27.fejezet: " Iszok! "
Renée:
Másnap egész korán felkeltem. Pontosabban 7 órakor.
Meg is lepődtem magamon, hiszem ilyenkor még suliidőben sem keltem SOHA! Még Andy és Juliet is nagyba nyomták a szunyát, mikor átmentem hozzájuk.
Gondoltam egyet és felhívtam Ashleyt.
-Igen? - vette fel álmos hangon.
-Szia, remélem nem ébresztettelek fel!
-Á nem, dehogy is, még le sem feküdtem! - nevette el magát.
-Le sem feküdtél?
-Aha, pár haverral ittunk egy kicsit és még mindig fent vagyunk.
-Ivás is volt, vagy más is?
-Én csak ittam! - hallottam ahogy elmosolyodik. - Mi a baj, hogy ilyen korán fent vagy?
-Nem tudom, igazából ma lesz az első találkozásom az új "edzővel" és kicsit beparáltam.
-Átmegyek oké?
-Ilyen részegen?
-Nem hat meg! - nevetett fel ismét. - Na, 5 perc és ott vagyok!
-Várlak! - mosolyodtam el, majd kinyomtam.
Ameddig oda nem ért, főztem egy nagy adag kávét, tudtam, hogy szüksége lesz rá!
"Itt vagyok!" - jött az SMS.
Bekísértem és leültünk a konyhába.
-Kávé?
-Életmentő vagy! - mosolygott rám.
Arcán látszódott a fáradtság és a le nem mosott smink már csak egy kis le nem kopott része... nem volt nagy baj, tetszett!
-Na és mi az, ami igazából a baj? - mosolygott rám.
-Hát... - belém lát ez az ember!
-Jinxx és Danny?
-Pontosan! - csaptam combjaimra. - Ez a két ember beszorít ebbe a házba! - és Andyról még szó sem esett...
-Ezt hogy érted?
-Jinxx, egyszerűen kikészít! Egész este a nőjével volt, mégis engem nézett. Idegesítő volt!
-de elég szépen be voltál rúgva, nem látszódott hogy érdekelne! - nevette el magát.
-Hát akkor nem is.
-És Danny?
-Dannyt nem értem! Felpofoztam, tudja, hogy valamilyen szinten nem szeretem, mert megcsalta az előző nőjét.
-De az az előző volt! Honnan tudod, hogy vele ilyen lenne?
-Aki egyszer képes volt ilyenre, másodszor is megteszi! Élő példa: Jinxx.
-Igaz-igaz.
-De a pláne, hogy utána szinte randit kért, és ma Ő is ott lesz!
-Jaaaaaj de édes! - mosolyodott el, miközben oldalra fordította a fejét. - Félsz, hogy beégsz előtte.
-Pontosan, csak... még magamnak sem mertem beismerni, és ez... olyan... ciki?
-Hát nézhetjük így is, de úgy is lehet, hogy megmutathatod neki kivel is van dolga! Hogy tepernie kell utánad, nem félsz elesni, az életben sem és te nem csak egy olyan nőcske vagy, akit így-úgy meglehet csalni.
-Mondasz valamit!
-Na látod, csak én kellek ide neked.
-Annyira szeretlek! - öleltem át. - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
-Hát... érzelmi roncs?
-Valami olyasmi! - nevettük el magunkat. - Örülök, hogy megismertelek! - mosolyogtam rá.
Meg is lepődtem magamon, hiszem ilyenkor még suliidőben sem keltem SOHA! Még Andy és Juliet is nagyba nyomták a szunyát, mikor átmentem hozzájuk.
Gondoltam egyet és felhívtam Ashleyt.
-Igen? - vette fel álmos hangon.
-Szia, remélem nem ébresztettelek fel!
-Á nem, dehogy is, még le sem feküdtem! - nevette el magát.
-Le sem feküdtél?
-Aha, pár haverral ittunk egy kicsit és még mindig fent vagyunk.
-Ivás is volt, vagy más is?
-Én csak ittam! - hallottam ahogy elmosolyodik. - Mi a baj, hogy ilyen korán fent vagy?
-Nem tudom, igazából ma lesz az első találkozásom az új "edzővel" és kicsit beparáltam.
-Átmegyek oké?
-Ilyen részegen?
-Nem hat meg! - nevetett fel ismét. - Na, 5 perc és ott vagyok!
-Várlak! - mosolyodtam el, majd kinyomtam.
Ameddig oda nem ért, főztem egy nagy adag kávét, tudtam, hogy szüksége lesz rá!
"Itt vagyok!" - jött az SMS.
Bekísértem és leültünk a konyhába.
-Kávé?
-Életmentő vagy! - mosolygott rám.
Arcán látszódott a fáradtság és a le nem mosott smink már csak egy kis le nem kopott része... nem volt nagy baj, tetszett!
-Na és mi az, ami igazából a baj? - mosolygott rám.
-Hát... - belém lát ez az ember!
-Jinxx és Danny?
-Pontosan! - csaptam combjaimra. - Ez a két ember beszorít ebbe a házba! - és Andyról még szó sem esett...
-Ezt hogy érted?
-Jinxx, egyszerűen kikészít! Egész este a nőjével volt, mégis engem nézett. Idegesítő volt!
-de elég szépen be voltál rúgva, nem látszódott hogy érdekelne! - nevette el magát.
-Hát akkor nem is.
-És Danny?
-Dannyt nem értem! Felpofoztam, tudja, hogy valamilyen szinten nem szeretem, mert megcsalta az előző nőjét.
-De az az előző volt! Honnan tudod, hogy vele ilyen lenne?
-Aki egyszer képes volt ilyenre, másodszor is megteszi! Élő példa: Jinxx.
-Igaz-igaz.
-De a pláne, hogy utána szinte randit kért, és ma Ő is ott lesz!
-Jaaaaaj de édes! - mosolyodott el, miközben oldalra fordította a fejét. - Félsz, hogy beégsz előtte.
-Pontosan, csak... még magamnak sem mertem beismerni, és ez... olyan... ciki?
-Hát nézhetjük így is, de úgy is lehet, hogy megmutathatod neki kivel is van dolga! Hogy tepernie kell utánad, nem félsz elesni, az életben sem és te nem csak egy olyan nőcske vagy, akit így-úgy meglehet csalni.
-Mondasz valamit!
-Na látod, csak én kellek ide neked.
-Annyira szeretlek! - öleltem át. - Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
-Hát... érzelmi roncs?
-Valami olyasmi! - nevettük el magunkat. - Örülök, hogy megismertelek! - mosolyogtam rá.
-Jó volt ez hallani. - bólintott egyet. - Jaj te lány! - ölelt át szorosan.
-Várj... - keltem fel, majd a hűtőhöz léptem. - miért nem folytatjuk? - raktam elé pár üveg sört, meg egy bort és vittem oda poharakat is.-Áááá, na látod, szeretem mikor ilyen tip-top vagy!
-Hülye! - nevettem el magam.
-De még mindig nem tudom, mit kezdjek velük!
-Szerintem - bontotta ki a bort. - menj el Dannyvel egy randira, Jinxxet meg csak hagyd! Majd elmegy!-Igazad lehet...
-Lehet?
-Na jó, igazad VAN! De te ilyenkor mit csinálsz? Mármint... Ha két nővel van ilyen.
-Iszok! - mutatott fel egy üveg sört, mire felnevettem.
-Mik ezek?
-Andy macskái... - forgattam meg a szemeimet. - mindig átjönnek, de rühellem őket!-Pedig aranyosak. - vett fel egyet az ölébe.
~
Délre, Ashleyvel gyönyörűen becsiccsentettünk.
-Hé' Renée!-Mi?
-Hányra kell menned?
-6-ra, addig még van idő. - legyintettem egyet.
-Óóó, bassza meg! - állt fel Ashley, de majdnem összeesett.
-Nem akarsz lepihenni? Egy napja nem aludtál!
-Nálad? A bátyád megöl. - vigyorgott rám.
-Ugyan már! - fogtam meg kezét. - Van hely is, te csak nyugodtan dőlj le, majd deszkázás után felkeltelek.-Köszönöm szépen. - mosolygott.
~
Felkaptam a deszkámat és húztam is a megbeszélt helyre.
Egy fedett pályás épület volt, de egész jól nézett ki.-Renée Biersack?
-Igen! - mentem közelebb egy öregebb taghoz.
-Örülök, én Martin vagyok! Nem fogok segíteni, szinte semmit, csak a kitartásodat, és az állóképességedet fogom javítani, mert amúgy a deszkázáshoz kurvára nem értek! - vigyorgott rám.
-Hmm... Király! - bólintottam. Elismerésem az öregnek!
-Na, akkor pattanj rá arra a valamire és gyerünk arra a rámpára!
-Melyikre?
-Arra a nagyra! - mutatott a hatalmas "csarnok" leghátsó részére.
-Ez baszott magas! - néztem le róla. - Erre menjek rá?
-Ha nem mész, lelöklek! - vonta meg a vállát.
-Kedves, mondhatom!
-Nem az a dolgom, hogy kedves legyek! - vigyorodott el, majd inkább el is kezdtem az egészet.
Fél órán belül, lihegve másztam vissza Martinbá' mellé.
-Na mi van, ennyi volt?
-Tudja maga, milyen kurva nehéz egyfolytában ide-oda menni és közben még arra is figyelni, hogy mit mond? Meg amúgy is, mik ezek? Tapsolás, ugrás, karlendítés? - néztem rá szúrós szemekkel, lihegve.
-Hallottál már arról, hogy egyensúly?
-Még szép! - álltam fel.
-Megnéztem az összes videódat, ami fent az interneten és minden hibád erre vezethető vissza!
-Taknyos korom óta érdekel ez a stílus, ez a sport, ne maga mondja meg nekem, mit csinálok rosszul!
-Ne feleselj, hanem lódulj és csináld amit mondok! - nézett rám gyilkos szemekkel én pedig viszonoztam a gesztust.
-Ahogy parancsolja! - hajoltam meg kicsit, majd visszamentem.
-Szia Renée! - kiabált oda Abraham én pedig egyből leálltam.
-Csá! - kapálóztam vigyorogva.
-Te gyerek! - kapta el Ab karját Martin. - Figyelj már, segíts nekünk!
-Mi? Minek? - nézett körbe, majd a kezébe nyomott egy deszkát. - Renée, hoztam egy vendéget, amúgy! - vigyorgott rám.
-Kicsodát?
-Csönd, és csináld amit mondok! - állította be az edző Abrahamet a rámpa széléhez. - Te nő! - mutatott rám.
-Igen?
-Ha ezt megtudod csinálni, megengedem, hogy egy hónap múlva menj a versenyre.
-Mi az? - vágtam rá egyből.
-Feljössz idáig. Lelépsz még a levegőben a deszkádról és átugrasz arra, amelyiket ez a haverod odadob neked!
-Ez hülyeség, ne csináld! - rázta meg a fejét Ab.
-Megcsinálom!
-Ó igen? - vigyorodott el ismét Marintbá'. - Biztos?
-Mondom megcsinálom! - néztem rá határozottan és el is kezdtem. - Egyszer?
-Igen! - bólintott.
-Akkor gyerünk! - kezdtem el hajtani.
A szívem iszonyatosan vert, izzadtam, és szemeim élesen figyeltek mindenfelé. Abraham aggódva pillantgatott rám, de én magabiztosan csináltam tovább.
-MOST! - kiáltottam neki, majd amikor felértem, ahogy az "edző" is mondta, magam alá kaptam a másik deszkát és gyors ráléptem.
-A jó édes... - fordultam a hátamra. - Ezt nem hiszem el! - fogtam meg a fejem.
-Minden rendben?
-Úristen, Renée!
-Mi történt? - jöttek volna oda a többiek, de Martin rájuk kiabált.
-Hagyjátok békén! Nem kell neki segítség! - én csak feküdtem tovább és hálálkodtam magamban, hogy ő is ugyan olyan, mint az előző. Nem hagyja, hogy segítsenek. - Erről ugattam neked kislány! Látod már?
-Aaazt hiszem igen! - szólaltam meg végre, majd felkönyököltem.
-Hozok kötszert! - sietett egy az egyik lány.
-Minek? - néztem végig magamon, majd mikor megláttam a térdem, kikerekedett szemekkel néztem a plafonra. Addig nem fájt, de ahogy rájöttem mi is történt, iszonyatosan elkezdett szúrni és égni a hatalmas seb, amiből folyt a vér.
-Kelj fel!
-Nem tudok!
-Kelj fel, ha azt mondtam! - jött le hozzám Martin, de még véletlenül sem segített. - Hisztizel még, vagy azt csinálod, amit mondok?
-Nem vagyok ilyen erős!
-Látom! Nem is kellene itt lenned...
-Maradjon csöndbe.
-Igen, fáj az igazság néha ugye?
-Mondom, csönd! - ültem fel.
-Vicces, hogy egy taknyos, aki ezzel akar befutni, egy ilyen kis sérülés miatt a földön fetreng és picsog, mint az ovis lánykák!
-Mondom, CSÖND! - álltam fel, könnyes szemekkel és lihegve. - Nem fogom feladni, csak mert maga kiakar készíteni! - húztam ki magam, mire ő csak elmosolyodott.
-Gratulálok! - veregette meg a vállam. - De most ülj le, ellátom a sebedet! - mosolygott még mindig, én pedig csak értetlenül néztem rá és ráültem a deszkámra.
-Ez mire volt jó?
-Már látod, mire vagy képes? - vette el a lánytól a kis elsősegélydobozt.
-Erre ment ki ez az egész?
-Természetesen. - mondta, miközben fertőtlenítette a sebet.
-Áú! Ez nagyon csíp. - markoltam meg deszkám oldalát.
-Kibírod kislány! - tette rá a kötszert. - Kész is. - nézett rám. - Nem is volt olyan vészes. - mondta, majd megborzolta hajamat.
-Egyáltalán nem! - vigyorodtam el. Lehet, még jóban is leszünk az öreggel!
-Ha úgy érzed készen állsz, hívj fel és itt találkozunk! 3 napod van rá! - mondta.
-Rendes magától...
-Szarkazmus? - nevetett fel.
-Valami olyasmi! - néztem körbe a terembe és ahogy megláttam, ki áll a korlátoknál, kivert a víz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése