WWNFY 5. 2.

se5.
2. fejezet: " Tiszteletben tartottam, csak te kisajátítottad! "

Mary:

Csend és nyugalom...  Csak a gépek ritmusos, fülbemászó csipogását hallani.
A szívem elkezd dobogni,
már légzem is. 

Ütemes, lágy, mégis felkavaró érzés. Mintha újjászületnék. Sehol egy lélek, csak egymagam.
Ezek szerint megkapták az üzeneteimet!
A vérem elkezdett mindenfelé áramlani testemben és mikor már csak egy kicsike is odaért, minden végtagom megrándult.
Ideje felkelni!
Szépen, lassan, kinyitottam szemeimet. A napfény vakító volt, legszívesebben a takaró alá bújtam volna, hogy még véletlen se lássak semmiféle tárgyat vagy élőlényt.
-Üdvözlöm Marilyn! - köszönt egy mély, dörmögős hang.
-Doki? - néztem körbe hunyorítva.
-Ó, várjon! - jött közelebb, majd valamivel megtörölgette a szemeimet. - Gyógykamillás főzet! Ébredés után a legjobb!
-Köszönöm, sokkal kellemesebb! - ültem fel. - Mi ez? - néztem a kezemet és a lábaimat. - Ja... Igen, már emlékszem! - fogtam meg a fejem. - Majdnem agyonvertek...
-Már kezd felépülni, ezek csak laza fáslik, amik szorítják az inakat!
-Ahh.... De még így is fájnak kicsit!
-Érthető!
-Mondja doki! Kik vannak itt?
-Mindenki, aki számít! - mosolygott. - Hívjam be őket?
-Ne... Ne... Egyenlőre csak Carlat és Alice-t szeretném látni!
-Rendben! - ment ki.




Carla:

-Felébredt? - néztünk az orvosra, mikor végre kijött.
-Igen!
-És?
-Carla, Alice, magukat szeretné látni most! - bólintott egyet. Mindenki kikerekedett szemekkel nézett ránk, én pedig csak nyeltem egy hatalmasat. - A többieket, személy szerint arra kérem, menjenek el! Nem lenne jó neki most egyszerre mindenkit látni!
-Rendben! - kelt fel Brian. - Kérlek beszéljetek vele alaposan! - fogta meg a karom, majd elment.
Ennyiben hagyja?? Ez abszurd!
Előre léptünk egyszerre, majd benyitottunk. Elképedve néztük, az ágyon mosolygó Marilynt.
-Sziasztok! - mosolygott.
-Szia! - köszöntünk egyszerre.
-Köszönöm, hogy itt vagytok!
-Te hülye, nagyon megijesztettél minket! - borultunk a nyakába sírva.
-Azt hittük... Azt hittük, hogy
-Nem szabad hinni semmit! Itt vagyok oké? Felébredten, tökéletesen jól vagyok!
-Mary mi van veled?
-Hát csak segített Jimmy 1-2 dologban! - mosolygott ránk. - Döntöttem.
-Hogy érted ezt? - néztem rá.
-Tudom, hogy mik történtek, ameddig itt "aludtam", és az a válaszom úgy mindenre, hogy megpróbálok mindent újrakezdeni.
-Hogy mindent, Biran vagy Austin?
-Mást keresel?
-Nem... Egyszerűen azzal maradok, aki nem adta fel, akivel boldog voltam és akit szeretek.
-Brian... - mondtam halkan, mire csak bólintott egyet.
-És Austin? Vele mi lesz? - nézett rá Al kikerekedett szemekkel.
-Boldogabb lesz nélkülem! - mosolyodott el. - Nem akarom hitegetni, és nem akarok egy kamu kapcsolatban élni! Remélem megértitek!
-Persze! - mondtuk egyszerre.
-Hol van?
-Mindenkit hazaküldött a doki.
-Helyes, majd felhívom őket... Nem tudjátok meddig kell még bent feküdnöm?
-Szerintem pár hét vagy még annyi sem és hazaengednek!
-Király! - hunyta le a szemeit Mary.
-El ne merj aludni basszus! - lökte meg a fejét Alice.
-Épp ez az, végre itt vagy és nem, ismétlem NEM csukhatod le a szemeidet egy percre sem!
-De fáradt vagyok! - nevette el magát Mary. - Viszont, örülök hogy itt vagytok nekem! - fogta meg a kezeinket. - Remélem ez nem fog soha megszakadni!
Igazság szerint, Alice és én egész jól összebarátkoztunk. Rájöttünk, mind a kettőnket szinte ugyan azok a témák mozgatnak meg és ha már Marilyn a barátunk, a másik ember rossz nem lehet!



Brian:

Matt hazavitt, ahol azonnal kivertem a hisztit...
-Mi az, hogy Carla és Alice!
-Brian mit vársz? Hogy majd a karjaidba ugrik?
-Nem, de ennél többet!
-Térj észhez! Ő már nem ugyanaz a kis 16 éves kislány, akit magadba bolondítottál!
-Akkor sem állt szándékomban, csak... Csak így alakult!
-Megrontod a lányom! - kapta el a pólóm Matt.
-Hé-hé Shadows! Nyugalom oké?
-Tudod, hogy saját gyerekemként tekintek rá és ha még egyszer ilyen lesz miattad, esküszöm megöllek!
-Nem lesz ilyen! Rajta vagyok! - léptem hátrébb. - De azért valld be... Te sem tekintettél rá mindig csak "gyerekedként" - emeltem fel a szemöldököm.
-Hát...
-Hát?
-Tudod mit? NEM! Sosem gondoltam arra, hogy csak hozzá is nyúljak! Tiszteletben tartottam, csak te kisajátítottad!
-És ha megkérném a kezét? Összeházasodnánk? Akkor is ezen a véleményen lennél? Ha azt mondaná hogy szeret engem és nem akar elveszíteni?
-Synyster Gates, ne játszadozz az idegeimmel! Természetesen valamilyen szinten elfogadnám, de
-De az korkülönbség szerinted túl nagy!
-Na jó, fiúk ezt nem vagyok hajlandó tovább hallgatni! - jött ki apám is a nappaliba. - Mary ha szereti Briant, akkor úgyis vele marad, tehetsz te bármit Matt! Abban fiam viszont igaza van, hogy tényleg kicsit nagy a korkülönbség! Figyeljetek, ha szeretitek egymást Marilynnel, akkor legyetek együtt, de több balhé nem kellene! A leánykérés pedig szerintem még kicsit korai, még csak 20 éves!
-Tudom, csak példát mondtam!