WWNFY 5. 1.

se5.
1.fejezet: " Ugye segítesz? "

Mary:

-Marilyn! Marilyn! - rázott fel valaki.
-Mi a... - nyitottam ki lassan a szemeimet. - Jimmy? - keltem fel azonnal.
-Eltaláltad! - vigyorgott rám. - Mit keresel megint itt?
-Hát ezt inkább én kérdezhetném! - néztem körbe.
Huntington Beach-en voltam, és egy padon feküdtem. A nap megvakított és a szél langyosan fújdogált. A megszokott tömeg volt a parton, ami nem lepett már meg. Mintha nyár lett volna.
-Én nem... Nem Mattnél voltam?
-De, de most egy kórházban fekszel!
-Igen és éppen az életemért küzdenek nem? - néztem rá hitetlenül, mire felhúzott szemöldökkel pillantott vissza. - Mi? - néztem körbe. - De én most nem.. - pislogtam Jimmyre, aki csak mosolyogva megrázta a fejét. - Basszus, hát persze! Aaron és Michelle
-Igen-igen! - bólintott egyet.
-Miért vagyok ismételten veled?
-Mert a főnök úgy gondolta, útbaigazítás kell neked és természetesen tőlem!
-Ó basszus! - fogtam meg a fejem, majd felpillantottam. - Jimmy, miért vagyok ennyire szerencsétlen?
-Hát, ha jobban megnézed, mondhatni TE csináltad magadnak! És csak RAJTAD áll, hogyan tovább!
-Tudom, de... Annyira nehéz! Nem tudok dönteni!
-Nyugodj meg, ha felkelsz tudni fogsz, csak ahhoz még idő kell!
-Mióta fekszek ott? - keltünk fel, majd elkezdtünk sétálni.
-Hát, úgy 100-110 napja! Csak már ideje lett volna felkelned és gondoltam pont jó lenne az időzítés! - vigyorgott. - Nem akartál felkelni, a tudatalattid meg akart óvni a fájdalomtól!
-Hát jól tette! - vágtam rá. - Mi történt azóta?
-Hát, biztosan tudni akarod?
-Nem!
-Helyes válasz! Brian és Michelle válása elhúzódik, mivel Mich nem szeretné otthagyni azt az életet, amit Syn biztosított neki!
-De, ő akkor most nem terhes?
-Nem, csak maga mellett akarta tudni Briant! Tudta, hogy vissza fogsz jönni és csak féltette azt, ami volt neki!
-Érthető, mivel elvettem tőle szinte az életét!
-Nem, azt már megtette saját maga akkor, amikor elkezdett vele veszekedni, hogy miért hiányol engem még mindig! Emlékszel, még te szedted szét őket!
-Igen! - bólintottam.
-Na, onnantól igazából Syn elindult egy másik úton, ami feléd vezette, de jött pár akadály és... Ez lett a vége!
-Igen... Sajnos...
-Hogy érzed Marilyn? Ki lenne a helyes döntés?
-Ha az eszemre hallgatok, akkor Austin! Ha pedig a szívedre, akkor Brian...
-És a lelked mit mondd?
-Azt, hogy várjak, és megfogom azt kapni, amit kell!
-És szerinted mi az?
-Őszintén? - sóhajtottam egy hatalmasat. - Nem tudom!
-Olyan nincs hogy nem tudod!
-De van! Sőt... Sokszor vagy olyan, hogy NEM TUDOM! Szóóóval Jimmy mit kellene tennem?
-Mit látsz helyesnek?
-Magam sem tudom!
-Akkor még maradnod kell egy kicsit! A főnök addig nem enged el! - mutogatott fel én pedig csak sóhajtottam egy mélyet durcásan. - Nem engedhetlek vissza úgy, hogy tanácstalan vagy!
-Rendes tőled, de akkor is!
-Ugyan már! - karolt át. - Ez csak természetes, hogy a reinkarnációmnak segítek!
-Reinkarnációd?
-Nem is tudtad? Így hívnak téged egyes rajongók! Főleg az A7X-esek!
-De ez hülyeség! Nem vagyok olyan mint te!
-Pedig de! Ha megnézed, nagyon sokan szeretnek. Tőled kérnek tanácsot! Makacs vagy és amit eltervezel az általában úgy is lesz. Amikor csak teheted lerészegedsz, nem vetetted meg a drogokat sem... Több közeli ismerősödet is magadba bolondítottad, mégis egy olyannal jöttél össze, akivel a legtöbbet veszekedtetek!
-De... Te és Leana?
-Utáltam az elején! Mindig kioltottam, de végül valahogy beleszerettem!
-Azta.Kurva...
-Plusz a gitár és dobjátékod is hasonló mint az enyém, a hangodról meg nem is beszélek! - pöckölte meg a nyakam.
-Áú!
-Mintha magamat hallanám, csak lányosan! Mint egy buzi Jimmy!
-Na jó, azért nem! - mutattam fel az ujjam, mire felnevetett.
-Tehát ezt el kell fogadnod!
-Fú... Hát ez... Furcsa! Jimmy, neked Leanan kívül volt valakid?
-Persze! Egy középsuliba is! Imádtam azt a nőt, de ő megcsalt... Aztán végül is az azutáni barátnőmmel Leana miatt szakítottam.
-Tehát te is átmentél sok mindenen!
-Az nem kifejezés! De, én elcsesztem, ezért kell téged a helyes útra terelnem! - mosolygott rám.
-Nem értem miért kötök mindig itt ki... - mondtam, mire ő csak vágott egy fejet.

-Most mi van? - pillantgattam rá.
-Te tényleg hülye vagy! Mert mindig bajba kerülsz és, talán mert engem tartasz a legnagyobbnak!
-Hát... - pirultam el.
-Azt hiszed nem tudom? - ölelt át. - Még szép hogy tudom, és nagyon örülök is neki!
-Köszönöm, hogy vagy...
-Ez a feladatom! - puszilt meg.

~

-Hány nap telt el azóta, mióta veled vagyok?
Egész nap nem csináltunk semmit, csak beszélgettünk, hülyéskedtünk és osztottuk egymást. De ezek mellett, Jimmy nagyon sok mindent tanított... Úgy érzem, rátaláltam arra az énemre, akit eddig kerestem... Vagy valami ilyesmi!

Per pillanat, a parton ülök a homokba, Jimmy pedig mellettem egy padon szenved.
-Nem tudom, de most van a 128. nap, hogy kómában fekszel! - nézett rám, miközben fetrengett össze-vissza.
-Ennyit sem tudsz?
-Na nézd csak ki szólalt meg! - kapta fel egyből a fejét. - Aki azt sem tudja mit tegyen!
-Elég belőled! - dobtam meg homokkal.
-Ne kezdj ki velem! - még csak rám sem nézett... - Vörös ördög!
-Ki a vörös ördög? - húztam le a padról. - Még egy galambot sem tudsz megfogni az utcán!
-Nem vagyok hozzászokva, hogy kislányokat kell traktálnom! - nézett rám röhögve, miközben leült velem szembe, a homokba.
-KISLÁNY? - nyúltam felé.

-Hoppácska! - kelt fel és elkezdett futni.
-James Sullivan! Most állj meg! - iramodtam utána.
-Kapj el ha tudsz!
-Jimmy, ne legyél már ilyen seggarc! - kiabáltam neki, de csak röhögött az egészen. - JIMMY! Hirtelen megállt, felém fordult és mikor odaértem felkapott a vállára és beszaladt velem a vízbe. - Ne! Nenenenene! Jimmy, kérlek ne!
-Na ki a seggarc? - dobott bele a vízbe. Fulladozva feljöttem és vérben forgó szemekkel ránéztem.
-TE! - indultam el felé.
-Semmi esélyed!
-Gondolod? - rúgtam ki a lábát, ő pedig hátra esett. - Semmi? - álltam elé, mire magával húzott a víz alá.
Röhögve jöttünk fel és kiültünk a partra megszáradni.


