WWNFY 5. 13.

se5.
13.fejezet: " Hol maradok?  "

Mary:

-Szeretnék egy bulit a parton! - tettem le a kutyámat az ölemből, majd Brianre néztem.
-Egy mit?
-Egy bulit!
-Minek?
-Mert kb. 2 hét múlva elmegyek turnézni?
-Talán megoldhatjuk. - vette fel az ölébe Rakijat, aki egyből elkezdte harapdálni a kezét.
-Kiszeretnék bérelni ott egy szórakozóhelyet, csak nekünk.
-Kiket akarsz meghívni?
-Austinékat, Andyéket, ugye mi is ott leszünk, de Benjiék is jöhetnének, mert már mocskos rég láttam őket!
-Austin? Muszáj?
-Brian! A barátom.
-Barát? - emelte fel a szemöldökét. - Nem inkább ex?
-Ez nem jelent semmit.
-Nem? - ült közelebb.
-Tudod, hogy csak téged szeretlek és a világért sem hagynálak el ismét.
-Szeretlek! - mondta halkan, mosolyogva.
-Én is szeretlek! - csókoltam meg, majd beleültem ölébe, szembe vele.
-Tudod, én már gondolkoztam nagyon sok mindenen és odáig jutottam, - hagyta abba.
-Hogy? - néztem rá mosolyogva. - Brian!
-Hogy veled szeretnék lenni örökké és... talán még gyerekeket is bevállalnák, meg jó lenne már... hitelesíteni, hogy együtt vagyunk. - a szám fülig ért. - Csak ne lenne ennyi program meg távollét.. - húzta el a száját.
-Szeretlek! Nagyon, nagyon, nagyon és nagyon! - tettem homlokomat az övéhez.
-El sem tudom mondani mennyire! - csókolt meg hosszasan.


~


-Köszönöm! - csókoltam meg Briant, a bárban.
-Érted bármit! - mosolygott rám, majd visszacsókolt.
-Maaryyyy! - jött felém Alan. - A randink még mindig nem volt meg! - kacsintott rám, mire Syn elkezdte méregetni. - Őőő...
-Gyere, igyunk egyet! - mosolyogtam a vörös fiúra. Brian csak sóhajtott egyet és elment Mattékhez.
-Na mi a helyzet?
-Fel vagyok dobva! - vigyorogtam rá. - Végre bulizok és nemsokára elindul az első, igazi turnénk a srácokkal és a BVB-vel!
-BVB?
-Aha.
-De... Andyék és ott van Ashley, aki
-Aki az exem volt... - bólogattam.
-Eee...
-Nem kell aggódni, megleszek! - mentünk a pulthoz. - Ha meg kekeckedni akar velem, állok elébe! - emeltem fel a szemöldököm.
-Na ezt már szeretem! - karolt át, majd intett a pultosnak. - Egy feles vodkát és egy Bloody Maryt Marynek!
-Azonnal!
-Idióta, annyira szeretlek! - öleltem át nevetve.
-Én is téged, bár... jobban örültem volna, ha velünk maradsz és nem mész vissza Synysterhez!
-Jaj Alan drágaságom. Austin és én nem vagyunk egymásnak valók! De mondta, hogy van most egy másik lány a láthatáron.
-Igen, az elvonón ismerte meg. Elvileg nagyon furi és amiket mesélt róla, kirázott a hideg!
-Biztosan nem olyan rossz!
-Nem, egyenesen hátborzongató! Olyan, mintha elmebeteg lenne, de Aust szerint csak el van nyomva.
-Ez is meglehet! Nem tudhatod édesem! - adtam neki egy puszit, majd végre megkaptuk a piákat.
Önfeledt táncoltam, ugráltam, kiabáltam, ittam, jól éreztem magam végre egy kicsit. Totálisan kikapcsoltam és végre a szeretteimmel tudtam lazulni.
Valakinek jött egy hülye ötlete, majd Andy, Valentino és Arin behoztak 4-4 nagyobb vödröt.
-Ez meg mi? - kíváncsiskodtam.
-Kíváncsi vagy? - vigyorgott rám Valent.
-Hogyne? - néztem rá furcsállva, mire egy csomó neon festék landolt a ruhámon. Röhögve kikaptam az egyiket a kezéből és elkezdtem össze-vissza festeni az arcát. Ekkor már mindenki locsolta mindenfelé a világítós festéket.

-Hihetetlenek vagytok! - támadtam le Andyt.
-Tudtam én, hogy mi kell ide! - ölelt át vigyorogva.



Syn:

-Nem olyan rossz arc ez az Austin! - lökött meg Johnny.
-Tudom én is, csak zavar.
-És az nem, hogy mindenki ölelgeti Maryt?
-Nem, mert tudom, hogy nem csinál semmit!
-Örül most a fejed mi?
-Hát még szép! - vigyorodtam el. - Végre minden kezd oké lenni.

-Maradjon is így!
-Hidd el nekem, így is fog! - koccintottam vele egyet. - De most már időszerű lenne inni valamit nem?
-Mondasz valamit! - vett elő egy üveg Becherovka-t.
-Te most viccelsz?
-Csak ez volt itt! - matatott még a széke alatt. - Ó! - emelte fel a még általam elrakott Jägert. - Kezdésnek jó, nem?
-Tökéletes! - bontottam fel.
Lassan kezdtünk mi is feloldódni, aminek következtében beálltunk a többiek közé pacsmagolni.
Mindenki totálba festékes volt, még a pultosokra is jutott. Mary tökéletesen össze tudta hozni az egész társaságot és még balhé sem volt.
Azért az zavart, hogy mindenki folyamatosan ölelgette, puszilgatta és elrángatta mellőlem. Ő az enyém...!
-Kicsit most nem akarsz itt maradni? - ültettem bele az ölembe.
-Brian, éppen Jake hívott meg egy - kezdte el mondani, de megcsókoltam.
-Egész este velük vagy! Én hol maradok?
-Egész nap veled vagyok, velük meg alig találkozok, és ami nem elég, egy csomó ismeretlen tag van itt, akik a kedvenc bandáimban játszanak!
-Azt hittem kinőtted már ezt a rajongó-kislányos énedet.
-Nem, ezt soha nem fogom! - bújt hozzám. - Miért nem jössz velünk inni meg bulizni?
-Nem tudom, ez nekem már... már nem is tudom. Öregszem!
-A halált öregszel te! Gyere szépen, te is iszol velem egyet! - próbált meg felrángatni.
-Nem, nincs kedvem.
-Ne kéresd már magad! Gyere.