WWNFY 5. 15.

se5.
15.fejezet: " Szeretnék valamit... "

Mary:

Miután elhoztam Austint és a barátnőjét az elvonóról, még beugrottam egy internetkávézóba.
Sóhajtozások közepette felnyitottam kicsi gépemet és bekapcsoltam.
Már nagyon rég voltam otthon... hiányoznak anyuék, és az otthoni barátaim is, akik elég szépen megfogyatkoztak.
A régi bandából, már csak hárman tartunk össze, még a távolságok ellenére is. Regina, Beni és én.
Mikor felléptem skype-ra, anya azonnal hívott is.
-Szia kicsikém!
-Szia anya! - dugtam be a fülesemet. - Na mizu?
-Semmi, figyelj már Marykém!
-Igen?
-Tudom, hogy pár hét múlva mész turnéra.
-Pontosabban 3. - mosolyodtam el.
-Igen, és tudod... mi még nem találkoztunk személyesen a barátoddal, Briannel.
-Anya, ugye nem?!
-Szeretnénk, ha minél előbb eljönnétek! Már néztem is gépet Pestre, holnap után délután indulnátok.
-Végül is... - vontam meg a vállam. - Ha Syn is ráér, nekem tökéletes.
-Rendben, csak ennyit akartam, de most mennem kell dolgozni. Még beszélünk kicsim!
-Rendben anya!
-Puszi!
-Pusza! - nyomtam ki.
A padlóra néztem és elképzeltem Brian arcát, mikor megtudja ezt az egészet.
-A kávéja!
-Köszönöm! - mosolyogtam a pincér lányra.
-Elnézést, kérhetnék valamit?
-Persze! - dőltem hátra mosolyogva.
-Készíthetnénk, egy képet? Hatalmas rajongóid vagyunk pár munkatárssal és hát...
-A rajongókért bármit! - húztam le kávémat, elraktam a gépemet és már mentem is a pult mögé.

~

Ahogy leparkoltam Brian háza elé, elkezdett csörögni a telefonom. Andy.
-Szia Andy! - vettem fel, miközben összeszedtem cuccaimat.
-Szia Mary, zavarlak?
-Nem.
-Fasza, figyelj már... A turné...
-Igen?
-Másfél vagy két héttel csúszni fogunk.
-Mert? - néztem körbe kikerekedett szemekkel.
-Jakenek meghúzódott a karja és a doki szerint nem kellene játszania.
-Na basszus. - sóhajtottam egy hatalmasat.
-A lényeg, hogy ugyan úgy fellépünk mindenhol, az időpontok egyeztetve lettek, csak csúszunk egy kicsit, de majd úgyis egyeztetünk még!
-Rendben, köszönöm hogy szóltál! - mosolyodtam el. - Jakenek pedig jobbulást!
-Átadom, köszi. Szia!
-Szia! - nyomtam ki, majd kiszálltam a már vagy 40 °C-os kocsiból.

-Ssssszia kicsim! - ugrottam Brian nyakába, majd hosszasan megcsókoltam.
-Na ez nem tetszik! Eljöttél személyesen, az ÉN egyik kocsimmal, amit még mindig nem tudok, hogyan került hozzád, és egy hatalmas csókkal köszöntesz. Mit szeretnél?
-Mert nem csókolhatok meg a barátomat anélkül, hogy szeretnék valamit? - tettem csípőre a kezem.
-Ezt nem te vagy! - röhögött ki.
-Na jó... tényleg lenne itt valamit!
-Tudtam! - forgatta szemeit.

-Ne legyél passzív! - tettem kezeimet mellkasára. - Tudod, ma beszéltem anyámmal. - vigyorodtam el.

-Jaj ne... tudtam, hogy egyszer ez lesz... - fogta fejét.
-Hallgass már végig! - ütöttem meg vállát.
-Nem szeretnék találkozni az apáddal! - rázta meg a fejét, mire felnevettem.
-De igenis fogsz! Még a turné előtt szeretné, hogy elmenjünk hozzánk, haza és megismerjenek személyesen is téged végre!
-Na jó... nem tudom.
-Holnap után indul a gépünk, délután.
-Jegyek?
-Most foglalom le! - vettem elő telefonomat.
-Ki fogtok készíteni.
-Én nem. Csak a bátyám meg apám. - nevettem fel.
-Egy hétvége, a Johnson családdal. - itt elhallgatott és megfogta kezemet. - Mary...
-Igen? - néztem kíváncsian szemeibe.
-Elárulnád nekem... az igazi neved? - fonta össze ujjainkat, majd közelebb lépett hozzám. - Tudom, hogy már a May sem volt az igazi, de senki sem tudja rajtad és a családodon kívül.
-Még nincs itt az ideje. - suttogtam, majd adtam egy puszit szájára.
-De ez a legalapvetőbb dolog egy kapcsolatban, nem?
-Maryt is ugyan úgy szereted, mint az a lányt, akinek a nevét sem tudod, nem? - elmosolyodott és még közelebb húzott magához.
-De! - adott egy lágy puszit ajkaimra, majd még egyet és még vagy ötöt, ami lassan kezdett átmenni aranyos csókokba.
-Emlékszel, mikor még a kapcsolatunk elején voltunk, hogy mennyire rejtőzködtünk? - kezdtem el ujjammal simogatni állát, majd arccsontját.
-Ne is mondd! - mosolygott még mindig. - Mint a tinédzserek...
-Hát én akkor még az is voltam, csak te megrontottál.
-Megrontottalak?
-Igen, és belevittél abba a dologba, amit úgy hívnak, hogy élet.
-Szeretlek! - bújt nyakamhoz.
-Én is téged drága!


~

-Bemutatod a szüleidnek? - röhögött fel Matt.
-Na! - szólt rá Valary, majd rám mosolygott. - Biztos jó lesz.
-Áh! Végül is, ne gondold hogy be fogok égni! - vonta fel a szemöldökét Brian lezserül.

-Ugyan már! - vontam meg a vállam.
-Az apja nem bír! - rázta meg a fejét Syn. - Már csak így kamerán keresztül sem!
-Honnan veszed? - néztem barátomra, aki szinte már félt a találkozástól.
-Mindig szúr a szemével és érzem rajta, hogy "elvettem a kicsi lányát".
-Hát, tudod... van benne valami. - húzta száját Matt. - Én is valahogy így reagáltam kettőtökre.
-Istenem! - sóhajtottam egyet, majd lehúztam kávémat. - Nem lesz semmi gond! A faterom meg... ő amúgy is mindig egy kurvának nézett. - fejeztem be halkana mondandómat, mire hatalmas csönd lett.
Végül is, nem is tudtak semmit a családomról.
-Lesz balhé elég, szóval kérlek viseld jól az ottlétet! - fogtam meg Brian kezét.
-Igyekszem majd! - puszilt meg.
-Jó lesz ez! - ült le Valary velem szembe, majd rám kacsintott.
-Merem remélni. - mosolyodtam el.


~

-Brian, készen vagy?
-Egy perc! - szólt le a fürdőből.
-Már itt a taxi!
-Jó-jó, jövök már! - sietett le a lépcsőn, majd megfogta cuccait.
-Pinkly?
-Inez vagy ki, már délelőtt elvitte hozzád.
-Oké. - dobáltam be a cuccokat a taxi csomagtartójába. - Készen vagyunk?
-Igen! - adott gyorsan egy csókot, majd beszálltunk a kocsiba.