MK 33.

33.fejezet: " Belépő "

Renée:

3 hete nem beszéltem Dannyvel...
Nem akartam látni. Bocsánatot kért ezerszer,és meg is bocsájtottam neki, de akkor sem kellett volna ezt tennie Jinxxel...
Főleg ami utána történt...

---

-Danny, te meghülyültél? - álltam elé kiakadva.
-Renée, én csak
-Hagy abba! - emeltem fel a hangom, majd megkapaszkodtam a bárpultban, hogy egyensúlyba tudjam tartani magam. - Egy pöcs volt, oké, de akkor is! Én nem vagyok ilyen!
-Mi van? Még én vagyok a hibás?
-Nem ezt mondtam...
-De! - bólintott egyet. - Tudod mit? Talán igaza volt Bennek és nem is kellesz nekem! Csak egy hisztis kislány vagy, akit nem is érdekel semmit csak a saját maga kis világa! Nem foglalkozol senkivel és semmivel!
-Takarodj innen! - siettem az ajtóhoz, majd kinyitottam azt.
-Renée?
-TAKARODJ! - néztem a padlóra, miközben kezemmel az udvar felé mutattam. - MOST!
Egy szó nélkül elhúzta a csíkot.

---

Elegem volt a kötésekből és abból, hogy nem mozoghattam. Leszedtem magamról a merevítőket, feltekertem egy egyszerű fáslit, rá a védőket, fogtam a deszkámat és kimentem a rámpákhoz. Útközben felhívtam a többieket, hogy azonnal jöjjenek ki.
-Renée, mi történt? - tekert oda azonnal Peter.
-Semmi, csak...
-Még mindig a múltkori? - mondta Berta, majd leült mellém.
-Meg elegem van a nem mozgásból. - vontam meg a vállam.

-Minek törődsz vele egyáltalán? - nézett rám Erika. - Mármint a faszival.
-Nem tudom... Cole után igazából már nem csodálkozom semmin.
-Szerintem öld meg! - gurult el előttem Abraham. - Megérdemelné!
-Tény, de jelenleg nincs erőm hozzá! - sóhajtottam egyet.
-Én azt mondom, keress mást! Vagy gyere velem össze! - szállt fel a bmx-re Peter.
-Vicces és Erika mit szólna hozzá?
-Benne lennék! - mosolygott rám a lány. - Végül, azt mondják az édes hármas nem is olyan rossz!
-Ez kész! - álltam fel, majd rápattantam a deszkámra. - Utálom az embereket! - lendítettem be magam.
-Köszi! - kiabálták utánam.
-Azt egy szóval sem mondtam, hogy a családomat is! - ordibáltam vissza, majd tovább mentem.
Már ugrottam volna egy másik rámpára, de elvesztettem az egyensúlyomat és eltanyáltam.... Ezt még 3x játszottam be...
-Renée, hagyd abba! - kiáltott rám valaki.
-Nem! - álltam fel, majd ismét csak hajtottam tovább...
Az indulásomat egy új tag érkezése zavarta meg, egy elég hatásos belépővel.

Mindannyian szúrós szemekkel mértük végig a gyereket, aki zavartalanul gördült tovább.
-Ki ez? - bökött felé orrával Martin.
-Nem tudom, de helyes. - mosolyodott el Berta. - Renée? Vélemény?
-Amatőr! - vigyorodtam el oldalasan, majd a srác mellé hajtottam magam.
Egyből vette a lapot és felmentünk a rámpák tetejére, egymással szembe. Bájos mosollyal az arcán intett nekem. Poénosan rákacsintottam, majd elkezdődött a "harc".

Trükkök jöttek trükkök után és már mind a ketten kezdtük évezni a szituációt.
Elsuhantunk egymás mellett és lazán rácsapott combomra.
-Hé! - nevettem fel, majd folytattam a viadalunkat.
Löktem volna meg magam, mikor a térdem eszméletlenül beszúrt. Lecsúsztam a rámpa tetejéről egészen a közepéig, mindeközben ketté törve a deszkámat.
Ahogy felakartam kelni, visszaestem négykézlábra így tökéletesen ráesve a fájós térdemre.
-Basszus! - haraptam ajkaimra.
-Jó vagy? - jött oda az ismeretlen srác.
-Persze, ez semmiség! - mondtam vékony hangon.
-Hát ezt azért nem nevezném annak! - ültetett le, majd felhúztam térdemet.
Lassan leszedte róla a védőt és a véres fáslit is.
-Úúú... - szisszent fel. - Ez csúnya!
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Ne nézz ide! - mondta határozottan. - Felszakadt kicsit a sebed.
-Gondoltam, hogy megint ez lesz a vége. - vettem egy mély levegőt.
-Minden oké? - kiáltott oda Peter.
-Hagyd már őket! - rángatta maga mellé Erika a barátját.
-Hol laksz? - kérdezte a fiú.
-Nem messze innen, csak pár utca.
-Hazakísérjelek? - nézett szemeimbe, amitől elakadtak a szavaim.
-Hát... nem, nem kell, köszönöm.
-Szerintem meg igen! - mosolyodott el, mire gúnyos röhögést hallottunk meg.
-Szar vagy Renée! - Ben volt az a korlátnál állt és engem figyelt. - Mondtam, hogy nem érsz semmit, de senki nem hiszi el nekem.
-Ez meg ki? - fordult el tőlem a fiú.
-Ben, hord el magad! - raktam vissza a fáslit, majd megfogtam kedvenc eszközöm darabjait.
-Nem hiába hagyott ott Danny! - vigyorodott el a gitáros srác.
-Kussolj! - indultam el felé.
-Nekem nem parancsolgat egy taknyos! - komolyodott el.
-Fogd be!
-Megérdemelnéd, hogy egyedül éld le az életedet. Nem csodálom hogy mindenki ott hagy téged kislány! - ennél a mondatnál betelt a pohár és nekidobtam egy darab deszkát, ami pont tökön találta. Összegörnyedt és mindenki szájából csak hangos "úúú" és hurrogás hallatszódott.
Peter felbattant bicajára és elém állt.
-Minek jössz te ide egyáltalán? - nézett Benre, aki csak büszkén kihúzta magát.
-Mocsok! - gördült el előttünk Berta és Erika a longbordjaikkal.
-Nem húznám ki a gyufát. - röhögött fel Abraham és Martin akik mindeközben görkorijukkal elsuhantak mellettünk.
-Seggarc! - szóltam oda az engem villámló szemekkel méregető Benre, majd felpattantam Peter BMX-ének hosszított küllő merevítőjére és azonnal elhajtottunk.
Ai idegen srác csak értetlenül bámult utánunk.
-Renée Biersack! Keress meg! - kiabáltam hátra, majd belemarkoltam Peter vállába. - Húzzunk el innen, de gyorsan.