WWNFY 5. 21.

se5.
21.fejezet: " Bele sem merek gondolni... "

Mary:

-Mi van? - néztem körbe mosolyogva.
-Brian, Mary kérlek egy kicsit figyeljetek! - jelent meg előttem anyám.
-Anya, te?
-Most mi szeretnénk beszélni! - szólalt meg Papa Gates. - Tudjátok, hogy mióta itt van anyukád, mi találkoztunk párszor.
-Párszor... Minden nap... - jegyezte meg Syn halkan.
-És hát... Anyukád egy vonzó, okos, szép nő. Nagyon megtetszett már első látásra és úgy találtam, ő is így érez és hát...
-NA NEM! - emetem fel a kezeimet. - Ez csak egy poén, ugye? - nevettem el magam.
 Mikor felnéztem, mindenki rám pillantott. A mosoly ráfagyott az arcomra.
-Hát... ez nem az.
-Mi? - vágtam egyre szigrúbb arcot.

-Jézusom. - röhögött fel halkan Zacky.
-Ez csúcs! - ment ki vigyorogva Matt.
-Gyerekek, hát ez... - vonta meg a vállát Valary tehetetlenül.
-Anya, ezt nem vagyok hajlandó elfogadni!
-Apa, ez... nem!
-Anyja lánya, apja fia! - mondta Arin, majd beült a dobok mögé.
-Na jó... én ezt nem bírom tovább. - sóhajtottam. - Ez tmég majd megbeszéljük, csak... hagyjuk! - indutam kifelé sebesen, mögött Briannel.
Egy szó nélkül beültünk a kocsijába és elhajtottunk egy közeli, már megszokott kávézóhoz.
Rendeltünk 1-1 feketét és csak sokkolva ültünk egymással szemben.
-Nem vagyok köteles elhinni azt, ami most történt! - ráztam meg a fejem.
-És akkor én mit szóljak? - fogta meg a kezem Brian.
-Ez.... aranyos, de undi!
-Na igen! - helyeselt nekem Syn. - Förtelem.
Pár perc csönd, majd egymásra pillantunk. Mind a kettőnkől kitör a nevetés és már nem is tűnik annyira tragikusnak.
-Hát ha azt nézzük, a Johnsonok tudják mi a jó! - kacsintott rám Brian.
-Ne feleselj nekem! - mosolyodtam el.
-Tökéletes megjelenés, helyes arc, megnyerő személyiség.
-Hát azért nem vagy egy George Clooney! - feleltem nevetve.

-Na! - kortyolt bele kávéjába.
-Most mi lesz? Apád nálunk lesz minden nap és majd hallgathatjuk ahogy... - mondta volna tovább, de hirtelen mind a ketten kikerekedett szemekkel néztünk a másikra.
-Basszus! - köhögött fel Brian. - Ahogy csókolóznak és...
-Ahogy szexelnek.
-Ezt nem akartam hallani! - fogta fejét Syn. - De most komolyan!
-Nem. Csak akkor lehetnek nálunk, ha mi nem vagyunk otthon!
-És majd anyud megy ha éppen mi ott leszünk.
-Ez így lesz a legjobb. - húztam le kavémat.
-Vissza akarsz menni?
-Nem! Menjünk haza!
-Szerintem is. - keltünk fel az asztaltól.




Mire hazaértünk, anyuék is ott voltak.
-Kicsim, ezt beszljük meg! - nézett rám anyám félve.
-Már megbeszéltük Briannel. Oké, legyetek együtt! - néztem a kutyámra, aki jókedvűen csaholt körülöttünk.
-De csak akkor, ha mi nem vagyunk itthon, vagy ha mi is itthon vagyunk,
-Akkora Ana átjön hozzám. - mosolygott az apósom.
-Igen! - bólintottam.
-Akkor mi most... - fogta meg anyám Papa Gates kezét.
-Menjetek nyugodtan! - bólintott Brian, majd átkarolt.
-Sziasztok!
-Sziasztok! - léptek ki az ajtón.
Ahogy ez megtörtént leültünk a kanapéra és már csörgött is a telefon. Matt... elmeséltük nekik mi volt és velünk értettek egyet.
-Hát srácok... ez nem semmit! - röhögött fel.
-Nekünk mondod? - kérdeztük egyszerre, majd mi is elnevettük magunkat.
-Na jó, Brian nem kell bejönnöd most, elég lesz holnap! És akkor sem sok ideig, mert tudjuk hogy pár nap múlva megy el Mary.
-Köszi. - mondtam, majd felkeltem.
-Na! Csá!
-Cső! - nyomta ki Brian. - Ez kész... - puszilta meg a nyakam.
-És lehet most is anyuék... éppen...
-Fú, ne! Ne is mondd inkább! - emelte fel a fejét.
-Ne haragudj drága, de most nincs kedvem semmi ilyesmihez. - toltam el kezét derekamról.
-Ne vedd sértésnek, de nekem se. - vigyorgott rám.
-Ugyan már! - bújtam hozzá. - Inkább élvezzük ki ezt a kevés időt. - vettem egy mély levegőt.
-Nem akarom hogy elmenj! - mondta aranyosan, majd nyakamhoz bújt. - Tényleg nem.
-Jaj de édes vagy, de túléljük!
-Már most hiányzol.
-Te is nekem. - pusziltam meg, majd felvettem Rakijat. - És ez a kis bundás hugyos is.
-Na és ő? - fogta meg Pinklyt Brian.
-Hát hogyne! A kis Pinkly hogyne hiányzona.


~



-Hát akkor... - tettem le cuccaimat a busz előtt.
-Elmész? - nézett rám hatalmas szemekkel Brian.
-Muszáj lesz! - bólintottam.
-Semmi sem muszáj.
-De ez most igen. - mosolyogtam rá.
-Felviszem, oké? - fogta meg cuccaimat Joe. - Ti addig cukizzatok még!
-Te barátnőd? - fordultam a dobosunk felé.
-El kellett mennie, mert az apja rosszul van.
-Baszsus.
-Szívós az öreg, nem lesz semmi baj! - mondta Joe, majd eltűnt a buszban.
-Külön busszal mentek? - nézett körbe Brian.
-Egy ideig ja. Utána egyben kell lennünk, mert a miénknek máshova is kell mennie. Kicsit későn foglaltuk le.
-Értem... - mondta, majd a közelünkbn lévő BVB buszra nézett. - Megleszel?
-Ashleyre gondolsz?
-Igen.
-Ne félts, elintézem!
A többiektől már elbcsúztam és már mindenki be is cuccolt, csak rám vártak.
-Mary gyere már! - szólt ki Noe az ablakon.
-Egy perc! - néztem még mindig Brian szemeibe.
-Vigyázz magadra! Minden nap hívj! Ha valami történik szólj és azonnal megyek!
-Meglesz minden, ne aggódj miattam. Te meg etesd meg minden nap a kutyákat, ne részegedj le sokszor, figyelj oda a felvételekre és ne terelje el semmi a figyelmedet! Oké?
-Oké! - csókolt meg hosszasan és el is indították a buszt.
-Itt hagyunk ha nem jössz! - kiabáltak ki nekem, majd elengedtem Brian kezét.
-Szeretlek! - nézett rám szomorú szemekkel.
-Szeretlek! - mosolyodtam el, majd felsiettem a járgányunkra. Azonnal kinyitottam az egyik ablakot. - Majd beszélünk! - kiabáltam Briannek, majd elindultunk.
-Merem remélni! Szia!
-Szia! - dobtam neki egy puszit.
-Csak pár hónap! - rángatott vissza Joe.
-Nekem sok ez a pár hónap is!
-Itt vagyok én is, ha valami egzotikusra vágysz! - pózolt be szexin Noe.
-Jaj te idióta! - nevettem fel.
Turné...
Hosszú lesz....

---5.évad vége---

Előzetesek:

-Zackyék... válni fognak! - vett egy mély levegőt Syn.
-Tessék? - néztem azonnal a képernyőre. - Mi van?
-Jajaja... - húzta el száját. - Nem bírnak megmaradni egymás mellett.
-De ez elég hirtelen nem? És a kisbaba?

~

-Látom még mindig nem tudsz főzni.
-Látom még mindig egy pöcs vagy! - nyomtam a gitáros arcába az előtte lévő kaját.
-Úúúú.... Mary-Ashley 3-2.

~

-Andy, te idióta! - kiabálta egy női hang és csattant egy hatalmas pofon. Mindenki felkapta a fejét, de senki sem mert mozdulni. - Hogy lehetsz ekkora seggfej? - kivágódik egy ajtó és Juliet sírva viharzik el előttünk.
-Azta. Kurva. - nézett rám Noe. - Ez meg mi volt?
-Andy? - mentem át az ő öltözőjükbe. - Mi történt?

~

-Te? - tapogattam az előttem álló, tetovált srác mellaksát. - Te hogy kerülsz ide?
-Most nem én vagyok a lényeges, valaki szeretne veled beszélni. - mosolygott rám Ed, majd mellé lépett az a személy akit tényleg nem képzeltem volna soha.
-Te meg mit keresel itt? - mértem végig gyilkos tekintettek. - Azonnal takarodj innen, te... te féreg! - kezdtem el lökdösni a srácot, mire lefogta a kezeimet.
-May, kérlek, csak beszéljük meg!
-Már Mary! Nekünk NINCS mit megbeszélnünk! Minek hoztad ide? - pillantottam dühösen Edre, aki csak értetlenül felemelte kezeit.

~

-Ashley, te egy köcsög vagy, hogy tehetted ezt? - néztem sírva Ashre.
-De nem én voltam.
-Akkor mégis ki? Te jöttél ki utoljára az öltözőből és minden cuccunk ott volt!
-Ez csak egy mikrofon.
-A nagyanyám utolsó ajándéka... - jegyeztem meg halkan, majd letöröltem könnyeimet.
-De Mary, én
Hirtelen csattanás. Ökölbe szorított kezemen végig folyt egy vékony csíkban a vérem. A busz oldala pillanatok alatt berepedt.
-Marilyn, ne csináld ezt! - közeledett felém Andy.
-Hagyjatok! Majd jövök! - fordultam el a többiektől.

~

-Gyere, 906-os szoba! Egyedül vagyok! - nyomtam ki a telefont és kinyitottam az ajtót. Syn ott állt előttem. Már alig kapott levegőt.
Egészen idáig futott?
-Veled meg mi van? - hztam be a szobába.
-Siettem. A kocsi nem jött, taxit nem tudtam fogni ezért inkább így jöttem.
-Te idióta! - szorítottam magamhoz.

~
-Ennyi nem volt elég, Brian? Még jobban magadhoz akarod kötni? - fordult felém Matt.
-Ne akadj már ki ennyire! Egyszer már el is jegyeztem! - emeltem fel kezeimet.
-És mi lett belőle? Mary pszichiátriára került, szétváltatok és majd két év múlva találkoztunk csak újra vele, Carlile oldalán! Nem vagy normális!
-Szívem, ne fújd fel ennyire a dolgot! - fogta meg Shadows kezét Valary.
-Ezt nem engedem meg! Mary szinte már... a lányom!

~

-Brian! Itthon vagyok! - rontottam be a házba, de az kongott az ürességtől. - Kicsim? - eljettem el cuccaimat. - Brian hol vagy? - kezdtem kétségbeesni.
Szívem mindennél jobban elkezdett dobogni és hirtelen deja vu-m lett.
Rakija vakkantott, majd odaszaladt hozzám.
-Hol van apád? - vettem fel a kiskutyát, majd megpusziltam.
Csak egy levél várt a konyhaasztalon. Remegő kézzel megfogtam és bár még nem olvastam el, kivert a víz.