2015. november 2., hétfő

When I'm Gone 4.2

4.fejezet
2/2
" Francia? "


2006. július



Caroline:

Suli: pipa
Diploma: pipa
Nemzetközi Művészeti Nagydíj: pipa
Szerelem: vastagon áthúzva
Ajándékok: pipa
Repjegyek Kaliforniába: pipa
Csomaggal Matt háza előtt: pipa

Remegő kezekkel és lábakkal csöngettem be Matt saját házába. Hatalmas bőröndömmel mellettem, vigyorogva várom a reakciót.
- Igen? - nyitott ajtót Matt nyúzott, másnapos arccal. - Kit keres?
- Eee... - néztem rá értetlenül. - Fel sem ismersz? Én vagyok az, Caroline! - tártam szét karjaimat.
- Anyáddal szórakozz! - vágta rám az ajtót. Kikerekedett szemekkel néztem magam elé. Még hajam is összeborzolódott az ajtó csapódásától.
- Matt, braha! - vertem bele egyet a bejáratba. - Letépem a tökeidet! - kiáltottam el magam, mire megint megjelent eőttem. Elképedve mért végig. - Visszajövök és így rám nyomod az ajtót?
- Caroline... - suttogta, majd azonnal magához húzott. - Tényleg te vagy az? - tapogatta hátamat.
- Ki lennék? - röhögtem fel. - Itt vagyok, ahogy ígértem. - bújtam bele nyakába.
- Nem akarok elhinni! Komolyan! - fogta vállaimat, közben pedig végig engem nézett. - A hajad! Az arcod! Még alacsonyabb is vagy mint voltál.
- Köszi! - nevettem fel.
- El sem hiszem! - kapott fel, majd bevitt a nappaliba és ledobott a kanapéra, fülig érő szájjal.
- Caroline! - kiáltott fel Valary, majd a nyakamba zuhant. - Mikor? Hogy? - tapogatott körbe ő is.
- Le sem tagadhatnátok, hogy együtt vagytok. - nevettem fel.
Ahogy észrevettem, csak ketten voltak otthon. Talán nem is baj, hogy csak ők voltak ott.
Nagyobb volt a meglepetés, mindenkinek!
- Mióta vagy itthon?
- Nagyjából... - néztem órámra. - Egy órája. Ja, azt hiszem igen. - bólintottam.
- És... mikor? Miért em mondtad? Honnan tudtad, hogy itt lakom? Mesélj már!
- Oké, óvatosabban egy picit! - emeltem fel kezeimet. - Lediplomáztam. Megnyertem egy Európai díjat és ahogy megkaptam a kis papír tekercsemet, már vettem is meg a legközelebbi járatra a jegyeket. Nincs más cuccom, csak az a bőrönd ami... szerintem még mindig ott van kint! - álltam fel, majd behúztam magam után a táskát. - Nem akartam szólni, gondoltam okozok egy kis felfordulást az életetekben! - vigyorogtam rájuk.
- Te sosem okoztál! - ölelt át ismételten Valary. - Mesélj, milyen volt Párizs?
- Fú, hát... - kezdtem el a kis mondókámat.
Mindent elmondtam nekik az alkalmi pasikat, a részeg estéket, a vizsgákat, a hisztiket és a sírással teli éjszakákat, mikor honvágyam volt.

- Nem tudom miért, de a francia pasik egyszerűen.... mmmmmm.... - forgattam szemeimet széles mosollyal. - Tudnak valamit.
- Úgy véled?
- Val... egyszer próbálnád ki! Szerintem sokkal jobba  nyelvtechnikájuk, mint ezeknek az amcsi fasziknak! - mutattam hátam mögé Mattre.
- Igen Caroline, én is itt vagyok. Köszi!
- Na te?! - néztem rá, majd megsimogattam fejét. - Tetszik hogy megint rövid a hajad! Hagyd így!
- Na mi van? Divatszakértő is lettél ez a két év alatt?
- Majd meg pusztultam nélkületek! - fogtam meg mindkettőnek a nyakát, majd magamhoz szorítottam őket. - Imádlak titeket!
- Ne tudd meg, Matt milyen kis depis volt, mikor elmentél. - kelt fel Valary. - Nekem most mennem kell, Mich és Brian tegnap este megint összekaptak.
- Ragasztó vagy még mindig?
- Igen. Valami olyasmi. - nevette el magát, majd elköszönt és el is ment.
- Depis? - húztam fel szemöldökömet.
- Tudod milyen rossz volt? Azt hittem sosem jössz vissza! - ölelt szorosan magához. - Többet nem engedlek el, sehova!
- Nem is terveztem elmenni innen. - mosolyodtam el. - Soha többé.
- Helyes!
- Hé' Matt! Egy pofátlan kérés!
- Maradhatsz ameddig akarsz. - kelt fel, majd a konyhába ment.
- Honnan tudtad?
- Hiszen a testvérem vagy! - nyújtott felém egy üveg sört, amit csak fülig érő szájjal vettem el tőle.
- Köszönöm. - adtam neki egy hatalmas puszit, majd leültem az egyik bár székre. - Többiek?
- Azt hiszem Zackyéknél vannak. Tegnap este kicsit kirúgtunk a hámból és hát...
- Ne, ne is folytasd! Tudom! - ráztam meg fejem. - Mi van velük? Mesélj egy kicsit!
- Brian és Michelle még mindig együtt, Johnnynak most alakul valami nő, Zacky csak alkalmi csajokat keres, Jimmy meg felszedett valami pornós macát.
- Pornós macát? - kortyoltam bele italomba. - Mit is vártam? - röhögtem fel. - Mich és Brian még mindig? Szépen bírják, pedig... egyik sem az a hosszútávon tűrhető személyiség.
- Ne is mondd. Látod, most is Valary ment hozzájuk békíteni.
- Furcsa. És ti ketten hogy vagytok?
- Már az összeköltözést tervezgetjük. - mosolygott. - Remélem lesz is belőle valami.
- Matt, te megcsaltad! - vágtam rá.
- Mi? Nem! Én szere-
- Matt! - nevettem fel. - Kuss!
- Jobban ismerlek mint magamat! Látom rajtad!
- Cal, tudod, én...
- Nem kell magyarázkodnod. Hány nővel?
- Egy!
- Maaatt!
- Na jó, talán kettő.
- MATT! - emeltem fel hangom.
- Jó, basszus négy! Négyszer! - mondta ki, mire én csak tátott szájjal néztem rá.
- Hogy voltál képes?
- Rajongók voltak én meg be voltam... - mondta, majd szégyen teljes szemekkel nézett rám.
- Bármit mondj, csak ne azt hogy tépve vagy spurizva.
- Eee.... - nézett oldalra. - Almázva? - pillantott rám zavart mosollyal.
- Jézusom, de hülyék vagytok. Ez Jimmy meg Brian volt, ugye?
- Igen! - ült le elém. - De te is toltad!
- Ja, nagyjából háromszor. És azt is az exem miatt és azoknak is tudod, hogy ilyen tragikus végük lett.
- Azt ne mondd nekem, hogy az egyetemen nem csináltál semmi ilyesmit. - nézett rám komoly arccal, mire csak elkaptam tekintetem.
- Jó, oké, volt hogy páran összeültünk a koleszba és tekertünk egyet. - csaptam combjaimra. - De én nem csaltam meg senkit! - suttogtam.
- Oké, neki erről nem kell tudnia. Már milliószor megbántam.
- Hát azt ajánlom is és nyugi, tőlem nem fogja megtudni.
- Na, akkor este meglepjük a srácokat?
- Még szép! - emeltem fel kezeimet. - Szerinted ők sem fognak felismerni?
- Ezzel a hajjal meg arccal? Biztos nem! Furcsa vagy!
- Miért?
- Sminkelsz, hosszú a hajad!
- Ja, hát gondoltam időszerű lenne kicsit nőiesebben is kinézni. - mosolyodtam el. - És ebben meg van egy kevés pótlás. - simítottam végig hajamon. - Ingyen megcsinálta egy fodrász barátom, aki amúgy szintén HB-n lakik!
- Ismerhetem?
- Nem hiszem, kb. 10 éves volt mikor elkerült otthonról és nagyszüleinél élt. De vett itt egy házat és együtt jöttünk vissza.
- Neve?
- Jamie Hanser. De amúgy meleg a srác. De nem az a díszbuzi, hanem stílusos meleg.
- Egy meleg hogy lehet stílusos?
- Nem nézed ki belőle, hogy az. Sem a beszéde, a stílusa, a mozdulata, semmi sem olyan mint egy homokosé.
- Na erre kíváncsi vagyok! Nagyon is! - rázta meg fejét Matt.
- Amúgy még mindig ugyanaz a törzshelyetek?
- Nem, bezárt az a kocsma, így váltanunk kellett. De a mostani hasonló mint az, de úgyis meglátod.
- Bírjátok még így a piálást? Egyik napról a másikra?
- Persze, mi vagyunk a Sevenfold! - húzta ki magát büszkén.
- Nagyon más ott a levegő?
- Mi? Hol?
- Ott azon a magas lovon Mr. Shadows! - néztem rá fintorogva, mire ő csak felröhögött.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése