WWNFY 5. 4.

se4.
5.fejezet: " May-Mary "

Mary:

-Mary, kihez költözöl? - ült az ágyam mellett Zacky.
-Hogy érted?
-Ha kijössz innen, hol fogsz lakni?
-Minden bizonnyal kiveszek magamnak egy lakást valahol, aztán meg valahova a partra költözök!
-Egyedül?
-Persze! - bólintottam. - Te is tudod, hogy most egy ideig nem kell senki!
-Ne hülyéskedj már! És Brian?
-Brian... Ő csak teperjen utánam! - mosolyogtam rá. - Jó lenne már meglátogatni mindenkit! Veletek sem találkoztam már egy ideje, Benjiék is nagyon hiányoznak! Austinékről meg nem is beszélve! És azért a munkámat sem kellene elhanyagolni. Karácsonykor kijött egy albumunk, de nem is koncerteztünk, se semmi...
-Nehéz lesz!
-De még mennyire. - sóhajtottam fel.
-Nem is meséltem! Tegnap kiderült, hogy Lacey babát vár.
-Nem mondod! Kajakra?
-Aha. - bólintott vigyorogva Zack. - Mindenki tök örül neki.
-Úristen, remélem lány lesz! - tapsolgattam.
-Lány?
-Igen! Ott van kicsiJimmy Mattéktől, Jason tőletek, Arinék Naomija és akkor lenne még egy kislány. ÉS ha Valary ikreket szülne, az tökéletes lenne.
-3 gyerek Mattel?
-Igen! - bólintottam mosolyogva.
-És te nem szeretnél? - emelte fel a szemöldökét.
-Hát... Nem mondom, hogy nem szeretnék, de még van időm és amúgy is, kitől?
-Brian nem lenne tökéletes?
-Zacky! Te most komolyan át szeretnéd azt élni, hogy nekünk gyerekünk legyen?
-Igen! Miért? - csodálkozott.
-Brian és Mary együtt véve? Ha egy hisztis, önfejű, hirtelen haragú embert akarsz, keresd máshol! - nevettük el magunkat.
-Szerintem jó lenne. - mosolyodott el ismét.
-Tudod te is, hogy egy gyerek sok felelősséggel jár. És amúgy is, még csak nem is járok vele, de mi ketten már a gyereket tervezzük!
-Ez a jó nem? - nevetett fel.
-Ja és ha már így témánál vagyunk... Mikor is szándékoztok behozni hozzám a kicsiket?
-Majd ha kijöttél! - vigyorgott. - Csak akkor láthatod, ha eljössz.
-Cseles... Nagyon cseles! - néztem rá sunyítva. - Mennyi idősek is?
-1 hónap különbség van köztünk, Naomi 3 Jason pedig 4 hónapos.
-Istenem, de édesek lehetnek. - csillantak fel a szemeim. - Meg akarom őket nyúzni, úgy ahogy csak lehet!
-Na azért azt ne! - nevette el magát.
-Önző vagy! Tudod?
-Nem, csak apa! -vigyorgott még mindig.



~

1 héttel később


Nem szóltam senkinek, csak egyedül vettem egy házat, Matték közelében.
Pontosabban, egy társasház, második emeletén kaptam egy kisebb lakást, de a célnak tökéletesen megfelel! Most egyenlőre a karrier a lényeg.
Már bepakoltam be az 1 bőröndnyi cuccomat, amit még megkértem Austintól, hogy hozza be nekem a kórházba. Kiléptem az ajtón és kisgyerek kiabálást hallottam meg.
-Maaaaaaaryyyyyyyy! - ölelte át a térdeimet egy kis lurkó, aminek következtében majdnem hanyatt vágódtam. - Mary, Mary, Mary! - ugrált izgatottan, majd felnézett.
-Hé', Jimmyke! - guggoltam le hozzá. - De megnőttél! - vigyorogtam rá, majd megborzoltam kicsi, szőkés haját. - Tiszta apád vagy! - vettem fel. - Hol van anyu?
-Nem tudom, én csak kijöttem! Annyira hiányoztál! - ölelt át.
Furcsa... Általában a kisgyerekek nem nagyon szoktak emlékezni rám.
-Te is nekem kicsi! - mosolyodtam el. - De ha Valary nem engedett ki, miért jöttél el? Ilyet nem szabad, még a végén megijed, hogy hol vagy! - indultam el feléjük.
-De olyan egyedül vagyok! Mindenki csak a 2 kicsivel van elfoglalva!
Ajjaj... Mi lesz ha megszületik a kis tesója???
-Engem nem szeretnek! - nézett rám.
Mintha csak magamat látnám...
-Már miért ne szeretnének?
-Nem foglalkoznak velem, nem mindig kapok puszit este és már apa sem mesél olyan sokszor nekem!
-Attól még szeretnek téged! - mondtam, ő pedig totál rám hangolódott. Korához képest, nagyon értelmes kisgyerek volt! - Csak most van két új kisbaba, akik még nem olyan nagyok, és ügyesek, mint te! Ezért velük kicsit többet kell foglalkozni.
-Ez biztos?
-Igen Jimmy és próbálj meg te is mindig jó lenni, hiszen neked is lesz kis tesód! - csíptem bele arcába, mire végre elvigyorodott.  - Persze pár kisebb rosszalkodás belefér, de ami a legfontosabb, hogy soha ne hagyd, hogy ilyen dolgok elszomorítsanak! Sőt semmi! Ezt majd igazán akkor fogod megérteni, ha kicsit nagyobb leszel, de jó ha megjegyzed! - öleltem át ismét. Láttam rajta, felfogja amit mondok neki.
-Szeretlek May! Vagyis már Mary.
-Semmi baj, neked megengedem, hogy úgy szólíts, ahogy akarsz - pusziltam meg. - És én is nagyon szeretlek!
-James! - jött ki az utcára Val - Kicsim, hogy vagy?
-Itt van velem, a kis lókötő. - tettem le.
-Marilyn? Te nem a kórházban vagy?
-Már nem! - ráztam meg a fejem. - Ideköltözök, kb. 3 házzal arrébb, most pakoltam be.
-Miért nem szóltál nekünk? Még gyenge vagy! - fogta meg a kezem és elindultunk a házukba.
-Dehogy is, ment simán, csak egy bőröndnyi holmim volt, azt meg simán elhurcoltam egy taxival!
-És ezt te mikor döntötted el?
-Pár nappal ezelőtt néztem ki magamnak egy lakást, egy társasházba és ki is vettem.
-Mennyi időre?
-Még nem tudom! - vontam meg a vállam. - Már nagykorú vagyok, állampolgár is, van saját keresetem, így nem kellett senki a papírokhoz! - mosolyogtam még mindig.
-Jobban örülnék neki, ha odaköltöznél valakihez!
-Nem, nekem ez így tökéletes. Belekóstolok az önálló életbe, szerintem nem árt!
-Ez tény,de ki fogod bírni?
-Még szép! - ültem le a konyhájukba. - Matt?
-A fiúkkal próbájuk van! Brian totálisan meg van őrülve miattad.
-Mert?
-Mert hogy azt mondtad neki, csak randizni vagy vele hajlandó és hogy nyerjen meg!
-És ezzel mi a baj?
-Tudod jól, hogy ő egy olyan ember, hogy ha nem úgy alakulnak az ilyen dolgok, mint ő szeretné, kicsit kiborul.
-Majd beletörődik. - nevettem el magam.
-Austin? Vele minden rendben?
-Igen, persze! Megbeszéltük a dolgokat, így kicsit nyugodtabban mentünk mind a ketten egy-egy másik útra.
-Helyes! Nagyon helyes.
-Sziasztok! - jött be Matt a házba. - Megjöttem, átjöttek egy kicsit a több - lépett be a konyhába.
-Hali! - intettem vigyorogva.
-Mary! - sietett oda, majd felemelt a székből. - Jaj te! - puszilgatott körbe. - Mit keresel te itt?
-A mi kis Marilynünk, kivett egy lakást, egy pár számmal arrébb lévő társasházban! Egyedül, és szintén egyedül kijött a kórházból.
-Mi?
-Igen! - mosolyogtam ártatlanul Valaryre, majd Mattre pillantottam.

-Te totálisan megbolondultál?
-Nem, csak - néztem mögé, ahol a többiek álltak, köztünk Brian is. - sziasztok! - vigyorodtam el.
-Szia!
-Te?
-Nem mondod, hogy képes voltál egyedül kijönni?! - lépett felém Syn. - Miért nem szóltál?
-Pontosan ezért!

-Nem vagyok már egy kisgyerek, akire folytonosan figyelni kell. Nem a kis 16-17 éves May Jensen vagyok, hanem Marilyn Johnson, a Black Diamond frontembere és énekese. - mondtam határozottan és tiszteletet követelően, miközben kihúztam magam.


Matt:

Nem hittem el, amit hallottam...
Tehát már tényleg felnőtt!
Jó volt látni, hogy végre önálló, de rossz is, mivel ez is csak az idő múlását mutatta ki, és már szinte tényleg lányunkként tekintettünk rá.
Valary kicsit riadtan rám nézett, majd egy "felnőtt"-et artikulált szájával.
-Mary? - nézett a lányra Brian furcsállóan.
-Igen. Esetleg valami problémád van vele? - vette elő, azt a tipikus gyilkoló tekintetét, ami ijesztően hasonlított Jimmyére...
-Nem, csak... - szóhoz sem jutott szegény. - Lenne kedved elmenni este valahova?
-Majd meglátjuk, előbb el kell rendeznem a cuccaimat. - mosolyodott el, majd az ajtó felé indult. - Még beszélünk, sziasztok!
-Szia! - köszöntem neki hangosan.
Syn csak kiakadva nézett körbe, de mindenkitől csak ledöbbent pillantásokat kapott vissza.
-Ez meg mi volt? - szólalt meg elsőnek Brian.
-Már nem gyerek. - vonta meg a vállát Zacky. - Ez előbb-utóbb eljött volna!
-De miért nem utóbb? Ez vicc!  - nevetett idegesen.

-Én is ezt kérdezem! - ült le egy székre Valary. - Tehát már véglegesen elhagyott mindent.
-Érthető, hogy ilyen nem? - sóhajtott egyet Johnny. - Mikor idejött sem volt egy gyerekes lány, sőt! Korához képest mindig is értelmes volt, hiába csinált meg sok hülyeséget.
-Adom, nagyon is. - nézett rám Arin.
-Mindegy... Egyenlőre a biztonságát kell ügyelnünk ennek a nőszemélynek, mert még a végén képes és egy kanál vízzel magára gyújtja a lakást!