~1 héttel később
Hannah
-Basszuuuuuus! Miért kellett ilyen korán kezdeni a fotózást? - mondtam nyűgösen miközben berontottam a házba és azzal a lendülettel hátradőltem a kanapéra. Lehunytam a szemeimet é morgolódtam tovább. - Ez a te hibád Anita Wilde! - mutattam Nittire, aki éppen a konyhába keresett valamit.
-Hannah, mi akarsz? - mondta nevetve. - Még így is fél órát késtél, és amúgy is már fél 12 van! - bökött oldalba. - Hallod? Ne aludj!
-Nee! Tudod hogy csikis vagyok!
-Meddig voltál fent? Mi? - kérdezte, de természetesen tovább bökdöste az oldalam.
-Nee! Mondom neee! - mondtam nevetve, és közben próbáltam védekezni.
Szinte már birkóztunk a kanapén, amikor megcsörrent a telefonom.
-Várj, várj, ezt fel kellene vennem! - mondtam sírva röhögéstől.
-Oké. - szállt le rólam.
Ismeretlen szám...
-Igen?
-Ő Hannah szia!
-Syn? Csá! Miért hívtál, ha tudod a címem? - tértem egyből a lényegre, miközben próbáltam megigazítani a pólómat.
-Csak annyi, hogy hányra menjek érted?
-Őőő nem tudom. Nitti is jön!
-Oké, tőlem.
-Én ezt mondtam, és nem kérdeztem! - mondtam határozottan. - Várj egy kicsit... - elvettem a fülemtől a telefont. - Nitti! - kiabáltam ki neki az udvarra.
-Igen? - kiabált vissza.
Igazából, én sem értem hogy miért ordibálunk, ha egyszerűen beszélnénk akkor is hallanánk egymást.
-Ma iszunk?
-Este fél 8!
-Oké! - vettem vissza a telefont. - Na akkor este fél 8-ra gyere!
-Oké! Rev is jön.
-Rev?
-Tudod az a magas idióta.
-Hé! - hallottam a háttérből, hogy valaki röhögve "rászól" Brianre.
-Igen, tudom. - mondtam nevetve. - Oké, ő is jöhet! - vontam meg a vállam.
-Hannah mi ez? - hallottam, ahogy Nitti kiakadva kiabál a konyhából. - A melltartód, mit keres a konyhába? Nem megmondtam hogy tarts rendet? Én is itt lakok!
-Ja, bocsi, csak reggel siettem átöltözni, és miközben választottam ruhákat kaját is csináltam magamnak. - kiabáltam neki vissza. - Bocsi biztos elfelejtettem visszatenni! Szeretlek! - mondtam neki, majd amikor rám nézett aranyosan rámosolyogtam.
Hirtelen hangos röhögést hallottam... A telefonból jött... - Brian. Ki vagyok hangosítva? - kérdeztem kíváncsian.
-Hát...Igen. - mondta, majd nevettek tovább.
-Azt ugye tudod, hogy ezt még nagyon megkeserülöd!
-Előre félek, törpe!
-Ne játszadozz az idegeimmel, mert még a végén meg talállak ölni! - figyelmeztettem aranyos hangon. - Megyek és elpakolok mert a végén már a temetésemre jöttök ! Na csá lányok! - letettem a telefont, és gyors odafutottam Nittihez.
-Na végre, pont ideje volt hogy segíts! Pakold el a cuccaidat, utána meg gyere és segíts főzni! - komolyan néha mint valami diktátor.
-Máris! - mondtam, majd összeszedtem az "elhagyott" cuccaimat. Találtam nadrágot, a medence szélén, melltartót a TV mögött, sapkát (?) a konyha ablakába. A cipőimet a fürdőszobába találtam meg, a kádba. - Ez meg hogy kerül ide? - kérdeztem magamtól, majd megvontam a vállam. Végül is tök mindegy a lényeg hogy megvan!
Gyors elpakoltam őket és lesiettem Nittihez a konyhába.
Anita:
-Na mi lesz a kaja? - kérdezte Hannah.
-Házilag készített gyros. Okés?
-Uhh, de rég ettem. Oké benne vagyok!
-Na akkor segíts!
Úgy kb 1-re készen is lettünk. Nem mondom, Hannah ha akar azért tud segíteni ha akar! Megterítettünk és elkezdtünk kajálni.
-Amúgy kivel beszéltél telefonon?
