WWNFY 4. 18.

se4.

18.fejezet: " Fehér ruhában "

2016 május 15.

136 nappal szilveszter után.


Alice:

-Még mindig semmi?
-Semmi! - rázta meg a fejét az orvos. - 136 napja próbáljuk felkelteni, de semmi. A teste és az agya természetesen reagál, de... Mintha a lelke már nem is itt lenne! Mondhatni félholt!
-És, hogy lehetne felébreszteni?
-Nem tudom kisasszony! Mindenesetre továbbra is próbálkozunk, a gépekről semmiféleképpen nem kapcsoljuk le!
-Köszönöm!
-Ez a kötelességünk! - ment ki a szobából.
-Mary! - fogtam meg a kezét. - Kérlek, kelj fel! Annyi minden történt, mióta elaludtál! Én meg mint egy kettyós minden nap bejövök és mesélek neked! - sóhajtottam egy hatalmasat. - Alig voltál itthon, mindenkinek hiányzol! Kérlek kelj fel!


~


Másnap ismét elmentem és vele voltam egész nap. Ez így ment szilveszter óta és nem csak én jöttem be hozzá. Riley, az A7X, Austin és a bandája, Carla a barátjával, sőt még a szülei is ellátogattak ide Kaliforniába.
Sok minden történt, azóta...

Austint elvonóra küldték, még 4 hónapja van hátra, viszont ideköltözött, HB-re, ahogy Carla is a barátjával.
Brian és Michelle... A válást még nem intézték el, a nő továbbra is csak húzza...
Zacky és Arin gyerekei megszülettek, Valary ismételten állapotos.
Riley a múlt hónapban eljegyzett, Ednek 6 hónapja van hátra és kijöhet a börtönből.
Mindenki, csak Marilynre vár!

Kelj már fel, kérlek!


Matt:

-Édesem, hozzak valamit a boltból?
-Igen, kérnék fagyit meg valami sütit ja és innák valami teát!
-Értettem! Fél óra és itthon vagyok! - szálltam be a kocsiba.
Benyomtam valami zenét és szépen, nyugisan hajtottam, mikor az út szélén Maryt láttam meg sétálni, egy fehér ruhában. Azonnal lefékeztem, és riadtan néztem körbe.
-Menj már, barom! - kiabáltak rám és közben természetesen dudáltak is... Gyors leparkoltam, majd mentem, amerre Mary is. Lassan sétált, de mindig előttem járt pár méterre.
-Marilyn! - szóltam neki, de csak megfordult és elmosolyodott. - Mary, várj már! - kezdtem el futni.
Befordult egy utcába én pedig rohantam utána. Mikor végre odaértem, ő sehol sem volt, de amit nagyon furcsálltam, hogy Zack épp akkor lépett ki valami épületből.
-Matt? - jött oda.
-Te mit keresel itt? Sosem jössz erre!
-Ezt én is mondhatnám! - nézett rám furcsállóan. - Csak követtem valakit! - nézett körbe.
-Kit?
-Az mindegy!
-Marilynt?
-Te meg honnan
-Engem is ide vezetett! De mi van itt?
-Fogalmam sincs! - vonta meg a vállát. - Már azt hittem totál megőrültem!
-Nem csak te! Szilveszter óta kómában fekszik, szerintem nem is kell csodálkoznunk azon, hogy hiányzik!
-Te már belegondoltál, mi lesz ha felkel? Brian hogy fog reagálni?
-Ki lesz borulva, az biztos, de én inkább arra leszek kíváncsi, kit választ!
-Hogy értve kit választ?
-Megpróbálja Synnel, vagy Austinnal marad, vagy megint elmenekül innen!
-Nem hiszem, hogy elmegy! Végre hazajött, neki is hiányzott ez az egész.
-Matt, Zacky? - hallottunk meg egy vékony hangot a hátunk mögül.
-Carla? - néztem rá összezavarodottan.
-Ti is láttátok ugye? - nyelt egy hatalmasat, mi pedig csak bólintottunk egyet. - Austin most hívott, hogy látta a parton, kiröhögtem és akkor én is megláttam és idehozott!
-Valaki szórakozik velünk! - ráztam meg a fejem, ekkor jött egy üzenet Synystertől. - "Itt volt... Fehér ruhába, Shadows kezdek begolyózni! Útban vagyok a kórház felé!" - olvastam fel nekik.
-Mary üzenni próbál nekünk! - nézett körbe Carla. - Srácok az ott nem... Nem egy The Rev grafiti? - ment arrébb pár métert.
-De... De mit jelent ez? - néztem rájuk értetlenül.
-Nem vágod? - mosolyodott el a lány. - Vele van! Biztonságban van és nemsokára visszajön! Azért vezetett ide minket, hogy ezt elmondja!
-Ezt hogy érted?
-Jimmyvel van ti dinkák! Él, csak éppen, tudat alatt nincs itt! Nektek nem mesélt ezekről az "álmairól"? Hogy mikor a halál szélén van, Jimmy segít neki, mert találkoznak?
-Nem, de ez, őrültség!
-Nem hisztek nekem?
-Hát..
-Akkor MOST menjünk be a kórházba! Mindenki ott lesz és Mary fel fog kelni!




Valary:

-Kicsi, hol vagy? - járkáltam körbe a házba, de sehol sem találtam Jimmyt. - Kicsi! - mentem ki az udvarra, ahol éppen a medencénél ült.
-Anya, látod? - mutatott fel a fára.
-Mit drágám? - kaptam fel azonnal és körbenéztem. - Mit látsz?
-Mary! Ott volt Mary!
-Az kizárt, ő kórházban van!
-Nem, anya! Itt volt!
-Lázas vagy? - tettem volna homlokára kezem, de hirtelen idegen ujjak simítottak végig kicsi arcán. Kikerekedett szemekkel néztem fel, ahol Mary mosolygott rám. Megráztam a fejem és már nem volt ott.
-Anya?
-Kicsim, most azonnal bemegyünk a kórházba! - mondtam, majd visszasiettem a házba.




Brian:

A fürdőben álltam, borotválkoztam, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó. Furcsállva felnéztem, majd megvontam a vállam és folytattam tovább.
-Fater minden rendben?
-Persze! Miért?
-Csukd be az ablakot, huzat van!
-Nincs is nyitva semmi! Azt hittem a kutya volt! - jött fel hozzám.
-De a kutya kint van! - néztem vissza a tükörbe, majd megjelent mögöttem ő... Eldobtam mindent ami a kezemben volt és hátrébb léptem. Csak mosolyogva lehunyta szemeit és kiment.
-Brian! - lépett mögém apám. - Miért nézel ki úgy, mint aki szellemet látott?
-Mi? - néztem körbe zavartan. - Bocsánat, most... Most el kell mennem!
-Hova mész?
-Shadowsnál hagytam az egyik gitáromat!
-Siess!
-Oké! - mentem azonnal a garázsba és írtam Mattnek egy üzenetet...


Austin:

A parton ültem és gondolkodtam, mint ahogy az utóbbi időben mindig.
-Elnézést! - jött oda egy fiatal fiú. - Megtudná mondani, merre van itt a legközelebbi lemezbolt?
-Persze! Bemész itt egyenesen, abba az utcába, ahol van a kávézó!
-Igen!
-Az elő kereszteződésnél jobbra fordulsz, és pár épülettel arrébb lesz egy elég feltűnő, sárga épület! - mutogattam neki, mikor tőlem pár méterre megláttam Maryt. Aranyosan mosolygott és csak figyelt.
-Egy sárga épület! És utána?
-Mi? - néztem rá.
-A lemezbolt!
-Ja, igen! Bocsánat, elbambultam! Na szóval felmész a 2. emeltre és ott lesz!
-Oké, kösz! - sietett el a gyerek.
-Mary! - mentem közelebb, de ő elindult balra. - Várj! - kezdtem el futni utána. Csak elmosolyodott és hirtelen eltűnt...
Azonnal felhívtam Carlat és indultam a kórházba.



Riley:

-Ril, milyen lett a sült?
-Mindjárt megkóstolom! - nyúltam egy darabért, mikor magammal szemben, Mayt láttam ülni és mosolyogni. Ahogy bekaptam az első falatot, megakadt a torkomon...
-Ennyire rossz? - nézett rám anya.
-Nem! - fuldokoltam az asztalnál. - Nem anya, tökéletes, csak... - bámultam még mindig magam elé. Marilyn csak halkan elnevette magát és már el is tűnt. - Be kell mennem a kórházba! - álltam fel azonnal, még mindig köhögve.
-Azért ennyire csak nem lett rossz! - szagolgatta meg a húst.
-Nem nem azért! Egy barátom miatt! - léptem le azonnal és közben felhívtam Alice-t.

4. évad vége. 

;P

Előzetesek:

-Szóóóval Jimmy mit kellene tennem?
-Mit látsz helyesnek?
-Magam sem tudom!
-Akkor még maradnod kell egy kicsit! A főnök addig nem eged el! - mutogatta fel, én pedig csak sóhajtottam egy mélyet durcásan.

~

-Brian mit vársz? Hogy majd a karjaidba ugrik?
-Nem, de ennél többet!
-Térj észhez! Ő már nem ugyanaz a kis 16 éves kislány, akit magadba bolondítottál!
-Akkor sem állt szándékomban, csak.. Csak így alakult!
-Megrontottad a lányom! - kapta el a pólóm Matt.
-Hé-hé Shadows! Nyugalom oké?
-Tudod, hogy saját gyerekemként tekintek rá és ha még egyszer ilyen lesz miattad, esküszöm, megöllek!
-Nem lesz ilyen! Rajta vagyok! - léptem hátrébb. - De azért valld be... Te sem tekintettél rá mindig csak "gyerekedként" - emeltem fel a szemöldököm.
-Hát...
-Hát?

~

-Austin?
-Sajnálom, hogy ezt tettem...
-Semmi baj, de te is tudod, hogy ez
-Tudom! - simított végig arcomon. - Legalább egy búcsúcsókot!
-Nem... Nem búcsúzom senkitől többé!

~



-Képes lennél vele újrakezdeni? Ő... Ő...
-Tudom Carla, ő csak ő! De ha kiérdemli, akkor talán!
-Szerintem keress újat!
-Majd jön ha akar!

~

-Tehát ti most randiztok?
-Igen! - bólintottam mosolyogva. - Talán lesz is valami!
-Ne akassz ki! Egy világ rajong érted és neked pont ő kell? MEGINT?
-Tudod... Lehet hogy ő az igazi! - vontam meg a vállam. - És ha megint csak bajba kerülök, akkor átgondolok mindent!

~

-Te más lettél!
-Nem, csak mondjuk úgy, rátaláltam arra az énemre amit eddig csak kerestem egy kis segítséggel!
-Csodállak!
-Nincs miért! - ráztam meg a fejem, majd adtam neki egy puszit.



~foREVer <3