se5.
7.fejezet: " Megeshet "
7.fejezet: " Megeshet "
Mary:
-Jó, bocsi! Dolgom volt! – ültem le azonnal. Pontosan velem szemben Andy, és körülötte pedig a BVB. A menedzserük középen foglalt helyet.
-Szóval, így, hogy végre mindenki itt van, el is kezdhetnénk!
-Illene! – jegyeztem meg csípősen.
-Mary! – szólt rám suttogva Ian.
-Most mi van? – néztem rá, mire Dustin csak megköszörülte a torkát.
-Tehát… Annyiról lenne szó, hogy egy Amerikai turnét csinálnánk a nyáron, beleértve a Varped Tourt is, mert ugye magukat is meghívták.
-Igen!
-Szóval augusztusig itt turnéznánk, aztán februárban mennénk Európába 2 és fél hónapra.
-Aha… - néztem körbe a fiúkon. Megakadt a szemem Ashley szemüvegén… Tudta, hogy utálom, ha valaki napszemüvegben beszél, ül, vagy van velem szemben, és ő éppen azért is ezt csinálja! – Ha Purdy úr hajlandó levenni azt az átkozott szemüveget, talán válaszolok! – húztam ki magam.
-Minek? - mosolyodott el oldalasan. Tudta mire gondolok.
-Nem ti vagytok az egyetlenek, akiktől felkérést kaptunk! – könyököltem az asztalra. – Vedd le!
-Nem!
-Mondom vedd le!
-Mondom nem! – emelte fel szemöldökét.
-Jaj tényleg, a tahóságot valamivel takarni kell, hogy még a kurvák sem vegyék észre! – álltam fel.
-Marilyn Johnson! – emelte fel a hangját Lio.
-Igen? – néztem rá határozott tekintettel.
-Ne csinálj hülyeséget!
-Elvállaljuk! – vágtam rá, majd hatalmas csönd következett. – A részleteket várom! – néztem Andyre, aki csak elképedve bámult rám, majd lassan elmosolyodott.
-Viszlát! – vetettem oda flegmán és kisétáltam, mindenféle csapkolódás, vagy dühöngés nélkül.
-Mary! – jöttek utánam a többiek.
-Állj már meg!
-Nem, nem fogok! Kész, elvállaltuk véglegesen és erről a témáról, többet NEM, ismétlem NEM szeretnék vitát nyitni! És ha most megbocsájtotok, el kell mennem egy interjúra! – nyomtam meg a lift gombját és az ajtók becsukódtak előttem.
Nekidőltem a hideg vas liftnek és lehunytam szemeimet.
Hát ezen is túl vagyok… Kisebb vitával, de igen!
~
Este már majdnem bealudtam, mikor elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen? – vettem fel unottan.
-Azért ennyire ne örülj nekem!
-Brian. Szia! Te?
-Útban vagyok feléd.
-Mi? Miért?
-Vettem két doboz pizzát meg egy pár sört, gondoltam megnézhetnénk valami filmet! Na?
-Nálam?
-Vagy ha gondolod, átnézhetünk hozzám.
-Nem, gyere csak nyugodtan! Várlak!
-Rendben. Szia!
-Szia! – nyomtam ki, majd felkeltem, kinyújtóztam és rákötöttem a gépemet a TV-re, így legalább normálisan tudunk filmezni. Bár úgyis csak beszélgetés, leterelés, és csókpróbák lesznek belőle, de ha ő ezt szeretné…
Öt perccel később, már csöngettek.
-Gyere, nyitva van! – kiabáltam ki.
-Segíteni kellene!
-Segíts magadon és isten is megsegít!
-Na ne már! – mondta nyűgösen, majd ajtót nyitottam neki.
-Na add azt ide! – vettem el a sört, majd bevittem a nappaliba. – Honnan jött az ötlet, hogy te velem töltöd az estét?
-Mert nem szabad?
-Nem, csak egy randit általában előtte pár nappal szoktak megbeszélni, nem pár másodperccel előtte! – tette csípőre a kezem.
-Tehát akkor most húzzak el? – mutatott az ajtóra.
-Jaj te hülye, ülj le! Hozok tányérokat. – mentem ki a konyhából nevetve. – Milyen filmet szeretnél?
-Hoztam egyet. Háborús, gondoltam tetszene!
-Imádon, pontosan eltaláltad! – mentem vissza mosolyogva.
Néztük egy ideig a filmet, majd ráhajtottam fejemet vállára.
Annyira nosztalgikus volt az egész! Elaludt.
Csak rápillantottam arcára, de máris elkapott egyfajta vágy.
Szemei fáradtak és szomorúak voltak, azelőtt ilyennek még nem láttam. Ő is ugyan azt érezte, akárcsak én.
Rátettem arcára kezem és végigsimítottam rajta.
Lefogyott... Tisztán éreztem erős csontjának vonalait és totálisan átjárt a fájdalma. Szívem szerint átvettem volna terheit, hogy én tudjam végigvinni.
Lassan odahajoltam és lágyan ajkaihoz tapasztottam sajátjaimat. Közben végig arcát figyeltem, ami rezzenéstelenül adta át magát ennek az enyhe, huncut csóknak. Kezeit nyakamra tette és hideg ujjai, már-már forró érzéseket tápláltak belém.
Végre kinyitotta szemeit, amik tőrként szúródtak belém.
Mit teszek ezzel az emberrel? Szenvedést okozok neki a szenvedésben? Komolyan gondoltam?
De annyira jó érzés, hogy ennyi idő és várakozás után végre közelebb kerülhetek hozzá. Ha jobban húzom, még jobb lesz ezután?
Embertelenül hülye vagyok!
-Bárcsak sose érne véget ez a pillanat! - szólalt meg halk, dörmögős hangon.
-Elvesztél! - birizgáltam haját.
-Elvitted magaddal a reményemet New Yorkba!
-És nem hoztam vissza?
-Csak egy kevés részét! - karolt át.
-Ha nem hiszel benne, nem is lesz belőle semmi.
-Hinnem kellene? - sóhajtott egyet.
-Itt vagy velem. Megcsókoltalak. Közelebb vagyok hozzád, mint bármi máshoz itt ebbe a nyomorult világba. Nem csaptam rá a kezedre, és még véletlenül sem küldtelek el konkrétan melegebb éghajlatra.
-Nem érzem azt, amit előtte!
-Nem?
-Egyáltalán nem! - rázta meg fejét, majd egy hosszasabb csönd jött.
-Elbasztad a pillanatot! - néztem rá unottan, majd visszaültem a helyemre. - Már 11 van? - kezdtem el kipakolni a szobából.
Brian csak megnyúztam az arcát, vett egy mély levegőt, felkelt és elém állt.
-Mit tegyek?
-Amit akarsz! - mosolyogtam rá. - Rajtad múlik minden!
Ismételten megrázta fejét és felkapta kocsikulcsát.
-Majd beszélünk! Szia! - ment ki.
-Neked is jó éjt! - intettem még mindig mosolyogva.
Amilyen gyorsan tudott elhajtott és a házra hatalmas csend ült.
-Hülye fasz! - zártam be az ajtót, majd visszazuhantam a kanapéra.
Lehunytam szemeimet és elkezdtem magamban káromkodni, magamat szidni.
Lehetnék kicsit toleránsabb!
Matt:
-Hol van már Syn? - néztem körbe idegesen a bíróságon.
-Bocs, hogy késtem! - jelent meg mellettünk, totál másnapos fejjel és lihegve az említett ember.
-Hogy nézel ki? - fordította maga felé Brian arcát Valary. - Mégis hogy tudtál lerészegedni, ha tudtad, hogy mi lesz ma?
-Nem akarok beszélni a tegnap estéről! - nyitott be a tárgyalóterembe.
~
Nagyon szarul alakult a tárgyaláson minden...
-Ez nem lehet igaz! - fogtam a fejem. - El fogja veszteni... Mellette kellett volna vallanunk!
-A testvérem ellen? - nézett rám szúrósan Valary. - Szerintem jobb, hogy egyik mellett sem vagyunk.
Ránéztem Brianre, és azonnal az jött le, hogy ha ezen az emberen nem segítek, bármelyik pillanatban elveszíthetem.
Akárcsak Jimmyt...
-Bíró úr, felszólalnák! - állt fel Syn ügyvédje.
-Csak tessék!
-A vádak, amiket az imént elmondott, és valamilyen szinten rábizonyított védencemre, kedves Michelle Dibenedetto hamisak!
-Ezt meg hogy érti?
-Terhes voltam! - szólalt fel azonnal Michelle.
-Orvosi papírjaink vannak, amik alátámasztják, hogy egyszer sem volt állapotos, vagy vetélt el az utóbbi időben. Haner úr ütése, egy napon belül elmúlt, így szinte még ütésnek sem lehetne nevezni.
-Hogy meri
-Kérem álljon le! - intett a bíró Michelle ügyvédjére. - A tárgyalást elhalasztom! - vert le a kalapáccsal egyet.
~
-Hé' haver! - tettem Brian vállára kezemet, mikor kiértünk a bíróságról. - Minden rendben?
-Nem. - fogta meg a fejét, kifejezéstelen arccal. - Semmi sincs rendben! - mondta, miközben megrázta a fejét. Majdnem elbőgte magát... - De most inkább megyek, oké?