~

-136. nap! Nem gondolod, hogy ideje lenne visszamenned?
-Nem szeretnék... Itt veled annyira jó! - néztem rá bociszemekkel.
-Vicces-vicces, de ennyi pont elég volt belőlem! Döntésre jutottál?
-Nem...
-Akkor segítek!
-Az eddigi 40 alkalommal sem ment, most sem fog!
-Oké... Akkor most bekötöm a szemed! Bízol bennem?
-Csak benned! - ragadtam meg kezét.
-Helyes! - vigyorodott el, majd bekötötte szemeimet és elkezdett vezetni valamerre.
-Hova megyünk?
-Majd meglátod! Figyelj, ki volt az első igazi szerelmed?
-Ed... Ameddig meg nem tette azt...
-Szép válasz! És ki a legutolsó ember aki mellett csak elmennél?
-Aaron! Gyűlölöm!
-Nem... Mit tanítottam? - lökött fejbe.
-Nem, nem gyűlölöm! Elfogadom, ahogy van!
-Helyes! - szorította meg kezem. - El tudod képzelni hol vagyunk?
-Hát... A hangok és a szél alapján... Talán egy épület tetején?
-Talált! Ügyes vagy!
-Köszönöm, de minek hoztál ide?
-Most itt vagy a világ peremén! Kit szeretnél hogy elkapjon?
-Senkit!
-Ki lenne az első, akitől elvárnád, hogy ha haldokolnál elmenjen hozzád vagy segítsen?
-Senki!
-Biztos?
-Igen!
-Képzeld el csak a szitut... Az út szélén fekszel, vérzel, mentem meghalsz! Ki lenne az akit utoljára szeretnél látni? Aki a legkedvesebb a szívednek? - vette le a kendőt szemeimről.
-Basszus Jimmy, ez kurva magas! - néztem le.
-Ki az Mary? Kit szeretnél ott lent látni?
-Senkit! - válaszoltam határozottan.
-Biztos? - lökött le egy egyszerű mozdulattal.
Abban a pillanatban lepergett előttem az életem! Minden egyes apró pillanat... A születésem, az általános iskola, a középsuli, az első fellépésem, a bandák, és Brian... A legfontosabb személy az életemben! Akkor már tudtam...
Csak zuhantam és arra gondoltam, hogy ő legyen ott lent... hogy ő kapjon el és várjon meg!

Azt hittem a földre zuhanok, de Jimmy elkapott.
-Te hülye barom, majdnem megöltél! - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-A túlvilágon nem lehet meghalni! Ez is jelzi, hogy még élni szeretnél! - vigyorgott rám.
-Vadbarom! - ütöttem bele egyet mellkasába, majd elengedett.
-Akkor most így kérdeznék valamit... Ki az?
-Brian... - néztem a földre.
-Adj neki egy esélyt! Csak egyetlen egyet! Rendben?
-Rendben! - néztem rá. - Akkor ez azt jelenti hogy...
-Igen, vissza kell menned! - bólintott, majd átölelt. - Viszl
-NE! Nem búcsúzok senkitől! Még találkozni fogunk! - néztem rá.
-Aranyos vagy Marilyn Johnson! - kócolta össze hajamat. - És most már vigyázz magadra oké?
-Meglesz! - kacsintottam rá.
-Jó éjt!
-Köszönök mindent!
-Ez a feladatom! - tette ujját homlokomra, majd az egész világra, ismételtem sötétség borult...
Ott voltam a kórház előtt és gondoltam, mi lenne ha összehívnánk mindenkit erre a "nemes alkalomra". Így hát megkerestem mindenkit és elvezettem őket magamhoz! Tetszett, megmosolyogtattak a reakciók!
Hát akkor... Vigyázz világ, Mary visszajött!!