MK 21.

21.fejezet: " Ne kezdjük! "

Andy:

Nem tudom elviselni, hogy ez az ember a közelemben van... Jinxx néha egy kiállhatatlan ember és most éppen lehet, hogy az egyetlen húgommal hentereg...
-Nyugodj már le, biztos nem csinálnak semmit!
-Azt kétlem! - mentem fel Renée szobájához. - Hé'! - dörömböltem be.
-Mi van már? - rántotta ki az ajtót R ingerülten.
-Meddig lesztek még bent?
-Ameddig akarunk! Andrew mi van veled??
-Semmi! - mentem vissza Julhoz idegesen.
-Maradj már! - nézett rám Juliet ingerülten.
-Ne avatkozz bele!
-Hogyne avatkoznék bele, mikor szerelmes vagy a testvéredbe évek óta?
-Hagyj békén! - mentem ki idegesen.
Szörnyű látni őket nap mint nap egymás karjaiban látni... Elviselhetetlen kín és hiába van itt Juliet, a fájdalom nem csillapodik... Sohasem!
Nem tehetek semmit, nem akarok közéjük állni, mert az milyen már... Csak egyetlen egy kívánságom van. Egyetlen egy! Szakítson vele!


Renée:

-El sem hiszem... Itt vagyok veled! - mosolygott rám Jinxx.
-Csak ne zaklatna folyamatosan Andy! - zártam be az ajtót.
-Szerintem csak félt! Gyere ide!
-Legalább te megértesz! - bújtam hozzá szorosan.

Már kicsit kezdtem elpilledni, mikor megcsörrent a telefonja.
-Igen? – vette fel álmos hangon. – Őőő…. – ült fel azonnal. – Nem tudom miről beszélsz! – nézte a plafont idegesen. – Akkor mondd le! Kösz! – nyomta ki.
-Ki volt az?
-A menedzserünk… Mondtam, hogy ma veled leszek, de beszervez egy interjút.
-Akkor ne maradj le róla miattam!
-Biztos?
-Biztos! – pusziltam meg. – Szeretlek! – mondtam, ő pedig csak elmosolyodott, majd felöltözött. – Mikor jössz?
-Nem tudom, majd hívlak! – csókolt meg, már a kocsija mellett. – Szia!
-Szia! – intettem neki mosolyogva, majd visszamentem.



Andy:


-Andy! – csettintgetett a szemeim előtt Juliet.
-Igen kicsim? Bocsánat, kicsit elbambultam! – mosolyogtam rá.
-Aha… Na szóval, szerinted melyik legyen az? – nézegette az ingatlanos papírokat.
-Mindenképpen legyen olyan, ami 2 lakásból áll! Szeretném, ha Renée mellettünk maradna!
-Igen, az jó lenne, de kevés olyan van! Egyáltalán hol akarunk új házat?
-Partközelben, vagy a belvárosban!
-Szuper! – tapsolt egyet. – Most, hogy nagyját megbeszéltük… - húzódott közelebb hozzám.
-Igen? – vigyorodtam el.
-Mi lenne ha felmennénk egy picit?
-Egy picit?
-Hát… Vagy egy kicsit tovább is maradhatunk!
-Tetszik! – csókoltam meg.
 -Fent!
-De miért?
-Nem vagyunk egyedül!
-Ne is mondd! – forgattam meg a szemeimet.

~

-Jinxx? – nyitottam be a húgom szobájába.
-Elment!
-Mikor? – ültem le az ágyára.
-Egy fél órája kb.. Hívta a menedzseretek, egy interjú miatt!
-Interjú?

-Aha! – bólintott ártatlan fejjel.
-De Renée, nekünk… Nekünk nincs is ma semmi dolgunk!
-De neki van!
-Nem, nincs! Direkt mondták, hogy most 3 hétig szabadok vagyunk és mindent elnapolnak!
-Andy.... - sóhajtottam egyet. - Ne kezdjük!

-Igenis, kezdjük!
-Mire gondolsz? Andy ne legyél már paranoiás!
-Renée, te nem ismered őt eléggé! Mikor visszajöttél aznap estére is be volt neki tervezve egy nő egy hotelba!
-De aznap este
-Aznap este mi hazajöttünk ő pedig elment oda!
-De az még nem jelent semmit!
-Azt gondolsz amit akarsz! – keltem fel. – Ne gyere hozzám sírva, ha megcsal!
-Nem is fogok! – mondta bunkón és pedig rácsaptam az ajtót.
-Megint veszekedtek?
-Nem! – ráztam meg a fejem, majd egy üveg borért nyúltam.

~

1 héttel később
-Ki jött?
-Helló! – lépett volna be Jinxx, de hátrébb löktem. – Andy?
-Csak hogy tudd… Ha meglátom, csak egyszer is, hogy miattad sír a húgom, a két kezemmel fojtalak meg, és örülj, hogy nem raktalak még ki eddig a bandából! Tudom, hogy mit művelsz a háta mögött!

-Nem értem miről beszélsz!
-Ó, dehogyisnem! Ki volt tegnap este az a nő? Láttam mindent!
-Te kémkedsz utánam?
-Csak ahogy te Renée után! Nyitva tartom a szemem! – mondtam, miközben hátrébb léptem és felkiabáltam a húgomnak. – Renée! Vendéged van! - igazából nem is láttam semmit, csak tudtam, Jinxx nem fogja kibírni és tudom, hogy "nyomozgat" Renée után... Ismerem már ennyire...
-Ki az? – szaladt le. – Jinxx! – vigyorodott el Renée, majd a nyakába ugrott és megcsókolta. – Szia!
-Szia! – mosolyodott el a gitárosom, én pedig csak kegyetlen szemekkel méregettem őket.
-Gyere fel! – fogta meg a kezét Renée, majd mosolyogva felvezette.
-Ne legyetek hangosak!
-Ne aggódj! – csukták be az ajtót.
Csak ördögien elvigyorodtam, majd kimentem a konyhába és elkezdtem főzni. Nem fogom engedni, hogy az egyetlen testvérem egy ilyennek legyen a ribanca.
Palacsinta… Hogy kell csinálni??

Renée:

Jinxx egyre furcsább… Egy hete nem találkoztunk és úgy néz ki, mint akit megszállt valami.
-Kicsim, valami baj van? – néztem rá.
-Dehogy is! – csókolt meg.
-Mi tereli el a figyelmed?
-Semmi! – puszilt meg. – Most csak veled akarok foglalkozni! – simított végig karomon.
-Hiányoztál!
-Te is! – mondta, de már mintha csak egyfajta sablonszövegként mondta volna…
Nem értem…
Csak ne legyen igaza Andynek!