-Nem akarsz inkább átjönni kicsit? Megiszunk egy sört vagy valami.
-Így is elég részegen vezetek. - fordult el. - Majd értesítelek mindenről! - intett, majd beszállt a kocsijába és elhajtott.
-Maryvel lehet valami?
-Biztos vagyok benne, egyáltalán nem ilyen volt tegnap.
Mary:
-MARILYN JOHNSON! - rontott be két ember, miközben reggeliztem.
-Ki az? - álltam fel teli szájjal, majd lassan lenyeltem a falatot. - Á, sziasztok!
-Csak ennyi?
-Szólni, hogy elköltöztél?
-Alice, Carla, nyugalom! Jól vagyok! - vigyorogtam rájuk.
-Margarinos a szád széle, töröld le! - jött oda Carla, majd egy zsepivel azonnal leszedte.
-Most komolyan!
-Senkinek nem szóltam. - emeltem fel kezeimet. - Még Mattéknek sem!
-Akkor sincs így rendben. Mégis, hogy, vagy mi?
-Egyszerűen csak egyedül akartam élni, kipróbálni ezt is. - mosolyogtam rájuk. - Kértek valamit?
-Egy kávé jól esne!
-Nekem is. - bólintott Alice.
~
-Tehát ti most randiztok?
-Igen! - bólintottam mosolyogva. - Talán lesz is valami.
-Ne akassz ki! Egy világ rajong érted és neked pont ő kell? MEGINT?
-Tudod... Lehet, hogy ő az igaz! - vontam meg a vállam. - És ha megint csak bajba kerülök, akkor átgondolok mindent. - néztem rájuk. Carla csak ingerülten birizgálta egy hajtincsét, majd sóhajtott egyet.
-Már miért ne lenne? - mosolyodtam el.
-Nem egyszer bántott meg téged. - emelte fel szemöldökét Carla.
-Arról nem is beszélve, hogy miután elmentél, azonnal elvette Michellet. És nem akarom védeni, de az a nő miatta készült ki totálisan! Mindig csak a nők után ment és Mich lassan összeroppant az ideg és a féltékenység miatt, ami totálisan emberi dolog! - magyarázta el a dolgokat Alice.
-Mondasz valamit! - helyeselt Carla.
-És szerintetek velem is ezt művelné? - nevettem fel görcsösen.
-Hát... - nézett oldalra Alice.-Ennyire nem hisztek benne? Ez most komoly?
-Mi csak a te érdekedet nézzük, meg persze azt, amit tett.
-De nem az a fontos, hogy mi volt! - ráztam meg a fejem.
-De, az is! - vágta rá azonnal Al, miközben rágyújtott egy cigire. - Amúgy bent lehet?
-Persze! - fogtam meg a saját dobozkámat. - Nem tudom lányok, mi legyen vele.
-Legalább húzod az agyát ahogy lehet?
-Még szép! - vigyorogtam rájuk. - bár lehet, kicsit szenvedést okoz neki, de hát
-Csak azt kapja, amit megérdemel!
-Jézusom, mikor lettetek ennyire feministák? - néztem rájuk csodálkozva, mire felnevettek.-Amúgy... Tegnap este láttam, bemenni egy trafikba, tudod az-az orosz kocsma mellettibe.
-Aha. Éééés?
-Gondoltam tőled jött, mert elég ideges volt!
-Hagyd már rá! - mosolyogtak rám.
-De tudjátok, tegnap volt egy nagyon romantikus pillanatunk, akkor úgy éreztem, hogy... hogy talán minden, szó szerint MINDEN tökéletes lehetne! De aztán mondott egy olyat, hogy azt hittem elsüllyedek...
-Mert mit?
-Annyi volt az egész, hogy megcsókoltam, de nem olyan szokványosan! Ez másfajta csók volt, mint ezelőtt és egyszerűen kimondta, hogy ő már nem remél semmit ettől a kapcsolattól és már nem képes hinni benne! - meséltem, miközben a fejemet fogtam.
-Hidd el, akkor nem lett volna olyan ideges és nem jött volna el hozzád!
-Azóta nem beszéltünk... - hamuztam le a cigimet. - Nem írtam neki, ő sem nekem.
-Csak egy nap, nem jelent semmit! - fogta meg a kezem Carla.
-Meg amúgy is, ma volt a tárgyalása nem?
-De! - bólintottam. - Jó lenne tudni, hogy sikerült.
-Keresd fel te őt!
-Hogy én?
-Nem tudjuk meggátolni, hogy hülyeséget csinálj, akkor inkább segítünk benne! - vigyorogtak rám.
-Köszönöm! - bólintottam mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése