Beautiful 2009 prológus

Beautiful 2009

Jimmy:


2009. december 27.

-Stella? - ültem le az ágya mellé. - Nem teheted ezt velem! - ahogy ezeket a szavakat kimondtam, könnybe lábadtak szemeim. - STELLA! - kiáltottam el magam, majd Matt rontott be. - EZ NEM LEHET!
-Jim nyugodj le! Egy kórházban vagy! - fogott le, de én csak kislány módjára bőgtem tovább...
-Hogy lehet ez?
-Nyugodj már meg! - lökött neki a falnak Syn. - Nem csak neked nehéz! És amúgy is, még semmi sem biztos! Még tartják a gépeken!
-Kussolj, sosem ismertétek! Az, hogy itt voltatok 1-2 alkalommal nem jelent semmit!
-REV! - kiáltott rá Gena.
-Most sem értetek meg... - ráztam meg a fejem, majd kisiettem a szobából.

Hogy jutottunk el idáig?
Az egésznek a középpontjában, egy Stella Bowman nevű lány áll... Tragikus és mégis egy szinten gyönyörű, rövid élete az egyik legjobb dolog volt az életemben.
Volt...




2009. március 10.

-Nem bírom már...
-Miért? Én szeretek velük foglalkozni!
-Ők is megérdemlik hogy éljenek! - néztem Zackyre dühösen.
-Tudom, de... De most ezt miért kell?
-Mert Stella egy 24 éves, Hodgkin-kóros lány! Imád minket, nem tudják mennyi ideje van hátra és annyi volt a kérése, hogy találkozhasson velünk!
-Jól van már... - vonta meg a vállát.
-Jim valami baj van?
-Mi? Nem... Semmi! - ráztam meg a fejem.
-Leana?
-Ja... Tegnap véglegesen elcuccolt!
-Kellett neked megcsalni!
-Részeg voltam!
-Egy ilyen dologhoz két ember kell!
-Hagyjuk már ezt a témát! Egy kórházban vagyunk! - álltam meg az ajtó előtt.
512!
Lassan benyitottam és zavartan néztem körbe. A szobában 4 ágy volt, de csak egyetlen egyben aludt valaki.
-Stella?
-Jó napot! Örülök, hogy megérkeztek! - jött de egy idős doktornő. - Nem tud semmit! - tette ujját a szája elé, majd odavezetett minket. - Stella! - kezdte el keltegetni. - Stella drágám, kelj fel! Van itt egy meglepetésünk!
A lány lassan sóhajtott egyet, összeráncolta szemöldökét és lassan felkelt. Szinte látszott beesett, reménytelen arcán, hogy szerinte már nincs értelme az életének.
Mikor észre vett minket, szemei hatalmasra tágultak és könnyekkel teltek meg.
-Ez... Ez most... - kapott az arcához.
-Szia Stella! - ültem le az ágya szélére.
-Atya világ! - temette arcát kezeibe.
-Na! Ne sírj! - ült le mellé Matt.
-Gyere ide! - öleltem át a törékeny, erőtlen lányt.
-Köszönöm! - nézett körbe. - Köszönöm, hogy eljöttetek!
-Ez a mi feladatunk!
-Mindannyian szeretnénk kifejezni a tiszteletünket! Erős vagy!
-Nagyon nehéz! - hüppögött a lány.
-Sikerülni fog! - fogtam meg a kezét. - Hidd el!

~

4 óra hosszáig ott voltunk nála! Elmondta, hogy mielőtt kiderült milyen betegsége van, médiasuliba járt, ahol filmezéssel és fényképészettel foglalkozott. Fél éve kezelik a kemoterápia elmondása szerinte szörnyű! Nincs étvágya, állandóan hányingere van és totálisan elment a kedve mindentől.
-Furcsa volt így elbeszélgetni egy ilyen emberrel!  - szállt be Matt a kocsiba.
-Igen... Érdekes lány...
-Szerintem többször is bejöhetnénk hozzá! - indítottam be az autót.
-Mi?
-Nincs rá időnk! Folynak a felvételek, a koncertek!
-Igen!
-Jó,de
-Március van Jimmy! Most jön a nyár, a turnészezon!
-Szerinted nem fogtam fel? Csak egy kevés szünetet kérdek! Pár nap! - indultunk el. - Valami megfogott ebbe a lányba!
-Azt ne mondd, hogy szereted!
-Mindig csak a baromságaidra tudsz gondolni? - néztem Brianre idegesen.