WWNFY 5. 20.

se5.

20.fejezet: "  Mi történt? "

Mary:

Pár nap elteltével jobbult a helyzet. Anya már képes volt normálisan beszélgetni mindenkivel, sírás nélkül lefeküdni aludni és elfogadni azt, ami történt. Belátta, hogy mindenkinek jobb így.
Természetesen amilyen kíváncsi társasággal vagyunk körülvéve, senki sem bírta ki, hogy ne ismerje meg anyámat.

Az egész társaság ott ült ismételten nálunk és faggatták anyumat, miközben ő kiélvezte, hogy foglalkozhat a kisbabákkal.
-És Anamarie, te is olyan voltál mint a lányod? - nézett rá kíváncsian Zacky.
-Ezt hogy érted, kedveském?
-Hát... szeleburdi, szétszórt, alkoholista? - szólalt meg Valary.
-Nem, én szöges ellentéte voltam. Én nem ittam annyit, mégis nagyon sokat tudtam bulizni. Összeszedett, rendes lány voltam, aki nem maradt kint csak ameddig megengedték neki. Viszont én is cigiztem, elég erős dohányos voltam.
-Akkor hogy sikerült ilyenre Mary?
-Hát, ő egy kis fekete bárány. - mondta, de én csak nevettem az egészen.

-És könnyű volt leszoknod a cigiről?
-Könnyebb, mint felnevelni egy ilyen lányt! - nézett rám anyám, mire mindenkiből kitört a röhögés
-Na jó, ez nem volt annyira poénos. Igenis JÓ gyerek voltam! - jegyzetem meg kicsit csípősen, de nem bírtam ki, ugyan úgy kiröhögtem saját magam,

~

Egyik nap ellátogatott hozzánk Papa Gates is.
-Jó napot! - mosolygott anyámra, majd kezet csókolt neki. - Brian Haner!
-Anamarie! - mosolyodott el anya is.
-Bassza meg, ezek nehogy egymásra találjanak! - súgta oda Brian.
-Jó vicc! - vigyorogtam rá.

-Nem is említetted Mary, hogy ilyen aranyos az édesanyád! - nézett rám csillogó szemekkel Papa Gates. Ekkor leesett minden és a mosolyom az arcomra fagyott.
-Igen, talán be kellene zárnom egy toronyba, hogy senki se lássa! - toltam be anyámat a konyhába.
-Nekem el kell mennem, lesz egy interjúm! - vette fel cipőjét Brian.
-Én is elkések, az irodában kell lennem 10 perc múlva. Elviszel, kicsim? - csókoltam meg barátomat.
-Persze. Apa, te jössz velünk?

-Én majd kicsit később megyek, ha nem baj!
-Biztos? - álltunk anya mellé.
-Igen! - bólintott mosolyogva Papa.
-Na jó, menjünk! - siettem ki az ajtón.

Anya elég sokszor volt egyedül otthon. Nekem folyamatos interjúk és megbeszélések voltak, Brianék pedig ismételten stúdióba fognak vonulni. Tudtam, hogy Papa Gates titokban ilyenkor nálunk van!
-Brian nem gondolod, hogy apád kicsit visszavehetne?
-Miért is?
-Felakarja szedni anyámat. - feküdtem le mellé.
-Ez kizárt! Semmi nem lesz köztük, hiszen már rég kinőttek ebből.
-Legyen igazad! - csókoltam meg. - De remélem, te még nem "nőttél ki ebből". - mondtam, majd ráültem csípőjére.
-Ki tudja? - ült fel. Megmarkolta derekam és közelebb húzott magához.
-Brian, Brian, Brian... Úgy érzem egy fiatalabb srácot kell szereznem magamnak. - vigyorogtam rá.
-Igen? Fiatalabb? Én már nem vagyok elég?
-Sajnos nem! - ráztam meg a fejem.
-Legalább gyorsan meghalok és a vagyonom a tiéd lesz! - mondta, majd elröhögtük magunkat.
-A világért sem kellene más! - csókoltam meg Synt. - Te vagy az egyetlenem.
-Imádlak! - mondta, majd visszacsókolt.


~

Már csak 5 nap a turnéig... Nagyon izgulok, de félek is, mi lesz Briannel, na meg mi lesz velem! A BVB? Pont az exemmel egy 6 hónapos turné? Kanada, USA, és Dél-Amerika is...
-Min agyalsz? - puszilt meg Brian.
-Semmin, csak... olyan sokáig távol leszünk egymástól! Csak szilveszterre jövök haza legközelebb és addig max 1-2 alkalommal látjuk egymást. Én nem fogom bírni.
-Szerinted én? - mosolyodott el. - Ha ennyi mindent kibírtunk, nehogy egy kibaszott turné álljon közénk.
-Igazad van. - mosolyodtam el. - Szeretlek! - szálltunk ki a kocsiból.
Elindultunk a stúdióba és meglepődve vettem észre Papa Gates kocsiját.
-Nem úgy volt, hogy ma nem jön be?
-De... - méregette az autót Brian. - Rossz érzésem van!
-Nem csak neked! - mondta és tempósabban kezdtünk lépkedni.
Mikor megláttak a többiek, elfojtott röhögés fogadott Mattól, csillogó szemek Valarytől és sokkolt fej Zackytől. A többiek még nem voltak bent.
-Mi történt? - néztem körbe zavartan.