WWNFY 5. 5.

se5.
5.fejezet: "  Ne kímélj! "

Mary:

Visszamentem a lakásomba és ameddig kipakoltam a ruháimat, felhívtam Iant.
-Igen?
-Szia drága, kijöttem a kórházból, van egy lakásom!
-NAAA! Az tök tuti! - ő az első, aki örül neki... Végre valaki! - Kell segítség?
-Á nem köszi. Megoldom, de ami most fontosabb... Tudod, kb. átaludtam jó pár hetet, napot, semmit sem tudok az albumról, a felkérésekről!
-Igen!

-És jó lenne tudni! Szóval össze tudnánk ülni egyik este?
-Őőő, ha ma este átmennénk az neked okés lenne?
Ma elhívott Brian, de… Húzzam az agyát, vagy ne?
Hmmm…
-Persze, oké! – bólintottam rá. – 7-kor nektek jó?
-Tökéletes szerintem!
-Na, akkor mondom a címem!


~

Estig senki sem keresett, így mondhatni egész nyugis volt minden.
Éppen mentem volna ki a teraszra cigizni, mikor csöngettek.
-Megyek! – mentem be mosolyogva. Meglepődve nyitottam ki az ajtót. Ismeretlenek. – Helló! – mosolyogtam az előttem álló nőre és gondolom lányára.
-Szia, mi vagyunk a ház tulajdonosai, gondoltuk üdvözlünk!
-Magával beszéltem telefonon?
-Igen, csak még nem volt időm normálisan üdvözölni! – bólintott mosolyogva. – De csak tegezz!
-Oké, gyertek be! – nyitottam ki jobban az ajtót.
-Látom berendezkedtél. – nézett körbe az idősebbik nő.
-Igen, még szerencse, hogy az előző lakó itt hagyott pár bútort.
-Arcátlan vagyok, Silvia Grey és ő a lányom, Inez Grey!
-Helló! – vetette oda kicsit unottan. Nem túl kommunikatív…
-Marilyn Johnson! – nyújtottam Silvianak a kezem. A lány szeme kikerekedett és végre rám nézett.
A pólójára néztem, amin a bandám logója szerepelt. Csak elmosolyodtam és rákacsintottam.
-Kértek valamit? Kávé, vagy egy üdítő?
-Á, én sietek, de ha Inez szeretne,
-Szeretnék! – bólintott egyből.
-Akkor én lassan el is vonultam lányok! Mi a B lakásban lakunk, ha gondolod, gyere át.
-Rendben!
-Szia!
-Viszlát! – mosolyogtam rá, majd becsuktam az ajtót.
Inez fél fejjel magasabb volt, mint én. Körülbelül olyan alkatú is, talán egy kicsit teltebb. Szőkés barna, hullámos haja tökéletesen illet kék szemeihez és lazán lógtak vállára.
-Szóval Inez. – vigyorogtam rá. – Jó a pólód.
-Atya. Úr. Istenem. – nézett rám kikerekedett szemekkel. – Marilyn Johnson, a hajdani May Jensen, a mi házunkban lakik! – fogta a fejét. – Ez… ez hihetetlen!
-Nem annyira. – ráztam meg a fejem. – Gyere, kérsz egy kávét?
-Persze! – jött utánam.
-Tudod, nem szeretem magamat nagy dobra verni, igyekszem úgy élni, mint a többi ember.
-De neked nem itt kellene lenned, hanem Huntington Beach legmenőbb tengerparti házában! – mondta én pedig csak elnevettem magam.
-Ugyan már, azért ne ess túlzásokba!
-Bocsi, hogy megkérdezem, de… de miért laksz egyedül?
-Úgy érted miért nem Briannel vagy Austinnal? – tettem elé egy csésze kávét, ahogy magam elé is.
-Igen! – bólintott kicsit félve.
-Austin és én külön váltunk, már szilveszterkor összevesztünk. Briannel pedig most csak randizgatunk, ja ééééééés – ekkor ismételten csöngettek. – itt az egész banda, mivel megbeszélésünk van!
-Ez komoly? – kérdezte tátott szájjal.
-Persze! – néztem rá furcsállóan. – Szeretnél maradni?-Ha nem baj, akkor igen!
-Ugyan már, egy rajongó véleménye mindig jól jön!


~


-Szóval az album nagyon jól fogyott, sőt, meglepően jól! Még nem akartuk elmondani, de ezt az album, aranylemez lett!
-Hogy mi? - húztam ki magam vigyorogva. - Ez komoly? Tényleg? - pillantgattam körbe.
-Igen, és 2 hét múlva fogják átadni, természetesen a lemezkiadónknál!
-Ez nagyon szuper, úristenem! - tapsolgattam össze vissza.
-Jó, Mary, nyugi! - tette vállamra kezét Lio. - Tudod, hogy most nem ez a legfontosabb!
-Dehogyisnem! Meg kell ünnepelni!
-Mary, tényleg nem most kellene. El vagyunk havazva totálisan! - nézett rám Ian szigorúan, majd vágtam egy elkeseredett képet és folytattuk.
-Meghívtak minket egy fesztiválra, a Vans Warped-re!
-Egy álmom oda eljutni... - néztem körbe kikerekedetten. - Biztos, hogy minket hívtak meg?
-Igen, mi is meglepődtünk. Azonnal igent mondtunk rá!
-Inez? Szerinted? - néztem a mellettem ülő lányra.
-Tökéletes, én biztosan ott leszek! - bólintott mosolyogva.
-Mikorra vagyunk "hivatalosak".
-Július 3, és onnan kezdődik a turnénk!
-Ez lenne a következő... - nézegette a papírokat Dustin. - Turné. - mondta és sunyin elmosolyodott.
-Mi az?
-Ááá  semmi! - rázta meg a fejét vigyorogva Ian.
-Nem szeretem az ilyet! - kaptam ki Dust kezéből a fehér lapot. - Ti elfogadtátok a beleegyezésem nélkül?
-Nyugi, ez csak
-Ez csak a BVB!
-A BVB? - nézett rám kikerekedett szemekkel Inez. - De az tök király!
-Nem, nem király! - ráztam meg a fejem, majd visszaültem. - Ashley, az exem, a basszista...
-És ebből csak marakodás lesz! - fogta a fejét Lio.
-Akkor miért fogadtátok el?
-Mert szeretjük Marilynt és gondoltuk végre alakíthatna ki jó kapcsolatokat, ami talán segítene minket.
-De nem Ahley Purdyvel! - néztem rájuk gyilkos tekintettel, mikor valaki elkezdett csöngetni.
-Kit vársz?
-Hátttőőőő... - vágtam ártatlan képet. - Lehet, hogy lesz egy vendégem. - léptem az ajtóhoz. - Briaaaan! - vigyorogtam rá, majd beljebb jött.
-Csá! - intett oda, majd rám nézett. - Tehát nem érsz rá.
-Szeretnék, de
-De nem tudsz, oké, értem, nem is vagy kíváncsi rám! - emelte fel kezeit.
-De te hülye várjál már! - kaptam el a kezét. - Hallgass végig! Szeretnék, de most nem tudok. Viszont, ha vársz egy fél órát, leülsz,elfoglalod magad, elmehetünk akárhova! Oké? - csak pislogott rám, bólintott, leült a kanapéra és elkezdett TV-t nézni.
-Szóval... - köszörültem meg a torkom.
-Amúgy nagyjából csak ennyi!
-Jövőhéten egy interjú, hozzá pedig fotózás, aztán pedig a BVB jön egy megbeszélésre.
-Marilyn, találtál már magadnak új sminkest és öltöztetőt, aki jön veled a koncertekre és majd a turnéra?
-Őőő... - néztem Inezre. - Persze, ő az! - fogtam meg a lány vállát.
-Igen? - kérdezte mindenki egyszerre, kivéve Synystert, aki elvolt a kis műsoraival.
-Igen! - mosolyogtam rá. - Megleszünk!
-Oké, akkor remélem tudod, hogy mire vállalkoztál! - hajoltak hozzá közelebb. - Mary néha elviselhetetlen és össze-vissza ugrál, nem marad csöndbe!
-Nem igaz! - csaptam az asztalra. - Kikérem magamnak!
-Marilyn Johnson! - álltak fel mind a hárman. - Mi most elmegyünk és nem tűrünk több késést!
-Nem is lesz! - mosolyodtam el, majd kikísértem őket.
-Szerintem én is megyek. - állt elém Inez. - És köszönöm az "állást".
-Ugyan már, majd mindent elmondok, hogy hogyan lesz! - vigyorogtam rá, majd átöleltem.
-Szia!
-Szia! - csuktam be az ajtót, majd nekitámaszkodtam.
-Végre egyedül? - kelt fel azonnal Brian.
-Nem. Veled! - néztem rá. - Hova szeretnél menni?
-Nem tudom, nekem mindegy. Rajtad múlik minden! - lépett közelebb.
-Édes vagy, akkor menjünk el sétálni a partra, már úgyis rég voltam ott. - mosolyogtam rá. Már csak pár centire volt tőlem és próbáltam megállítani.
-A partra.
-Igen, oda!
-Jó. - sóhajtott egyet. - Menjünk!


~

Szegénykém egész este nagyon próbálkozott, de nem hagytam neki.
Általános témák, megnevettetések, megálltunk megnézni a csillagokat. Közben persze próbáltam megfogni kezem, átkarolni, megcsókolni, de semmit sem engedtem neki.
-Miért nem maradtál Austinnal? - kérdezett rá, mikor egy padon ültünk.
-Hogy miért nem? - döntöttem hátra a fejem. - Mert mind a kettőnknek külön út van megszabva. - mosolyodtam el. - Ő erre, én arra!
-Nem értem. Boldog voltál, megadott neked mindent!
-Lehet, de nekem nem arra volt szükségem. Érzem, hogy van valaki, aki sokkal jobban megérdemli azt a szeretetet és törődést amit ő ad! Ki tudja? Lehet, holnap az elvonón megismerkedik egy lánnyal, aki élete szerelme lesz. Lesz pár gyerekük, én leszek az egyiknek a keresztanyja aztán kész!
-Biztos, hogy te leszel az? Az volt barátnője?
-Ebbe mondjuk van valami. - nevettük el magunkat.
-Nem tudok, nem rá kérdezni!
-Ne kímélj! - néztem rá.
-Rajtam kívül, van valaki, aki pályázik rád? - kérdezte én pedig fojtottan felnevettem. - Most mi van, ennyire vicces?
-Jaj de édes vagy, hogy ennyire aggódsz! Synyster Gates, ennyit teper egy nőért?
-Na jó, ez
-Nincs! - mosolyogtam rá. - Nincs egyenlőre más kandúrkám! - bólintottam egyet, majd közelebb hajolt. Már majdnem összeért a szánk, mikor elfordítottam a fejem és adtam az arcára egy puszit. - Próbálkozz még! - döntöttem oldalra a fejem.
-Ezt nem teheted velem! - mondta, miközben combomra tette kezét.
-Dehogyisnem! És tenni is fogom, addig, ameddig el nem érem a célom.
-És mégis mi az?
-Majd te is megtudod. - álltam fel. - Na, hazakísérsz? - emeltem fel szemöldököm.
-Aha! - bólogatott, majd felkelt és elindultunk hazafelé.