se5.
11.fejezet: " Rakija "
11.fejezet: " Rakija "
Mary:
-Brian! - rohantam be hozzá, kétségbeesett kiáltással. - Brian, hol vagy? - rohantam fel az emeltre.
-Syn, gyere ide! - jött be Zacky is, de ő sehol nem volt.
Pinkly ugatását hallottuk meg az udvarról.
-A medence! - fogta meg a kezem Zack és azonnal kisiettünk.
Brian arccal lefelé lebegett a vízen. Háttal állt nekünk egy tag, aki éppen megpróbálta kiszedni.
-Tűnj innen! - löktem arrébb, majd erőlködve kicsit, de ki tudtam szedni a vízből. - Brian! Nyisd ki a szemed! Hallasz? - simogattam arcát.
-Beviszem! - vette fel Zacky és én csak akkor láttam meg, ki is áll mellettem.
-Tudtam hogy te voltál az! - emeltem fel a hangom.
-Félreérted! Nem én voltam!
-MÉGIS KI?
-Bonyolult, az embereim azt hitték, hogy még mindig tönkre akarlak tenni, de ez nincs így! - lépett hátrébb. - Én csak bocsánatot szeretnék kérni mindenért!
-Bocsánatot?
-Sajnálom, megőrültem és... már megbántam az össze esetet!
-Megbántad hogy miattad börtönben voltam? Hogy miattad a családom kitagadott és elmegyógyintézetbe kerültem? Hogy az életem összetört és most is próbálom összerakni a darabkáit? SZERINTED ENNYIVEL MEG VAN OLDVA? EGY KIBASZOTT BOCSÁNAT?
-Mary, sajnálom és bármit megteszek, hogy megbocsájtsd nekem amit tettem.
-Hát jó! Takarodj az életemből! - indultam befelé. Ő azonnal kifelé vette az irányt.
Aaron iránt érzett gyűlöletem, most még nagyobb lett.
Pofátlan.
-Hogy volt képes idejönni és
-Mary! - nézett rám Zack. - Per pillanat szerintem Syn fontosabb! - nyomta mellkasát. Azonnal odamentem és nekiálltam lélegeztetni.
Pár perc múlva Brian elkezdte felöklendezni a vizet.
-Syn! - fogtam meg fejét azonnal, de ő még mindig csak köhögött. - Nyisd már ki a szemeid! - néztem rá kétségbeesetten.
-Most már jól lesz! - guggolt le hozzám Zacky.
-De mi van, ha
-Nincs de mi van ha oké? Nyugodj meg! - karolt át. - Nézd! - böködd állával a kanapén fekvő Brian felé, aki már lassan nyitogatta szemeit.
Megfogtam kezét és elkezdtem birizgálni haját.
-Szerintem, én most elmegyek! Vigyázz rá!
-Meglesz és köszönöm!
-Nincs mit! - mosolyodott el, majd gyors kilépett a házból.
-Te idióta, a szívbajt hozod rám! - tapogattam arcát.
-Aggódtál? - köhögött még mindig.
-Hát persze, hogy ne aggódtam volna? Mi történt egyáltalán?
-Nem tudom... - ült fel. Azonnal berohantam a fürdőbe és hoztam egy törölközőt. - Köszönöm! - vette el, de képtelen volt vele bármit is kezdeni.
-Inkább mondd el, mire emlékszel! - kezdtem el megtörölni Briant.
-Csak bejöttem, senki nem volt itt és... - megint elkezdett köhögni.
-Inkább ne beszélj!
-Jól vagyok! Szóval kimentem az udvarra, pontosabban a medencéhez és valaki belelökött.
-Miért nem másztál ki?
-Mert lenyomtak a víz alá. - vett egy mély levegőt.
-De legalább semmi komolyabb bajod nem esett!
-Köszönöm! - mondta halkan, miközben szorosan megfogta kezem.
-Ugyan már! - pusziltam meg.
