YMH 37.

37.fejezet: " Öregszel apuci! "

Jess:

-Könyveid megvannak?
-Igen!
-Táskád?
-Igen!
-Papírok?
-Igen!
-Tornaruha?
-Anya! Megvan minden a sulihoz!
-Jó-jó, csak izgulok! Még sohasem küldtem senkit suliba! - vigyorgott rám.
-Megleszek, úgyis ez az utolsó évem! ÉS amúgy is, egy hetet ki kell hagynunk a bandával, a koncertek miatt!
-Na ez nekem nem tetszik! - jött be apa a konyhába.
-Te beszélsz? - szólaltunk meg egyszerre anyával.

-Hé-hé! Azért mert a ház lakosságának 2/3-a nő, nem kell fellázadni!
-Azt mondod? - mértem végig.
-Na gyere csak ide! - kapta el a derekam én pedig egyre jobban húztam le a padló felé.
-Nem vagy erős apa, tudd meg! - nyúztam az arcát röhögve.
-Édes lányom, ne kekeckedj! - mondta már a földön fetrengve.
-"Kekeckedj"! Hol tanultál meg ilyen szépen beszélni? A suliba ahonnan kidobtak és most én is oda járok?
-Ne sértegess! - adott egy laza pofont nevetve.
-Ha még egy ilyet csinálsz!
-Akkor mi lesz?
-Akkor a többi ruhátokkal fogom feltörölni a padlót! Mint a gyerekek, azonnal keljetek fel! - állt mellénk anya.
-Heló! - toppant be Will. - Ó! Megzavartam valamit?
-Igen, azt hogy megöljem a drága egyetlen édesapámat! - haraptam bele apa karjába.
-Jess, ez fáj! - fogta le a karjaimat.
-Te kezdted! - kezdtem el kapálózni mindenfelé.
-Menthetetlenek! Gyere be Will! - ment vissza a konyhába anya, mi pedig birkóztunk tovább a földön, miközben sértegettük egymást...
-Balfasz, még dobolni sem tudsz!
-Szólal meg az, aki beszakította a dobszerkóját, mert olyan ideges volt, hogy nem tudott uralkodni magán!
-Én egy ekkora őszhajszállal befognám a szám!
-Mi? - ült fel egyből, én pedig ellöktem és lefogtam a karjait.
-Öregszel apuci! - emeltem fel a szemöldököm mosolyogva.
-Megadom magam, kifáradtam! - rázta meg a fejét.
-Hazudsz! Ismerlek! - haraptam bele ismét karjába.
-Jess! Nem vagy igaz! - fogta meg a kis harapásnyomot, miközben én próbáltam egyre hátrébb húzódni. Elkapta a bokám és a nappali felé kezdett el húzni.
-Apa, nemár! - csúsztam a padlón röhögve.
-Te kezded, mindig!
-Büntibe akarsz kerülni? - emeltem fel az egyik szemöldököm.
-Nem tudod elérni! Akkor te is velem állsz a sarokba!
-Nekem már mindegy! Te jobban megszívod, mert te kezdted!
-Nem mered! - rázta meg a fejét.
-ANYAAAAAAAA! - kiáltottam el maga hisztisen, anyu pedig rögtön jött is...

~


-Hogy lehettek ennyire gyerekek? - osztott ki minket, a szokásos szituációban. Mi ketten, mint a kis ártatlanok, lehajtott fejjel néztük a padlót ezzel is leplezve nevetésünket, anya pedig előttünk járkált. - Nem hiszlek el titeket néha, annyira... Annyira óvodába valók vagytok, hogy az nem igaz! Legközelebb majd a többi ruhátokkal törlöm fel a padlót!
-De - szólt volna apa, de anya hirtelen felmutatta az ujját.
-James, te menj fel és porszívózd ki mind a 2 hálószobát!
-De azok hatalmasak! Főleg a vendégszoba!
-Tudom! - bólintott egyet, majd ránézett. - És NE úgy mint múltkor oké? Jessie, te pedig azonnal felmész és az ÖSSZES, még egyszer mondom, az ÖSSZES gitárt és dobot leporolod!
-De az mocskos sok idő, és már a bejárónő megcsinálta tegnap!
-Nem kell mind feladatot neki adni! - mutatott fel az emeletre. - Spuri, 1-2! Gyerünk, délre kész legyen minden!
Will csak a háttérben röhögött rajtunk, én pedig gyilkos tekintettel méregettem.

~


-Segítsek? - jött be Will a hatalmas hangszeres szobába.
-Ha anya megengedi! - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Szerintem ő most inkább apuddal foglalkozik! - vett fel ő is egy törlőrongyot.
-Na ja, múltkor is csak felment a szobába és lefeküdt aludni...
-Faterod egy karakter! - nevette el magát.
-Az biztos! Örülök, hogy rám talált! Nem is tudom, mi lenne velem!
-A lényeg, hogy itt vagy! - fordított maga felé.
-Igen! - bólintottam mosolyogva.
-Szereltek! - puszilt meg.
-Én is! - mondtam, majd elmosolyodtam és szorosan magamhoz öleltem. - Köszönöm hogy itt vagy!
-Ezt inkább én mondhatnám! Ha te nem lennél, még mindig szurkálnám magamba a tűket... Nehéz volt, de veled sikerült!
-Még meddig kell mennem terápiára?
-1-2 hónap!
-Akkor rendben! - simítottam végig mellkasán. - Izgulok a suli miatt...
-Miért? Eddig is te voltál a suli királynője nem?
-Nem voltam királynő! - ráztam meg a fejem. - Inkább csak rettegésben tartottam a diákokat és néhány tanárt! - mondtam, majd megvontam a vállam.
-Nem lennék a többiek helyében!
-Azokat nem bántom, akik normálisak és nem szúrnak ki velem!
-Miért nem csaptak még ki?
-Mert akik szeretnek befolyásoltál az igazgatót és a leváltásával fenyegették!
-Te jó ég, mint egy külön kis ország!
-Bizony!
-És te vagy a kis diktátor!
-Tökéletes kifejezés! - csókoltam meg, majd elkezdtem kigombolni ingét.
-Jess! Pont itt?
-Úgysem csináltuk még hangszerek között! - vigyorodtam el.

-Nem tudom!
-Mi van beijedtél anyámtól?
-Hát az előbbi után...
-Ne nevettess! - csókoltam meg.

~

Gyors magunkra kaptuk a ruhákat, áttöröltünk még 1-2 dobot és mentünk kifelé. A szobám ajtaján csak egy cetli volt...
"Hangosan nyögsz lányom... Elmentünk vacsorázni, nem tudom mikor jövünk.
-Apád"
-Hogy ez mekkora tapló!
-Szerintem ez vicces! - mondta röhögve Will, majd bement a szobámba.
-Nem, nem az! Ez ciki!
-Nekem nem! - ment a fürdő felé.
-Jó, de kapd már be!
-Nem, inkább gyere vele fürdeni!
-Azt mondod büdös vagyok?
-Nem, csak nem sűrűn tusolunk együtt!
-Hülye! - vigyorodtam el, és mentem utána.

~

-Egy hét késéssel, de vonulunk vissza, a padokhoz! - indította be a kocsiját Felix.
-Ne is mondd! Szörnyű ez az egész! - ráztam meg a fejem.
-Mit aggódsz? Beléd sem mernek kötni!
-Nem... Megint lesznek elsősök... És ez tudod mit jelent?
-Szűz lányok?
-Nem... Újoncok! Biztosan fel fog 1-2 picsa lázadni!
-Ezen ne is csodálkozz! Amilyen híred van, már biztos hogy szövetkeznek ellened!
-Én nem is kicsiRevet féltem, hanem az elsősöket!
-Az gondoltok amit akartok! Nekem most gonoszkodni van kedvem! - igazgattam meg a hajam.

-Ééééés az ördög, megint előbújt!
-Nyald ki a seggem!
-Na mi van celebkiasszony? Nem tetszik?
-Anyád a celeb! - néztem hátra, majd lefékeztünk a suli előtt.
-Itt is lennénk!
-Hát... Új év!
-Végzősök vagyunk vágjátok?
-Még mindig nem értem minek vagyunk itt! - vontam meg a vállam. - Már befutottunk!
-Mintha csak apádat látnám!
-Csak mert nem járta ki igazából a középsulit?
-Foogjuk rá!
-Hagyjatok békén! - szálltam ki. - Visszatértem ribancok! - húztam ki magam.