28.fejezet: " Csitt! "
Renée:
-Ő meg ki? - nézett rám Martin. - Mi?
-Egy... egy ismerősöm, de totál kiment a fejemből, hogy ő is itt lesz. - néztem még mindig rá, de ő csak mosolygott.
-Egy... egy ismerősöm, de totál kiment a fejemből, hogy ő is itt lesz. - néztem még mindig rá, de ő csak mosolygott.
-Udvarló? - vigyorgott rám.
-Mondhatni... - eltekintve attól a mocskos nagy pofontól...
-Segítselek fel hozzá?
-Megköszönném! - bólintottam, majd átkarolt és felbicegtünk együtt hozzá.
-Szia! - mosolygott még mindig rám.
-Szia! - néztem fel rá hatalmas szemekkel.
-Na, akkor tudod a számom, majd hívsz! - lépett le azonnal Martinbá'. - Sziasztok!
-Helló! - intettem neki. - Bocsánat, nem is szóltam, hogy hol leszünk, kiment a fejemből és
-Megtaláltalak. Egy kis segítséggel ugyan, de... igen! - nézett végig rajtam. - Szépen elintézted magad, ami azt illeti.
-Ez már szinte mindennapos.
-Az is?
-Semmiség!
-Végignéztem mindent. - emelte fel egyik szemöldökét.
-Felkeltem Danny! - bólintottam mosolyogva. - Nem fáj.
-Igen? - bökte meg, mire én egy elfojtott sikítással elhátráltam, ő pedig csak felnevetett.
-Miért csináljátok mindig ezt? Andy is totál ugyan ez... - támaszkodtam meg vállába.
-Akkor a séta és egyéb ilyen dolog kilőve. - gondolkodott el.
-Gyere el hozzám! - vontam meg a vállam.
-Biztos?
-Ember... Múltkor ott aludtál.
-Igaz. - nevette el magát.
-De az alvásról jut eszembe. - mosolyogtam rá kínosan.
-Igen?
-Tudod, van egy olyan szitu, hogy ma reggel Ashley eljött hozzám, ittunk egy keveset és most ott alszik. Ne értsd félre!
-Lehet ezt nem félreérteni? - nézett rám először komolyan, majd elvigyorodott. - Csak vicceltem!
-Ne csináld, a szívrohamot hozod rám. - kuncogtam, majd belekapaszkodtam karjába és elindultam kifelé, a deszkával a kezemben.
-Mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Megyek!
-Te normális vagy? - vett fel karjaiba.
-Tegyél le, kérlek.
-Nem.. - rázta meg a fejét.
-Nem szeretem ezt.
-Én meg azt nem, ha valaki majdnem elvérzett egy rámpán és még gyalogolni akar mindenfelé.
-De
-Csitt! - szólt halkan, de mégis parancsolóan. Egyből befogtam a számat... - Azért... - kezdte el, mikor berakott a kocsijába. - nem gondoltam volna, hogy ennyire keményen csinálod ezt.
-Sokan meglepődnek, de imádom csinálni.
-Imádod összetörni magad?
-Nem, csak ezt az egészet. Adrenalinlöketet ad, és szabadnak érzem magam! Jobb mindennél!
-Kinek mi, de azért vigyázz magadra!
-Tudom-tudom. - mosolyodtam el.
-Andy és Juliet hogy bírja ezt?
-Ismered őket nem?
-Gondolom Andy mindig lebasz, Juliet meg megpróbál rád nyugodtabban hatni.
-Tökéletes! - mondtam, majd elnevettük magunkat.
~
-Ashley! - mentem be a szobába halkan.
-Fent vagyok! - vigyorgott rám. - Pont most öltöztem fel. - jött ki velem együtt a konyhába. - Ó, helló! - intett oda Dannynek.
-Helló!
-Akkor én megyek is! - nézett rám összeráncolt szemöldökkel, mégis mosolyogva. - Majd beszélünk, köszönök mindent!
-Gyere máskor is! - mondtam és már kint is volt.
~
Csináltunk pattogatott kukoricát, beleöntöttük egy hatalmas tálba, hozzá még csokigolyókat, chipset, cukrot és bekapcsoltunk egy filmet.
-Nem fáj? - mutatott a lábamra.
-Nem, csak kicsit zsibbad! - legyintettem egyet.
-Akkor add ide.
-Minek? - kérdeztem, de ekkor lábam már az ővéin voltak, kinyújtva. - Danny, te
-Hidd el, jobb neki így! Pihentetned kell, vagyis jobb lenne feküdnöd, de gondolom nem akarsz betegesdit játszani. - mondta, én pedig csak elképedve bámultam szemeibe. - Mi az? - mosolyodott el.
-Danny, te most tökéletesen leírtad a gondolatmenetemet.
-Tudok valamit nem? - fogta meg a kezem.
-Amúgy...
-Mondhatni... - eltekintve attól a mocskos nagy pofontól...
-Segítselek fel hozzá?
-Megköszönném! - bólintottam, majd átkarolt és felbicegtünk együtt hozzá.
-Szia! - mosolygott még mindig rám.
-Szia! - néztem fel rá hatalmas szemekkel.
-Na, akkor tudod a számom, majd hívsz! - lépett le azonnal Martinbá'. - Sziasztok!
-Helló! - intettem neki. - Bocsánat, nem is szóltam, hogy hol leszünk, kiment a fejemből és
-Megtaláltalak. Egy kis segítséggel ugyan, de... igen! - nézett végig rajtam. - Szépen elintézted magad, ami azt illeti.
-Ez már szinte mindennapos.
-Az is?
-Semmiség!
-Végignéztem mindent. - emelte fel egyik szemöldökét.
-Felkeltem Danny! - bólintottam mosolyogva. - Nem fáj.
-Igen? - bökte meg, mire én egy elfojtott sikítással elhátráltam, ő pedig csak felnevetett.
-Miért csináljátok mindig ezt? Andy is totál ugyan ez... - támaszkodtam meg vállába.
-Akkor a séta és egyéb ilyen dolog kilőve. - gondolkodott el.
-Gyere el hozzám! - vontam meg a vállam.
-Biztos?
-Ember... Múltkor ott aludtál.
-Igaz. - nevette el magát.
-De az alvásról jut eszembe. - mosolyogtam rá kínosan.
-Igen?
-Tudod, van egy olyan szitu, hogy ma reggel Ashley eljött hozzám, ittunk egy keveset és most ott alszik. Ne értsd félre!
-Lehet ezt nem félreérteni? - nézett rám először komolyan, majd elvigyorodott. - Csak vicceltem!
-Ne csináld, a szívrohamot hozod rám. - kuncogtam, majd belekapaszkodtam karjába és elindultam kifelé, a deszkával a kezemben.
-Mit csinálsz?
-Mit csinálnék? Megyek!
-Te normális vagy? - vett fel karjaiba.
-Tegyél le, kérlek.
-Nem.. - rázta meg a fejét.
-Nem szeretem ezt.
-Én meg azt nem, ha valaki majdnem elvérzett egy rámpán és még gyalogolni akar mindenfelé.
-De
-Csitt! - szólt halkan, de mégis parancsolóan. Egyből befogtam a számat... - Azért... - kezdte el, mikor berakott a kocsijába. - nem gondoltam volna, hogy ennyire keményen csinálod ezt.
-Sokan meglepődnek, de imádom csinálni.
-Imádod összetörni magad?
-Nem, csak ezt az egészet. Adrenalinlöketet ad, és szabadnak érzem magam! Jobb mindennél!
-Kinek mi, de azért vigyázz magadra!
-Tudom-tudom. - mosolyodtam el.
-Andy és Juliet hogy bírja ezt?
-Ismered őket nem?
-Gondolom Andy mindig lebasz, Juliet meg megpróbál rád nyugodtabban hatni.
-Tökéletes! - mondtam, majd elnevettük magunkat.
~
-Ashley! - mentem be a szobába halkan.
-Fent vagyok! - vigyorgott rám. - Pont most öltöztem fel. - jött ki velem együtt a konyhába. - Ó, helló! - intett oda Dannynek.
-Helló!
-Akkor én megyek is! - nézett rám összeráncolt szemöldökkel, mégis mosolyogva. - Majd beszélünk, köszönök mindent!
-Gyere máskor is! - mondtam és már kint is volt.
~
Csináltunk pattogatott kukoricát, beleöntöttük egy hatalmas tálba, hozzá még csokigolyókat, chipset, cukrot és bekapcsoltunk egy filmet.
-Nem fáj? - mutatott a lábamra.
-Nem, csak kicsit zsibbad! - legyintettem egyet.
-Akkor add ide.
-Minek? - kérdeztem, de ekkor lábam már az ővéin voltak, kinyújtva. - Danny, te
-Hidd el, jobb neki így! Pihentetned kell, vagyis jobb lenne feküdnöd, de gondolom nem akarsz betegesdit játszani. - mondta, én pedig csak elképedve bámultam szemeibe. - Mi az? - mosolyodott el.
-Danny, te most tökéletesen leírtad a gondolatmenetemet.
-Tudok valamit nem? - fogta meg a kezem.
-Amúgy...
-Igen?
-Ne vedd bunkóságnak, meg ilyenek, de ti hogy-hogy itt vagytok Los Angelesben?
-Egy lemezfelvétel miatt. Az otthonival felbontottuk a szerződés és beláttuk, hogy elég sokat szopattak minket, ezért kerestünk egy másikat.
-Egy másik kontinensen?
-Aha! - bólintott vigyorogva. - Sokszor voltunk már itt és izgalmasabbnak tűnt.
-De... gondolom, ha felvettétek azt a korongot, mentek haza. - néztem a TV-re szomorúan, ő pedig csöndbe figyelt még mindig engem. - Mi az? - mosolyogtam rá.
-Nem szeretnéd?
-Hát... nem. - vallottam be halkan, majd szemeibe néztem. - Bocsi, hülyeségeket beszélek! - nevettem fel idegesen. - Nem tudom, mi van velem! - ráztam meg a fejem, összeráncolt szemöldökkel.
Danny felém nyúlt, közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt.
-Akkor nem megyünk! - mosolygott még mindig.
-De Danny, most miattam, nem kell
-De kell! - bólintott mosolyogva. - Igenis, kell! - fogta meg ismét kezem, majd ismételten megcsókolt.
Andy:
-Nem tartom most már olyan jó ötletnek, ezt a Danny és Renée párost...
-Mert?
-Meg fogja bántani. Ő nem egy olyan ember, aki megváltozik valaki miatt, vagy enged a véleményéből és tudod jól, hogy Renée sem ez a típus.
-Akkor meg minek mutattad be őket egymásnak? Azt mondtad, milyen jó lesz, végre talál valakit magának.
-Igen, de akkor még nem gondoltam át! - néztem ki az udvarra, ahol Danny éppen a kezeiben vitte be Renée-t a lakásába.
-Ez... jaj de édes! - mondta Juliet aranyos hangon.
-Mi?
-Renée, szinte biztos, hogy lesérült mikor deszkázott és beviszi!
-Csak le akar vele feküdni.
-Ne legyél már basszus ennyire negatív! - lökött meg a barátnőm. - Mi bajod? Furcsa vagy mostanában!
-Semmi... - ráztam meg a fejem.
-Ne vedd bunkóságnak, meg ilyenek, de ti hogy-hogy itt vagytok Los Angelesben?
-Egy lemezfelvétel miatt. Az otthonival felbontottuk a szerződés és beláttuk, hogy elég sokat szopattak minket, ezért kerestünk egy másikat.
-Egy másik kontinensen?
-Aha! - bólintott vigyorogva. - Sokszor voltunk már itt és izgalmasabbnak tűnt.
-De... gondolom, ha felvettétek azt a korongot, mentek haza. - néztem a TV-re szomorúan, ő pedig csöndbe figyelt még mindig engem. - Mi az? - mosolyogtam rá.
-Nem szeretnéd?
-Hát... nem. - vallottam be halkan, majd szemeibe néztem. - Bocsi, hülyeségeket beszélek! - nevettem fel idegesen. - Nem tudom, mi van velem! - ráztam meg a fejem, összeráncolt szemöldökkel.
Danny felém nyúlt, közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt.
-Akkor nem megyünk! - mosolygott még mindig.
-De Danny, most miattam, nem kell
-De kell! - bólintott mosolyogva. - Igenis, kell! - fogta meg ismét kezem, majd ismételten megcsókolt.
Andy:
-Nem tartom most már olyan jó ötletnek, ezt a Danny és Renée párost...
-Mert?
-Meg fogja bántani. Ő nem egy olyan ember, aki megváltozik valaki miatt, vagy enged a véleményéből és tudod jól, hogy Renée sem ez a típus.
-Akkor meg minek mutattad be őket egymásnak? Azt mondtad, milyen jó lesz, végre talál valakit magának.
-Igen, de akkor még nem gondoltam át! - néztem ki az udvarra, ahol Danny éppen a kezeiben vitte be Renée-t a lakásába.
-Ez... jaj de édes! - mondta Juliet aranyos hangon.
-Mi?
-Renée, szinte biztos, hogy lesérült mikor deszkázott és beviszi!
-Csak le akar vele feküdni.
-Ne legyél már basszus ennyire negatív! - lökött meg a barátnőm. - Mi bajod? Furcsa vagy mostanában!
-Semmi... - ráztam meg a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése