is!
-Jó, szerintem ezt még megbeszéljük!
-Nem, Austin! - kezdtünk el vitázni, ami a végére már ordibálásba végződött. - Nem kellene veszekednünk, megint szarul leszel!
-Nem én kezdtem! - és ez így ment hazáig...
~
.
-NEM FOGOM AZT CSINÁLNI MINDIG, AMIT MONDASZ! ÉPP AZÉRT IS ELMEGYEK SZILVESZTERKOR!
-NEM! NEM TUDOD MIT TESZEL!
-AMI NEKEM JÓ! - álltunk meg a nappali közepén.
Értetlenül pillantgattunk egymásra, majd vettem egy mély levegőt.
-Remélem szereted a kanapédat! - emeltem fel az egyik szemöldököm.
-Kilakoltatsz a saját szobámból?
-Még szép! - vágtam elégedett fejet.
Hirtelen magához rántott és hosszasan megcsókolt.
-Csak 1 óra!
-1 óra! - bólintottam mosolyogva.
~
december 28.
-Minden rendben?
-Persze! - bólintottam. - Csak...
-Gyere! - nyitotta ki nekem az ajtót Austin.
-Nem merek! - mondtam könnyes szemekkel.
-Ne bolondozz! Nincsenek itt ilyen korán!
-Ez igaz! - mondtam, majd megfogtam a kezét, felvettem a csokrot és bevonultunk a temetőbe.
Sok rajongó felismert, de nem szóltak hozzánk, csak furcsállóan néztek...
-Ez nem Mary?
-De, de mit keres itt?
-Tudod tavaly is itt volt! Rev volt a példaképe, de soha nem találkoztak! - pusmogtak a hátam mögött, Austin pedig csak még jobban magához szorított.
Megálltunk a sír előtt és letettem a virágokat. Letöröltem a szemeimet és felvettem a napszemüvegem.
-Semmi baj! - puszilt meg. - Inkább menjünk oké?
-Ne.... Még egy kicsit! - kaptam el kabátja ujját és hozzábújtam.
Jó volt egy kicsit otthon lenni.
A szokásos csokrot vittem, és még kora délután mentünk ki, hogy véletlenül se találkozzunk bárkivel is. Minden valószínűséggel nem fogják meglátni, hogy itt voltam, mert a rajongók virágai és egyéb "tárgyai" egymás hegyén-hátán voltak.
Megfogtam Austin kezét és kimentünk. A tömeg szétoszlott előttünk, közben pedig furcsán pillantgattak ránk.
Zacky:
Ahogy szoktuk is ezen a napon, együtt meglátogattuk Jimmyt. Nem is kell mondanom, mindenki síri csöndben volt egész végig. Az A7X és rajongótábora ismét gyászba borult....
Már messziről is láttam, azt a csokrot.... Mindig ilyet vett....
-Fehér rózsa, egy feketével a közepén... - mondta halkan Matt és rám nézett.
-Elég feltűnő! - mondta Valary és félve Brianre nézett, aki Michelle kezét szorongatta.
Kb. 10 perccel később felvont szemöldökkel és szúrós szemekkel nézett a sírra.
-Itt volt? - nézett ránk kétségbeesve, mi pedig "nem tudok semmit" fejjel próbáltunk ártatlanok maradni. Syn idegesen megtörölte homlokát és elment.
Syn:
Ezt nem hiszem el... Itt volt és még csak arra sem volt képes, hogy meglátogasson minket... Pedig lenne hozzá 1-2 szavam!
-Drágám, ne legyél ideges! - puszilgatott Michelle.
-Hagyj! - keltem fel.
-Brian, meddig akarod azt a nőt hajkurászni? Hamarosan gyerekünk születik!
-Tisztába vagyok vele! - mondtam bunkón, majd a falnak vágtam a poharat.
-Synyster! - kiáltott rám Mich. - Mégis hogy képzeled ezt?
-NE merj egy szót sem szólni róla!
-Remek, témánál vagyunk! Szóval most mit csinálsz? Visszarohansz ahhoz a kislányhoz?
-Nem, nem rohanok vissza hozzá, de megeshet még az is! Tudod miért?
-Na miért?
-Mert szeretem őt és ő is engem!
-Tehát csak a terhesség miatt vagy velem?
-Mondhatjuk így is!
-El sem hiszem, mekkora utolsó szemét alak vagy! Hogy van képed ehhez? Hmm? - kérdezte kiakadva én pedig már lendítettem is a kezem...
Michelle a padlón landolt, feldagadt arccal....
~
2 nappal később
-Brian, nem hiszem el, hogy képes voltál erre! - járkált előttem Valary. - És ismét elváltok!
-Nem is ez itt a legnagyobb gond... Feljelentette, mivel állítása szerint az eséstől elvetélt.
-Szerintem nem is volt terhes... - nézett körbe Lacey.
-Mi? - fordult felé mindenki.
-Tudjátok, Norman is már 1 éves és Valary te is tudod, milyen egy terhes nő! - utalt a fiukra.
-Igen, de hogy mersz ilyet állítani a testvéremről?
-Nem, nem, nem! - állt elé Zacky. - Szerintem hallgassuk meg!
-Kicsim mit tudsz? - karolta át Johnny.
-Hát... - nézett körbe zavartan.
-Már alig várom! - vigyorodott el kajánul.
-Na menj a ... - mosolyogtam rá.
-Milyenek a felvételek?
-Egész jók... Tudod múltkor... Beszéltem Benji-vel.
-Igen? És mit akart?
-Hogy mi van velem és ő is.... Ő is elhívott szilveszterezni hozzájuk!
-Na nem! - rázta meg a fejét. - Nem!
-De... Csak elnéznék hozzájuk!
-Á-á! - mutatta fel az ujját. - Nem és kész! Nem szeretném, ha oda visszamennél.
-De én viszont szeretnék! Már csak Zacky és Arin miatt is!
-Jó, szerintem ezt még megbeszéljük!
-Nem, Austin! - kezdtünk el vitázni, ami a végére már ordibálásba végződött. - Nem kellene veszekednünk, megint szarul leszel!
-Nem én kezdtem! - és ez így ment hazáig...
~
.
-NEM FOGOM AZT CSINÁLNI MINDIG, AMIT MONDASZ! ÉPP AZÉRT IS ELMEGYEK SZILVESZTERKOR!
-NEM! NEM TUDOD MIT TESZEL!
-AMI NEKEM JÓ! - álltunk meg a nappali közepén.
Értetlenül pillantgattunk egymásra, majd vettem egy mély levegőt.
-Remélem szereted a kanapédat! - emeltem fel az egyik szemöldököm.
-Kilakoltatsz a saját szobámból?
-Még szép! - vágtam elégedett fejet.
Hirtelen magához rántott és hosszasan megcsókolt.
-Csak 1 óra!
-1 óra! - bólintottam mosolyogva.
~
december 28.
-Minden rendben?
-Persze! - bólintottam. - Csak...
-Gyere! - nyitotta ki nekem az ajtót Austin.
-Nem merek! - mondtam könnyes szemekkel.
-Ne bolondozz! Nincsenek itt ilyen korán!
-Ez igaz! - mondtam, majd megfogtam a kezét, felvettem a csokrot és bevonultunk a temetőbe.
Sok rajongó felismert, de nem szóltak hozzánk, csak furcsállóan néztek...
-Ez nem Mary?
-De, de mit keres itt?
-Tudod tavaly is itt volt! Rev volt a példaképe, de soha nem találkoztak! - pusmogtak a hátam mögött, Austin pedig csak még jobban magához szorított.
Megálltunk a sír előtt és letettem a virágokat. Letöröltem a szemeimet és felvettem a napszemüvegem.
-Semmi baj! - puszilt meg. - Inkább menjünk oké?
-Ne.... Még egy kicsit! - kaptam el kabátja ujját és hozzábújtam.
Jó volt egy kicsit otthon lenni.
A szokásos csokrot vittem, és még kora délután mentünk ki, hogy véletlenül se találkozzunk bárkivel is. Minden valószínűséggel nem fogják meglátni, hogy itt voltam, mert a rajongók virágai és egyéb "tárgyai" egymás hegyén-hátán voltak.
Megfogtam Austin kezét és kimentünk. A tömeg szétoszlott előttünk, közben pedig furcsán pillantgattak ránk.
Zacky:
Ahogy szoktuk is ezen a napon, együtt meglátogattuk Jimmyt. Nem is kell mondanom, mindenki síri csöndben volt egész végig. Az A7X és rajongótábora ismét gyászba borult....
Már messziről is láttam, azt a csokrot.... Mindig ilyet vett....
-Fehér rózsa, egy feketével a közepén... - mondta halkan Matt és rám nézett.
-Elég feltűnő! - mondta Valary és félve Brianre nézett, aki Michelle kezét szorongatta.
Kb. 10 perccel később felvont szemöldökkel és szúrós szemekkel nézett a sírra.
-Itt volt? - nézett ránk kétségbeesve, mi pedig "nem tudok semmit" fejjel próbáltunk ártatlanok maradni. Syn idegesen megtörölte homlokát és elment.
Syn:
Ezt nem hiszem el... Itt volt és még csak arra sem volt képes, hogy meglátogasson minket... Pedig lenne hozzá 1-2 szavam!
-Drágám, ne legyél ideges! - puszilgatott Michelle.
-Hagyj! - keltem fel.
-Brian, meddig akarod azt a nőt hajkurászni? Hamarosan gyerekünk születik!
-Tisztába vagyok vele! - mondtam bunkón, majd a falnak vágtam a poharat.
-Synyster! - kiáltott rám Mich. - Mégis hogy képzeled ezt?
-NE merj egy szót sem szólni róla!
-Remek, témánál vagyunk! Szóval most mit csinálsz? Visszarohansz ahhoz a kislányhoz?
-Nem, nem rohanok vissza hozzá, de megeshet még az is! Tudod miért?
-Na miért?
-Mert szeretem őt és ő is engem!
-Tehát csak a terhesség miatt vagy velem?
-Mondhatjuk így is!
-El sem hiszem, mekkora utolsó szemét alak vagy! Hogy van képed ehhez? Hmm? - kérdezte kiakadva én pedig már lendítettem is a kezem...
Michelle a padlón landolt, feldagadt arccal....
~
2 nappal később
-Brian, nem hiszem el, hogy képes voltál erre! - járkált előttem Valary. - És ismét elváltok!
-Nem is ez itt a legnagyobb gond... Feljelentette, mivel állítása szerint az eséstől elvetélt.
-Szerintem nem is volt terhes... - nézett körbe Lacey.
-Mi? - fordult felé mindenki.
-Tudjátok, Norman is már 1 éves és Valary te is tudod, milyen egy terhes nő! - utalt a fiukra.
-Igen, de hogy mersz ilyet állítani a testvéremről?
-Nem, nem, nem! - állt elé Zacky. - Szerintem hallgassuk meg!
-Kicsim mit tudsz? - karolta át Johnny.
-Hát... - nézett körbe zavartan.
nagyon izgi lett!! kíváncsi vagyok, mit tud Lacey...:D Hozd gyorsan a kövit!!:))
VálaszTörléshát sok mindent, az biztos! :D
Törléshozom-hozom! :)
~foREVer <3
Wooow, Úristen!! :3
VálaszTörlésNagyon kemény a sztori és örülök, hogy újra beleszövődött az A7X. Imádom a Brian-ben színtisztán megfogalmazott érzéseket, de Mich felpofozása engem is lesokkolt, komoly fordulat. Egyébként alapvetően te személyesen hogyan állsz Michelle-hez?(ha szabad ilyet kérdezni)
May bizonytalansága pedig rettentően ismerős, nagyon várom a folytatást!! Gratula! <3
Köszönöm, örülök hogy tetszik! Igen, már én is vártam, hogy végre kiadjam ezt a fejezetet! :D
TörlésMinden ki fog derülni a következő fejezetben! :)
Személyesen hogy állok Michelle-hez? Igazból sehogy! Nem ismerem, ezért nem tudok róla mondani semmit! :) Hallottam pletykákat, de én nem vagyok ezeknek a "híreknek" a nagy híve :D Egyszerűen csak kapóra jött egy olyan karakter eljátszásában, aki ezt a személyiséget testesíti meg ebben a sztoriban! :)
:D Hozom! ^^
Köszi :)
~foREVer <3