~
-Ne jelentsd már fel! - jött le utánam Matt a konyhába. - Lehet hogy tényleg igaz amit mondott, nem?
-Ő Aaron!
-Pont te mondtad a múltkor, hogy mindig meg kell bocsájtani és nem szabad utálni embereket!
-De Matt, ő
-Mary! - mutatott rám. - A saját magad tanítását elfelejted?
-Ez.... - csaptam a combjaimra.
-Gondold át!
-Ezen nincs mit! Bejött és az "emberei" majdnem megölték Briant!
-Őőő... - jött be Syn. - Lemaradtam valamiről? - kérdezte, miközben értetlenül nézett körbe. - Azt még megértem, hogy Mary itt van ilyenkor, de... Shadows?
-Csak gondoltam átjövök, megnézni mi van veled!
-3 napja történt, már jól vagyok! Nem kell vigyázni rám! Kicsim, te is hazamehetsz, egészen nyugodtan!
-Nem, nem fo
-Hé'! - állt mellém. - Már boltba is le tudtam menni, és nincs semmi bajom látod? Nem loptak el, nem vittek el, nem kínoztak meg, és csinálhatok már reggelit is! Oké?
-Te most kipaterolsz?
-Nem, csak megnőtt a lesifotósok száma a házam körül, és gondolom a te kis lakásodat sem kímélik!
-Basszus.... Inez! - csaptam a homlokomra.
~
-Inez, itt vagy? - rontottam be a lakásomba.
-Aha! - jött ki teli szájjal, és egy müzlis tállal a kezében.
-Bocsi, hogy eddig nem jöttem, csak
-Brian?
-Igen! - bólintottam mosolyogva.
-Semmi baj, de közben jött egy csomagod! - nyelte le a falatot.
-Csomagom?
-Aha, kiraktam a teraszra kicsit levegőzni.
-Ezt meg hogy érted? - indultam kifelé összezavarodva.
-Ne lepődj meg, szerintem ez várható volt!
-Jézus. Istenem. - álltam meg kikerekedett szemekkel a küszöbön. - Te meg ki vagy? - vettem fel vigyorogva a kiskutyát ami egy dobozban volt.
-Van hozzá leveled is! - adott át In egy kis cetlit.
"Sajnálom, hogy csak így hirtelen, de Rakija nem talált szerető gazdikat és ha nem hozom el a menhelyről, jövőhéten elaltatják. Mivel nekem nem engedték meg a szüleim, és tudom, te szereted a kutyákat, remélem nem baj, hogy neked szeretném ajándékozni!
Szobatiszta, imád játszani és mellé raktam a kedvenc kis maciját is!
Előre is köszönöm! :)"
-Rakija?
-Te tudod mit jelent?
-Igen, de milyen egyáltalán?
-Kislány!
-Akkor miért ez a neve? Pálinka?
-Mi?
-A Rakija szerbül pálinkát jelent és... egy ilyen tüneménynek, hogy lehetett ilyen nevet adni? - kezdtem el puszilgatni.
-Szerintem édes, én meghagynám neki ezt.
-Igen?
-Mindenképpen! - bólintott a még mindig reggeliző lány.
-Szóval Rakija. - vittem be a nappaliba.
-Amúgy mi volt ez a pár napos kiesés?
-Van egy régi rosszakaróm, aki miatt nagyon, nagyon sokat szenvedtem. Az egyik embere megpróbálta megölni Briant, de elvileg nem ő akarta, csak azt hitték hogy még mindig "ellenem van".
-Ki az?
-Aaron. Nem hiszem, hogy ismered.
-Na várj... Milyen Aaron?
-Black. - mikor ezt kimondtam, azonnal leállt a rágással és kikerekedett szemekkel nézett rám. - Mi az?
-Ő a volt barátom, aki - nyelte le a falatot - maffiavezér.
-Mi? Maffia?
-Igen, ő a környéken a drogosok feje és ő osztja mindenkinek plusz termel is valamennyit.
-Akkor ezek szerint Austinnak is
-Ő adta! Minden bizonnyal!
-Az a... - vertem bele egyet a falba, mire Rakija kicsit felvonyított.
-Syn, gyere ide! - jött be Zacky is, de ő sehol nem volt.
Pinkly ugatását hallottuk meg az udvarról.
-A medence! - fogta meg a kezem Zack és azonnal kisiettünk.
Brian arccal lefelé lebegett a vízen. Háttal állt nekünk egy tag, aki éppen megpróbálta kiszedni.
-Tűnj innen! - löktem arrébb, majd erőlködve kicsit, de ki tudtam szedni a vízből. - Brian! Nyisd ki a szemed! Hallasz? - simogattam arcát.
-Beviszem! - vette fel Zacky és én csak akkor láttam meg, ki is áll mellettem.
-Tudtam hogy te voltál az! - emeltem fel a hangom.
-Félreérted! Nem én voltam!
-MÉGIS KI?
-Bonyolult, az embereim azt hitték, hogy még mindig tönkre akarlak tenni, de ez nincs így! - lépett hátrébb. - Én csak bocsánatot szeretnék kérni mindenért!
-Bocsánatot?
-Sajnálom, megőrültem és... már megbántam az össze esetet!
-Megbántad hogy miattad börtönben voltam? Hogy miattad a családom kitagadott és elmegyógyintézetbe kerültem? Hogy az életem összetört és most is próbálom összerakni a darabkáit? SZERINTED ENNYIVEL MEG VAN OLDVA? EGY KIBASZOTT BOCSÁNAT?
-Mary, sajnálom és bármit megteszek, hogy megbocsájtsd nekem amit tettem.
-Hát jó! Takarodj az életemből! - indultam befelé. Ő azonnal kifelé vette az irányt.
Aaron iránt érzett gyűlöletem, most még nagyobb lett.
Pofátlan.
-Hogy volt képes idejönni és
-Mary! - nézett rám Zack. - Per pillanat szerintem Syn fontosabb! - nyomta mellkasát. Azonnal odamentem és nekiálltam lélegeztetni.
Pár perc múlva Brian elkezdte felöklendezni a vizet.
-Syn! - fogtam meg fejét azonnal, de ő még mindig csak köhögött. - Nyisd már ki a szemeid! - néztem rá kétségbeesetten.
-Most már jól lesz! - guggolt le hozzám Zacky.
-De mi van, ha
-Nincs de mi van ha oké? Nyugodj meg! - karolt át. - Nézd! - böködd állával a kanapén fekvő Brian felé, aki már lassan nyitogatta szemeit.
Megfogtam kezét és elkezdtem birizgálni haját.
-Szerintem, én most elmegyek! Vigyázz rá!
-Meglesz és köszönöm!
-Nincs mit! - mosolyodott el, majd gyors kilépett a házból.
-Te idióta, a szívbajt hozod rám! - tapogattam arcát.
-Aggódtál? - köhögött még mindig.
-Hát persze, hogy ne aggódtam volna? Mi történt egyáltalán?
-Nem tudom... - ült fel. Azonnal berohantam a fürdőbe és hoztam egy törölközőt. - Köszönöm! - vette el, de képtelen volt vele bármit is kezdeni.
-Inkább mondd el, mire emlékszel! - kezdtem el megtörölni Briant.
-Csak bejöttem, senki nem volt itt és... - megint elkezdett köhögni.
-Inkább ne beszélj!
-Jól vagyok! Szóval kimentem az udvarra, pontosabban a medencéhez és valaki belelökött.
-Miért nem másztál ki?
-Mert lenyomtak a víz alá. - vett egy mély levegőt.
-De legalább semmi komolyabb bajod nem esett!
-Köszönöm! - mondta halkan, miközben szorosan megfogta kezem.
-Ugyan már! - pusziltam meg.
~
-Ne jelentsd már fel! - jött le utánam Matt a konyhába. - Lehet hogy tényleg igaz amit mondott, nem?
-Ő Aaron!
-Pont te mondtad a múltkor, hogy mindig meg kell bocsájtani és nem szabad utálni embereket!
-De Matt, ő
-Mary! - mutatott rám. - A saját magad tanítását elfelejted?
-Ez.... - csaptam a combjaimra.
-Gondold át!
-Ezen nincs mit! Bejött és az "emberei" majdnem megölték Briant!
-Őőő... - jött be Syn. - Lemaradtam valamiről? - kérdezte, miközben értetlenül nézett körbe. - Azt még megértem, hogy Mary itt van ilyenkor, de... Shadows?
-Csak gondoltam átjövök, megnézni mi van veled!
-3 napja történt, már jól vagyok! Nem kell vigyázni rám! Kicsim, te is hazamehetsz, egészen nyugodtan!
-Nem, nem fo
-Hé'! - állt mellém. - Már boltba is le tudtam menni, és nincs semmi bajom látod? Nem loptak el, nem vittek el, nem kínoztak meg, és csinálhatok már reggelit is! Oké?
-Te most kipaterolsz?
-Nem, csak megnőtt a lesifotósok száma a házam körül, és gondolom a te kis lakásodat sem kímélik!
-Basszus.... Inez! - csaptam a homlokomra.
~
-Inez, itt vagy? - rontottam be a lakásomba.
-Aha! - jött ki teli szájjal, és egy müzlis tállal a kezében.
-Bocsi, hogy eddig nem jöttem, csak
-Brian?
-Igen! - bólintottam mosolyogva.
-Semmi baj, de közben jött egy csomagod! - nyelte le a falatot.
-Csomagom?
-Aha, kiraktam a teraszra kicsit levegőzni.
-Ezt meg hogy érted? - indultam kifelé összezavarodva.
-Ne lepődj meg, szerintem ez várható volt!
-Jézus. Istenem. - álltam meg kikerekedett szemekkel a küszöbön. - Te meg ki vagy? - vettem fel vigyorogva a kiskutyát ami egy dobozban volt.
-Van hozzá leveled is! - adott át In egy kis cetlit.
"Sajnálom, hogy csak így hirtelen, de Rakija nem talált szerető gazdikat és ha nem hozom el a menhelyről, jövőhéten elaltatják. Mivel nekem nem engedték meg a szüleim, és tudom, te szereted a kutyákat, remélem nem baj, hogy neked szeretném ajándékozni!
Szobatiszta, imád játszani és mellé raktam a kedvenc kis maciját is!
Előre is köszönöm! :)"
-Rakija?
-Te tudod mit jelent?
-Igen, de milyen egyáltalán?
-Kislány!
-Akkor miért ez a neve? Pálinka?
-Mi?
-A Rakija szerbül pálinkát jelent és... egy ilyen tüneménynek, hogy lehetett ilyen nevet adni? - kezdtem el puszilgatni.
-Szerintem édes, én meghagynám neki ezt.
-Igen?
-Mindenképpen! - bólintott a még mindig reggeliző lány.
-Szóval Rakija. - vittem be a nappaliba.
-Amúgy mi volt ez a pár napos kiesés?
-Van egy régi rosszakaróm, aki miatt nagyon, nagyon sokat szenvedtem. Az egyik embere megpróbálta megölni Briant, de elvileg nem ő akarta, csak azt hitték hogy még mindig "ellenem van".
-Ki az?
-Aaron. Nem hiszem, hogy ismered.
-Na várj... Milyen Aaron?
-Black. - mikor ezt kimondtam, azonnal leállt a rágással és kikerekedett szemekkel nézett rám. - Mi az?
-Ő a volt barátom, aki - nyelte le a falatot - maffiavezér.
-Mi? Maffia?
-Igen, ő a környéken a drogosok feje és ő osztja mindenkinek plusz termel is valamennyit.
-Akkor ezek szerint Austinnak is
-Ő adta! Minden bizonnyal!
-Az a... - vertem bele egyet a falba, mire Rakija kicsit felvonyított.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése