WWNFY 5. 12.

se5.
12. fejezet: " Nemár! "

Mary:

-Bújj be! - másztam fel a kanapéról.
-Héééééé! - lépett be Syn, majd meghátrált. - Őőő.... róla, nem volt szó! - mutatott a kiskutyámra, felemelt szemöldökkel.
-Tegnap kaptam! A neve Rakija!
-Fiú?
-Lány!
Rakija egyből nekiugrott a lábának és játékosan elkezdte húzni befelé.
-Kislány, még a gazdád sem csinál ilyet! - ugrándozott befelé Brian röhögve.
-Rak, gyere ide! Husi, gyere! - mondtam kedvesen, ő pedig azonnal hozzám sietett.
-Már magadhoz is szoktattad?
-Szerelem volt első látásra. - mosolyogtam.
-Féltékeny leszek! - ült le mellém Brian.
-Hát van is mire!
-Mi? - nézett rám felháborodva.
-Lásd be... Fiatalabb, cukibb, élénkebb és puhább is! - ráztam meg a fejem.
Szemeibe néztem, ő pedig egyre kétségbeesettebb arcot vágott.
-Ez most komoly?
-Dehogyis! - öleltem át nevetve.
-Ez most fájt!
-Téged nem lehet überelni! - adtam egy puszit arcára.
-Már jobban tetszik. - bólintott, mire felnevettem.
Ekkor Rak játékosan felvakkantott, majd ölembe rakta a kis maciját.
-Mostantól ez lesz? Megszakít minket ez a kutya?
-Nem, csak még meg kell szoknia, hogy te is itt vagy!
-Nem tetszik ez nekem.

~

-Végre elaludt! - mentem be csöndbe a hálószobába.
-Esküszöm, rosszabb mint egy kisgyerek!
-Ugyan már! - feküdtem le mellé. - Nem olyan vészes.
-Nem? - csókolt meg, majd fölém hajolt.
Már lekerült mind a kettőnkről a felesleges ruha, mikor kaparást hallottunk az ajtónál.
-Kivágom ezt a kutyát! - morgott Syn.
-Hogy mondhatsz ilyet? - keltem fel, majd gyors felkaptam egy ruhát. - Még kicsi!
-Ez még nem hatalmazza fel arra, hogy félbeszakítson dolgokat!
-Nyugodj már le! - vettem fel a kiskutyát, majd bevittem az ágyba.
-Na ezt nem!
-Pinkly is aludt már velünk, úgyhogy egy szavad sem lehet!
-Ne csináld már. - nézett rám, mire Rakija felnyüszített és csak még jobban bújt hozzám.
-Látod? Most megijesztetted!
-Én?
-Igen! - takaróztam be. 

Ahogy jött ez a kiskutya, Briannel egyre kevesebb időt töltöttünk kettesben és erre még rájátszott a munka is. Ezzel arányosan, hogy úgy mondjam, Syn igényei megnőttek.
Bármelyik pillanatot megragadta, hogy lefeküdjünk.

Éppen egy filmet néztünk, mikor szó szerint rám mászott.
-Hagyd abba, a filmet akarom nézni! - húztam el a fejem, mikor elkezdett puszilgatni. - Na!
-Nem! - kezdte el levenni pólómat.
-Brian, nemár! Most van a legjobb - ekkor kilökte a kezemből a tálat, ami tele volt pattogatott kukoricával. - Te normális vagy?
-Igen! - válaszolt röviden, majd megcsókolt.
-Rakija meg fogja enni az egészet!

~

-Mit rakjak még a leveshez? - álltam a tűzhelynél, mikor Brian mögém settenkedett.
-Inkább magadat rakd a hálóba.
-Syn, most nem lehet! - húztam ki magam, de egy egyszerű mozdulattal kicsavarta a kezemből a fakanalat és eldobta a konyha másik felébe. - Brian!
-Kérlek, ezt már nem bírom! - puszilgatta nyakam. - Majd valaki vigyáz a kutyára! - söpört le mindent a mellettem lévő kis asztalról.
-Rakija! Nem töltöttem neki inni!
-Könyörgök, alig van pár hét és ti mentek turnézni! Utána már csak októberben foglak látni és januárban megint elmész! Ez....
-Kibírod! - csókoltam meg.

~

-Te nem szeretnél készülni? Nemsokára mennünk kellene Mattékhez! - néztem a hátam mögé ahonnan Brian lépett ki a tusolóból. - Syn! - szóltam rá, de ő csak totál merev arccal tekintett vissza rám. Kivette kezemből a szemceruzát, és az össze sminkemet a földre söpörte.
-Mary, kérlek! - csókolt meg, de hátrébb léptem.
-Ha elkészülsz, elmegyünk, és hazajöttünk, és Rakija már alszik, talán.
-Talán? - emelte fel kezeit csalódottan. - Ne csináld már!
-Szeretlek! - csókoltam meg hosszasan.

Este a bulin sem volt másképp a helyzet...

-Mary, iszol valamit?
-Igen, egy Jim Beam-et elfogadok! - mosolyogtam Valaryre, aki egyből töltötte is és adta oda. - Köszönöm! - kortyoltam bele, majd kimentem rágyújtani.
-Brian, hol voltál? Már kerestelek! - kérdeztem kedvesen, de nem reagált. Megfogta a poharamat, lehúzta és a háta mögé dobta a poharat.
-Most ez mi volt? Mehetek be másikért! Mi ez szokás mostanában nálad, amúgy meg?! Mindent kilöksz vagy azonnal eldobsz ami a kezemben van! - siettem be a piákhoz. Brian elkapta a kezem és hosszasan megcsókolt.
-Most. Megyünk. Haza. - nézett rám határozottan.