-Briannel. Ja, amúgy ma este vele megyünk inni! - hirtelen félrenyeltem, és elkezdtem köhögni .Hannah azonnal odajött mellém és elkezdte ütögetni a hátam. - Basszus, nehogy nekem itt meghalj!
-Jól vagyok! Köszi. - törölgettem a szemeimet.
-Biztos? - ült vissza.
-Igen, de mikor beszéltétek ti ezt meg?
-Ma, amikor találkoztunk. Te is jössz! Fél 8-ra itt vannak!
-Vannak?
-Igen ő meg Rev. Ja, rosszul mondtam nem csak Briannel megyünk, hanem az egész bandával. Csak ők ketten jönnek értünk. - mondta édes vigyorral az arcán... Jellemző...
-Hogy mit csinálsz? És ki az a Rev? Miért nem kérdezted meg előbb, hogy akarok-e velük találkozni? - kezdtem kiakadni.
-Hát, bocsi, de azt hittem te is szívesen eljönnél! - boci szemek. - Légyszíííí!
-Jaaj, de szeretlek! - mondta, majd átmászott az asztalon, és átölelt.
-Hogy te mekkora egy színésznő vagy! - mondtam nevetve. - De ezt te takarítod össze! - mutattam a tányérokra.
-Na nee! - nézett rám elszörnyedve. - Erre a nemes célra, én képtelen vagyok!
-Dehogyisnem kisanyám! Úgy megcsinálod, mint a huzat! - néztem rá mosolyogva. Megforgatta a szemeit, leszállt az asztalról és elkezdett pakolni. - Ja, és te is mosogatsz!
-Nem, azt már nem! - mondta nyűgösen.
-De! Ez büntetés, amiért nem kérdeztél meg!
-Igenis, anyu! - mondta gúnyosan, majd ártatlanul rám mosolygott.
Leültem a kanapéra, és bekapcsoltam a TV-t. Épp valami idióta szappanopera ment, ezért inkább váltottam csatornát .Sikerült megtalálnom a MTV-t.Valami iszonyatosan nyálas szerelmes szám ment, amire most pont nem vágytam.
-Jézusom, Nitti, mi a rák ez?
-Nem tudom, de ha ez zene akkor én meg kínai vagyok!
-Na mind egy! Csináljunk valamit, olyan lassan telik az idő. és ma már nincs is semmi. Se interjú, se fotózás, se semmi. - jött ki Hannah szomorú fejjel.
-Hát igen. Ez így egy kicsit uncsi!
-Te! Nem csináltatunk egy tetkót?
-Ez most honnan jött?
-Nem tudom. Csak úgy... Valami közöset! Na?
-Basszus, Hannah. Te idióta vagy de tetszik az ötlet!
-Na, nem csalódtam benned!
-És mi legyen? - kérdeztem, majd tovább kapcsolgattam a TV-t.
-Hát, én arra gondoltam, hogy lehetne a tarkónkra, és egy hangjegy. Na?
-Jó ötlet. Mikor csináltatjuk meg?
-Most!
-Most??
-Persze, felhívom Igort, hogy ráér-e, meg hogy akkor tervezzen egyet!
-Várj összeszedem a cuccaimat! - siettem fel az emeletre.
-NE! - kiabált fel. - Csak holnap lesz ideje!
-Ez most komoly? Pedig rákészültem már!
-Akkor menjünk el csak simán a városba!
-Hát... Jó ötlet! - vontam meg a vállam.
Végül is beültünk egy cukrászdába.
Hannah-t szinte ellepték a rajongók, majd mikor megvolt mindenkivel a közös kép meg az autogram osztogatás végre rendelhettünk is.
Én szokáshoz híven epertortát kértem, Hannah pedig citromos fagyit
Imádom az epertortát. Végül is én minden kaját imádok.
-Basszus, adj egy falatot. - mondta Hannah.
-Mi? - kaptam fel a fejem. - NEM! - vettem magam mellé a tányért.
-Olyan élvezettel eszed azt a tortát, hogy most már muszáj megkóstolnom! - nyúlt felém, majd beletömtem a szájába egy hatalmas falatot. - Ú, hát azért citrom fagyira nem volt olyan jó. Na de ha megetted tipli van, mert 5 óra, és még mire elkészülünk.
-Jó-jó sietek! - gyors bedobtam ami még maradt, és indultunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése