4.fejezet
1/2
" Titkok "
Zacky:
Sosem fogják megérteni igazán Caroline-t.
Én voltam az egyetlen, aki tudta róla az igazságot. Az egyetlen...
Mindig is távolról figyeltem a lányt és akárhogy próbáltam közelebb kerülni hozzá, inkább úgy jött le neki, mintha ráhajtanék, mintsem barát akarok lenni.
Távolról figyeltem minden egyes lépését. Én szerettem volna az lenni, aki neki Matt, de elkéstem vele. Nagyon is...
Mielőtt elmondtam volna neki az igazságot a családjáról, már Párizsba ment.
Bosszantott a dolog.
Nem azt mondom, nagyon jóba lettünk. Sok mindent tudtunk egymásról de mégsem volt meg az a bizalmi kapcsolat köztünk, mint ami Shadows-szal is.
Azért tudtam egyedül ÉN az igazat, mert anyám elmondott mindent.
Akárhonnan is nézem, már kár lenne elmondani neki bármit is.
Ismerem az anyját és az apját is. Aki képes arra, hogy ilyet tegyen a saját lányával, vesszen el a pokolban.
Jobb neki nélkülük és anélkül is, hogy tudná a múltját.
Néha, mikor ránézek elkapja a szívemet egyfajta görcs. Elakarom mondani neki. Azt akarom tudja, és vesse meg azokat az embereket, akik szülőknek merik nevezni magukat.
Nem merek senki szemébe nézni, hiszen azonnal kikogyoknék mindent. Kicsit pletykás vagyok, nem tehetek róla.
Sosem fogom elmondani senkinek Caroline egyetlen titkát, amiről még ő sem tud.
Matt:
Az igazat megvallva, anyám sosem szerette Calt. Vagy elment itthonról mikor nálunk volt, vagy bezárkózott a szobájába.
Sosem értettem, hiszen ő Caroline!
Mikor először elmeséltem neki, hogy megismerkedtem vele, annyira meglepődött, hogy eltörte a poharát ami a kezében volt.
- Megtiltom, hogy ilyen lányokkal ismerkedj! Méghogy árvaház! Meg mégis milyen zenéket hallgat? Matt, csak mégjobban elfogja csavarni a fejed!
- De anya! Én Valaryvel vagyok!
- Nem érdekel! Biztos ő sem nézi jó szemmel ezt az egészet.
- Pont, hogy nagyon is bírja Carolinet!
- Ne ejtsd ki még egyszer ezt a nevet a szádon, megértetted?! És most a szobádba.
- Ma átjön Carry, szóval nem szeretném ezt hallani! - álltam fel magabiztosan, majd meghalottam a csengőt.
- Hogy mit mondtál? - kérdezte anya, de ekkor Carry már a nappalink közepén állt.
- Szép napot, elnézést a zavarásért! - köszönt illedelmesen Cal.
- Anya, ő itt Caroline. Mi most felmegyünk a szobámba. - néztem rá totál nyugodtan.
- Eee... bocsi, de anyud... haragszik rám? - kérdezte félve barátnőm, miközben becsuktam szobám ajtaját.
- Nem, csak valami baja van. Majd megbékél. - mosolyogtam kedvesen Carryre.
- Oké. Kicsit izgultam, milyen lesz vele találkozni, de remélem azért jó benyomást tettem.
- Már be is akarod nyalni magad a családomba? - kérdeztem, mire röhögve megrázta fejét.
Mikor Caroline ment volna el, pont megérkezett apám.
- Apa, ő itt cAroline, de pont megy haza.
- Caroline?
- Caroline Walt! - nyújtotta kezét Cal illedelmesen. Apám szemében nyugtalanságot láttam, de egy kedves hízelgő mosoly kíséretével megrázta a lány kezét.
- Örülök a találkozásnak, kedves Walt kisasszony! - Carry elpirult és szóhoz sem jutott.
- Oké-oké, most ideje menned! - lökdöstem ki Calt.
Aztán, ahogy telt-múlt az idő, anyám még mindig nem tudott megbékélni a lánnyal. Még akkor sem, mikor megemlítettem neki, hogy van barátja.
- Álltasd csak magad, de ez a lány tönkre fog tenni!
- Anya, hallgass már el! - emeltem fel a hangom. - Csak te nem tudod elfogadni. Mindenki szereti és egy csodálatos nő lesz belőle! Ha engem kérdezel, ő fog felemelni!
- Álmodozz csak! - mondta szemrehányóan.
Az elköltözésem sem volt túlzottan boldog.
- Takarodj innen! - ordibált velem anyám. - Nem érdekel, hogy nincs itt az a csitri! A saját házadba akkor viszed amikor akarod! Megszabadultál tőle és most sírva várod vissza?
- Hogy mondhatsz rá ilyet? - kérdeztem dühösen, mire felpofozott.
- Menj innen! Meg se lássalak, ameddig annak a lánynak a pártját fogod!
- Matt... tényleg jobb lenne, ha elfelejtenéd Carolinet. - mondta apám totál higgadtan, majd mellém rakta a bőröndnyi cuccomat és rácsukta az ajtót. A nővérem persze csak fapofával végignézte ezt az egészet.
- Mái napig nem értem.
- Nyugodj meg kicsim. Most már van saját házad, saját életed.
- De Valary! Miért?
- Ha engem kérdezel, akkor csak annyit tudok mondani, hogy anyád mindig is ilyen volt. Nem emlékszel? Engem még be sem engedett a házatokba. - nevetett fel, miközben kibontott egy dobozt. - A végére azért egész jól kijöttünk egymással. - sóhajtott.
- De Carry nem olyan lány. Sosem volt olyan!
- Persze, hogy nem, de azért szülőként más a felfogása az embernek. Szerintem csak jót akart neked.
- Ezzel?
- Nem úgy sült el a dolog, mint ahogy azt akarta, de szerintem csak a te érdekeidet nézte. Engem most jobban aggaszt egy dolog.
- Mi az?
- Zacky. Amióta elment Caroline, valami nem stimmel vele.
- Ezt hogy érted?
- Mintha bujkálni akarna. - nézett rám gyanítóan. - Ez a srác tud valamit!
Mikor ezt Valary említette, azt hittem hogy Jimmyre gondol.
De mint később kiderült, egyáltalán nem... még véletlenül sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése