WWNFY 4. 14.

se4.

14.fejezet: " Pihentem egyet! "

Marilyn:

-Köszönöm Alan, hogy hazahoztál!
-Ugyan már! - mosolygott rám.
-Majd beszélünk! Szia! - csuktam be a kocsija ajtaját, majd besiettem a házba. Ledobtam a cuccaimat és ledőltem a kanapéra.
-Na mi van te kis dög? - simogattam meg az éppen mellém fekvő kutyust. - A gazdid holnap már jön haza! - bújtam hozzá. Már pont elbóbiskoltam, mikor valaki csöngetett.
-Bújj be, nyitva! - mondtam álmosan, majd elkezdtem nyújtózkodni.
-Na mi ez a lustaság? - hajolt fölém Riley.
-Rileeeeeeeeeeeeeeeeeeeey! - mosolyodtam el. - Szia! - pattantam fel és magamhoz szorítottam. - Sziasziasziasziszia! - puszilgattam körbe.
-Erre számítottam! - mondta vigyorogva. - Rég láttalak!
-Én is!
-Na mi a helyzet?
-Semmi, most nemrég jöttem meg Austin-tól. Már sokkal jobban van! De... Gondolom, tudod, hogy kórházban volt!
-Tudom-tudom! Na ez nagyon jó! És veled mi a helyzet?
-Kezdek helyrejönni!
-Na, végre mosolyogsz! De a vörös még megmaradt!
-Tudod hogy ez vagyok én!
-Vörös démon!
-Anyukád! - nevettem el magam.

-Mi a helyzet a többiekkel?

-Semmi... Alice itthon van és.... Kicsit mérges rád, amiért nem látogattad meg!
-Őőő.....
-Gyere, elviszlek hozzá!
-Aranyos vagy! - bújtam hozzá.
-Mi van veled? Nagyon le vagy lombozódva!
-Semmi csak... Csak találkoztam Ed-el és kicsit előjött bennem ez a kétség, hogy hiba volt-e akkor ott lelépnem vagy nem!
-Hát...
-Szerettem...
-Plátói szerelem? Sose jó! - rázta meg a fejét. - Inkább koncentrálj Austinra! Megérdemled, hogy végre legyen egy normális kapcsolatod!
-Mert Brianel nem volt az? - néztem rá.
-Hát... Már ne is haragudj, de hiába szerettétek egymást, sok nézeteltérésetek volt! Ha nem is veszekedtetek annyit! És most Austinal? Semmi! Figyelj, ne bánkódj semmin, inkább örülj, hogy van egy olyan faszid mint ő! - mosolygott rám.
-Köszönöm Riley, hogy ezt elmondtad! - öleltem át. - De vele is csak veszekszek mostanában!! - ráztam meg a fejem. - Kiderült, hogy drogozik a hátam mögött...
-Komoly?
-Ja, de... De nem is akarok vele foglalkozni! Majd megoldjuk!
-Csak pozitívan! De azért még mindig hazajöhetnél!
-Majd talán egyszer! Egyenlőre azt sem tudom, mi lesz ha Austin kijön! Megyek a stúdióba, album, és turné!
-Kikkel?
-Hát, ha Ashleyéknek még mindig áll az ajánlatuk, akkor a BVB-vel!
-Ez nagyon király! - ölelt át ismét. - Na, de gyere!


~


-Felkúr, hogy ez a vörös ribanc, nem jött el! - hallottam meg Alice hisztirohamának egy kis részét.
-Nyugalom, biztos eljön!
-És te miért találkoztál vele előbb mint én? Hogy volt képed?
-Nyugalom húgi! Biztos eljön!
-De ha eddig nem jött....
-Hé' kicsim! - ment be Riley, enged egyedül hagyva. - Mi a baj? - csókolta meg.
-Az, hogy May nem jött el!
-Úgy érted Marilyn?
-Tök mindegy! Akkor sincs itt!
-Hát...
-Na neeeee! - szűrte le egyből. - Te találkoztál vele? - kelt ki magából. - Ez nem lehet igaz! Most azonnal felhívom!
-Nem ugyan az a száma! - mondták röhögve, én pedig gyors betárcsáztam Alice számát és felhívtam.
-Ki ez? - kérdezte idegesen. - Igen?
-Tudom, hogy mérges vagy rám, de azért nézz hátra! - mondtam vigyorogva az ajtóból. Kikerekedett szemekkel, lassan rám nézett és elbőgte magát.
-Marilyn! - ugrott a nyakamba, aminek következtében szépen elestünk.




~

Az egész éjszakát végig beszéltük négyesben... hajnali 5 körül aludtunk el, egymás hegyén-hátán.
-Marilyn! - rázott fel Al. - Marilyn!!
-Mi? - nyitottam ki a szemeimet. - Hány óra van?
-9. Csak gondoltam szólok, mert biztos be akarsz majd menni Austinhoz!
-Meg felvételek is lesznek! - dörzsöltem meg a szemeimet. - Fúúú.... - nézet a telefonomra kikerekedett szemekkel. - Most kajak itt aludtam? - néztem rá.
-Hát, ja eléggé úgy tűnik!
-Miért 1 kupacba? Van vagy 600 ágy ebbe a házba!
-Kényelmes volt így is! - mosolygott rám.
-Hülye! - vigyorogtam.
-Kértek reggelit? - jött be Ed.
-Elfogadom! - tettem fel a kezeimet.
-Na, akkor válassz! - mentünk ki a konyhába. - tojás, tojás vaaaagy
-Tojás? - nézetem rá, mire elnevettük magunkat.
-Csak azt tudok per pillanat! Nem fogok angol reggelit csinálni! - mondta Riley még mindig nevetve.
-Tökéletes az is! - bólintottam vigyorogva.
-Hogy áll a hajad? - röhögött ki Ed.
-Miért, nem jó? - borzoltam meg nevetve, aminek következtében még kócosabb lettem.

-Ember, szinte nem is mozdultál meg egész este!
-Nem tudom hogy csinálom! - mondtam még mindig nevetve.


~

Kaja után Ed elvitt a stúdióba.
-Bocsi a késésért! - rohantam be.
-Semmi baj, még Noe van bent!
-Na csak énekel?
-Igen! - bólintottak.
-Csááá! - jött ki, majd átölelt.
-Szia kis pacsirtám! - nevettem el magam.
-Na befelé! - csapott rá a fenekemre.
-Ésszel! - mutattam rá, majd bevonultam.
1 számot, 6x vettünk fel, mire sikerült a screamo.
-PI-CSÁ-BA! - hörögtem. - A halálért nem sikerül!
-Marilyn csak nyugalom! - szólt be valami ismerős hang, mire csak felnevettem. - Nem változtál! - ekkor kinéztem és Benjit láttam meg. Inkább csak elfordítottam a fejem és beálltam a sarokba.

-Na gyere ki! - vigyorgott, majd kirohantam.

-Sziaaa! - öleltem át szorosan.
-Hol voltál eddig, te nő? - mondta és nem akart elengedni.
-Pihentem egyet!
-Oké, de majdnem 2 évig? - nézett rám.
-Hát tudod, - vettem fel a szemüvegem - kimerültem ez a pár év nyomás alatt! - mosolyogtam rá.
-Szemüveges vagy?
-Ja, még nem hallottad?
-Fogalmam sem volt róla! - vigyorgott. - Jézusom, de rég láttalak! - ölelt át ismét.