MK 20.

20.fejezet: " Die for you! "

Renée:

-Biztos, hogy nem jöhetsz haza?
-Nem, Andy, sajnálom! Még 3 hétig itt kell lennem!
-De már lassan a júliusnak is vége! Meddig húzódik?
-Nem tudom... - mondtam szomorúan, miközben a BVB VIP jegyemet nézegettem, hogy Andy ne lássa. - Már mennék haza nagyon!
-Akkor az első nyári koncerten ott sem leszel?
-Hát nem! - sóhajtottam egyet. - Na, le kell lépnem tanulni! - néztem az órára. A gépem lassan indul... - Szeretlek Andy, puszilok mindenkit!
-Oké! - mondta, majd kinyomtam a gépet.

~

Izgulva szálltam le a gépről... Andyék egyik barátja segített bejutni a backstage-be.... Természetesen csak annyira, hogy lepakoljam a cuccaimat és a nézőtérre mehessek.
-Renée, vigyázz, mert észrevehetnek!
-Már fele lement és amúgy is az a célom!
-Sok sikert!
-Meglesz! - kacsintottam rá és a biztonságiak segítségével az első sorba jutottam...
A die for you-t játszották, amit még én segítettem Andy-nek írni...
Olyan volt fent, mint egy hős! Sok ezer ember megmentője, de mégis az én egyetlen bátyám. Mikor elkezdték a számot, CC azonnal kiszúrt! Vigyorgott és csak engem figyelt. Végül Ashley és Jake is felfigyelt rám.
Mikor Jinxx rám pillantott, elképedve lépkedett hátrébb.
A sok emberrel együtt, én is feléjük nyújtottam a kezem... Úgy éreztem magam, mint egy bukott angyal, aki végre hazaért és nem vágyott másra, csak arra az egy kézre... Arra amely annyi gondoskodást, szeretetet és féltést hozott az utóbbi időben.
Végül Andy meglátott, felém nyújtózott és kiemelt a tömegből.
Olyan volt, mintha repültem volna. Végre kibonthattam a szárnyaimat!
Már mióta vártam arra a pillanatra... Nagyon hiányzott mindenki!
Jake aranyossága, CC hülye nevetése, Ashley perverz énje, Jinxx ölelése és Andy végtelen gyönyörű, megnyugtató kék szemei.
A bátyám már a sírás határán volt, de egyfolytában csak vigyorgott.
Egy kis segítséggel, de már a színpad szélén voltam. Erős kezei egyre csak húztak felfelé. Felfelé, a végtelen ürességből.
"I will die for you!"
Tudtam, csak nekem énekel...
A szám végén szorosan magához ölelt én pedig már a sírás határán voltam. Elengedett, háttal állt nekem és jelezte, hogy menjek fel a hátára.
A szám többi részét, már onnan kiabáltam.
-Tudjátok... - mondta, miközben letett - Ma a húgom végre hazaért! - karolt át már könnyes szemekkel. A közönség csak őrülten tombolt én pedig takartam az arcom. - Imádom és bármit megtennék érte! - puszilta meg a homlokom. - Szeretlek! - ölelt át ismét.


~

Az öltözőben mindenki sorba jött oda, kivéve egy embert...
Jinxx a másik szobában húrozta fel a gitárját és még csak nem is köszönt...

-Aaaaaaanyira hiányoztál! - nyúzta az arcom Andy.
-Elhiszem bátyám, de nem kell szétpakolni az arcom ezért! - néztem rá, majd elnevettük magunkat.
-Jó hogy itthon vagy! - ölelt át Jake.
-Köszönöm!
-Örülök neked kislány! - borzolta meg a hajam Ashley, majd átment Jinxx-hez.
-Renéeeeeeeeeeee! - ugrott a nyakamba CC, mikor végre ő is bevonult.
-Jaj basszus! - fogtam meg a fejét. - Úgy hiányzott az az idióta vigyorod! - nyomtam össze a száját, de ő csak röhögött.
-Juliet?
-Otthon van, az egyik koncerten kiugrott a válla!
-Juuuuuuj.... - húztam el a szám.
-De itt vagy! - szorított magához ismét a bátyám 

-Hé’ Renée! – jött vissza Ashley.
-Na mi az?
-Valaki már nagyon vár a másik szobában! – kacsintott rám én pedig átsiettem.
Jinxx éppen vette fel a pólóját. Halkan és lassan odamentem, majd hátulról átöleltem.
-Hazajöttem! – suttogtam, majd még jobban magamhoz szorítottam. Egy szót sem szólt, csak sóhajtott egy hatalmasat.
Végre érezhettem az illatát, hosszú haja simogatását és minden egyes szívdobbanását. Abban a percben legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből és toporzékolva bőgtem volna, de nem… Tökéletes volt minden! Nem számított, hogy kintről üvöltött a punk zene, hogy Ashley be-bepillantgatott és közben halkan kuncogott… Nem! Semmi!
-Ideje volt már! – mondta Jinxx mosolyogva, majd megfordult. Rám nézett és láttam rajta, hogy alig bírja tartani magát a fáradtságtól. Gyönyörű szemei beesettek, megviseltek voltak, arcáról pedig sugárzott a depresszió.
-Jinxx! – öleltem át könnyes szemekkel. – Mi történt veled?
-Elváltam Sammi-től… Véglegesen!
-És én nem voltam melletted!
-Már itt vagy nem? – mosolygott még mindig, de már majdnem összeesett. Lábai elkezdtek remegni, keze pedig gyengéden ölelte át derekam. – Azt hiszem nem ártana ledőlnöm egy picit! – tette a homlokát a vállamra.
Egy hosszas csönd jött, amit csak halk, mégis mély hangja tört meg.
-Annyira hiányoztál! – mondta – De már tudom, hogy semmi baj nem lesz!
-Még szép hogy nem! – mosolyodtam el én is, majd letöröltem a szemeimet.
Nem akartam megcsókolni! Nem is tudom miért…
Talán, mert semmi nem lett volna elég ahhoz, hogy kimutassam mit éreztem akkor!
Minden megváltozott… Az egy évvel ezelőtti képhez képest, most már nagyon más volt a BVB koncertjére jönni. Ezek az idióták még követtek, mert ki akarták deríteni tényleg Andy húga vagyok-e én meg beadtam nekik, hogy külföldi vagyok! Öröm visszagondolni ezekre! Annyira hiányzott minden és most végre újra itthon vagyok! 
-Szeretlek! - támaszkodott meg fejével vállamon.
-Ha tudnád én mennyire! - simítottam bele hosszú, fekete hajába.


Andy:

-A kurva életbe! - vertem bele egyet a falba, mikor már egyedül voltam Julietel az öltözőben.
-Andy, nyugalom! 
-Nem, Jul! Jinxx... Jinxx csak kihasználja! Minden nap másik nővel volt és hallottam, hogy ma estére van egy szoba neki lefoglalva egy hotelba!
-Szerintem most már észhez tért!
-Ő nem olyan! Nem fogom hagyni, hogy ezt tegye vele!
-Andrew, úgy viselkedsz, mintha szerelmes lennél Renée-be! - nézett rám zavartan Juliet. - Már kezeltetted magad nem?
-De, de nem volt jó semmire!
-Kicsim, ez volt a 4. agyturkász!
-Ezen nem tudok változtatni! A testvérkomplexus nem a legegyszerűbb dolog, mint tudod!
-Ne legyél bunkó! Hagyd élni, és NE avatkozz bele a dolgaiba! 
-Megpróbálok!
-És legfőképpen nem szabad, hogy megtudja!
-Vágom Juliet én is! - mentem ki idegesen.