When I'm Gone 5.

5.fejezet

"  Vicc "

Caroline:

-Várj itt valahol! - suttogta Valary.
A helyet átjárta a sör és a mértéktelenül pusztított felesek tipikus illata. Párizsban ilyet nem talál az ember, hiszen az egy "kifinomult hely" és csak sznobok járnak még a kocsmákba is. Kedvem lett volna belebújni ebbe a nosztalgikus hangulatba és felidézni minden egyes pillanatát boldog tinédzserkoromnak. Édesen keserű íze volt a helynek, talán még nem éltem át addig ilyesmit. Ezt jelentené felnőni? Ezt jelentené az-az öregektől hallott tipikus monológok, mikor felidézik saját múltjukat és örömtelien mesélnek tizenéves élményeikről?
Nem voltam idős, sőt még bőven a huszas évim elején jártam, de hirtelen tényleg egy vénlánynak éreztem magam. Az egyik boxban fiatal lányok és fiúk társasága telepedett meg. Rá kellett jönnöm én már nem tehetem meg azt, hogy felelőtlenül beülök egy ilyen helyre, ami még ismeretlen. Kipróbálni az összes italt ami megtalálható a pultosok mögött és ha éppen kedvem tarja, becsalogatni egy nálam jóval fiatalabb pasit a büdös, régi, grafitikkel teli mosdóba, hogy önző módon kielégítessem saját vágyaim, aztán mitsem tördőve múlttal jövővel, átmenjek egy másik lebujba.
- Na cső. - ült le Matt a többiek közé én pedig a pultnál foglaltam helyet.
- Mit adhatok? - kérdezte kedvesen a pultos lány.
- Egy Bourbont légyszi!
- Máris hozom! - mondta, majd ameddig készült az italom, rálestem a többiekre. Még mindig semmi.
Valary csak mosolyogva figyelte a többieket, várva a reakciót.
- A Bourbon!
- Köszi! - nyújtottam felé a pénzt, majd kezembe vettem a poharat és szembe fordultam velük.
Ahogy megláttam Jimmyt, elkezdtem halkan énekelni a dalocskámat. Sosem volt jó hangom, de imádtam ezt kis verset.
Rev egyből felkapta a fejét és felém fordult.
Sóhajtva nézem végig, ahogy testvérem és barátnője a már új, saját törzshelyükön vigyorogva beszélgetnek a többiekkel. Kívülállónak éreztem magam. Nagyon is.
Már nem tartoztam a többiek közé úgy, mint régen.
Lemaradtam az eseményekről, a titkokról és megcsalásokról, békülésekről, közös röhögős pillanatokról. Ahogy elnéztem őket, eltudtam volna sírni magam. Komolyan. Hirtelen megbántam a párizsi kiruccanásomat és úgy voltam vele, bár ne is mentem volna el, de akkor...
A dobos lábaira állva szemeimbe nézett, s szobor módjára bámult, de én csak tovább énekeltem. A többiek csak furcsán bámultak körbe. Szemük rajtam is átfutott, de mindegyik annyira bamba volt, hogy még véletlenül sem szúrtak ki. Fogalmam sincs mi mehetett végig a fejükben... ennyire nem tűntem ki a tömegből?
Jim nyelt egyet és mikor elindult volna hozzám, egy göndör hajú lány elkapta a kezét.
- Jimbo drágám, mi az? - kérdezte a lány, mire mindenki felém fordult.
- Caroline?! - pattant fel Johnny.
Lehúztam poharam tartalmát és tárt karokkal vártam az alacsony srácot.
- Ez nem ő! - rázta fejét hitetlenül Brian.
- De. Ez márpedig ő! - vágta rá Matt.
- Atyám de rég láttalak! - szorított magához a basszeros. - A hajad, az arcod! De nem nőttél semmit.
- Már te is? - nevettem fel.
- Cal! - lépett oda Zacky, majd elkapta karomat és magához rántott. - Végre itt vagy.
- Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte Syn, mire már az ő karjai között voltam.
- Kellett volna? - bújtam mellkasához. Mikor kikerültem öleléséből, Jimmyt pillantottam meg. Körülöttünk síri csend. Csak a kocsma tipikus zaja és a zenegépből áradó harminc éves számok itt-ott akadozó hangja zavarta a tökéletes összképet.
- Hiányoztam? - kérdeztem tőle szerényen.
- Carry? - nézett rám egy ismerős arc.
- Leana. - mértem végig fanyar vigyorral.
- Cal! - szólt rám Matt.
- Vagyis... - köszörültem meg torkomat. - Leana! - néztem rá "vidáman".

- Ti... ismeritek egymást?
- Igen. - bólintottam.
- Együtt dolgoztunk pár éve nyáron, a parton. - válaszolt helyettem a göndör hajú csajszi.
- És jártunk egy kevés ideig. - jelentettem ki, mire mindenki csak ledermedve nézett ránk.
- Rég láttalak, merre voltál?
- Párizsban. Egyetemen. Nos, nagyon-nagyon örültem srácok a találkozásnak, de kicsit elfáradtam az utazás miatt. - ééééééés BUMM. A tökéletes meglepi egyszerre romokban hevert lábaim elől.
Szívem szerint ott maradtam volna velük egész éjszaka és hallgattam volna a hülyeséget, viszont a kínos érzés és a menekülés elkapott.
- Ugye most nem akarsz lelépni!
- Csak egy italra maradj!
- Srácok, holnap úgyis nálam lakásavató! - mentett kis Matt. - És nézzetek rá szerencsétlenre. Totál sét van csúszva. - lökött meg röhögve, mire csak egy köszönöm pillantást vetettem felé.
- Maradj még!
- Nem, tényleg. Köszi, rendesek vagytok, de majd holnap bepótoljuk oké?
- Kérlek! - fogta meg csuklómat Rev, amin nagyon meglepődtem. - Hiányoztál! - mondta halkan.
Egy bomba robbant bennem.
Tudtam. ANNYIRA TUDTAM, HOGY EL FOG JÖNNI EZ A PILLANAT.
Fejemben győzelmi táncot járva néztem mélyen szemeibe.
- Mennem kell! - mosolyogtam rá még mindig, majd kicsit félve Mattre néztem.
- Valary maradsz?
- Szerintem igen! - bólintott a szőkeség. - Hazaviszed?
- Aha. - válaszolt, de én már az ajtón kívül voltam.
Egy szó nélkül beültünk a kocsiba és Matt elvitt a házukhoz.
- Cal...
- Jól vagyok! - vigyorogtam rá. - Tényleg!
- Biztos? Tudod Leana és Jim...
- Áhh.... ne is mondd....
- Láttam a fejedet! - nevetett fel.
- Hát mikor megláttam ezt a kettőt együtt... én... - mondtam, majd vágtam egy hülye pofát.

- Te olyan hülye vagy!
- Az exem és a szerelmem együtt? Mi a braha? - mondtam tagoltan. - Matt... - váltottam át komolyra.
- Tudom. Tudok mindent. Vágom, mi történt köztetek! - ültetett le.
- És... mi volt a reakciód?
- Hagy ne mondjam el! - sóhajtott egyet. - Miért pont ő?
- Tőlem kérded? Csak játszik velem. Tudja, hogy mit érzek, de úgyis vissza fogja kapni.
- Már visszakapta.
- Ezt hogy érted? - kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Mikor nem voltál itt, sírt is miattad. Szégyen, de ez így van és az előbb is hallottad. "Hiányoztál!". Nem ez volt a célod?- kérdezte, mire csak ismét énekelni kezdtem.
- Ha elmegyek... Hiányozni fogok, ha elmegyek... - ütögettem lábaimon egy ritmus, Matt pedig velem együtt folytatta.
- Te! - nézett rám csillogó szemekkel, mikor végeztünk. - Nem csinálunk ebből egy dalt?
- Dehogyisnem! - bólintottam rá.
Végül is... nem csináltunk belőle dalt.
Bevertünk egy üveg vodkát és kidőltünk. Nem is volt az érdekeks, hanem az álmom....

Egy hosszú, kórházi folyosón szaladtam. Pulzusom az egekben, testem izzadt de valahogy nem érdekelt. Befordultam egy sarkon, és azonnal felmentem a lépcsőn.
"Sürgősségi" - állt a felirat egy kis táblán.
Mikor felérek, jobbra fordulok és ismét egy hosszú folyosó. A falaktól és a csempéktől az emberek szinte zöld színűnek tűntek. Lépteim lelassulnak, majd ismét gyorsgyaloglásba kezdek.
Az alakok kezdtek formálódni.
Matt. Valary. Johnny. Zacky. Brian. Michelle.
Jimmy?
Lihegve siettem a többiekhez, értetlen arcképpel.
- Mi történt? - léptem Matt elé. - Matt a kurva életbe is, mi történt? - ordibáltam vele könnyes szemekkel, majd a falnak löktem. - Mi ez az egész? Csak szopattok! - kaptam el fölsőjét.
- Cal, nyugodj le. - tette karomra tenyerét Valary óvatosan, de én csak hevesen felemeltem kezem. Matt arcát nem láttam, csak a könnyeit, ahogy lassan, óvatosan folynak végig arcán.
- Ha időben... ha időben... ha időben odaérek. - mondta elcsukló hangon testvérem.
Elengedtem és hátrébb léptem. Pontosan vele szembe nekidőltem a fal csempéinek és a többiekre néztem. Senki sem mert rám nézni, sőt még egymásra sem.
A földre csúszva kitártam karjaimat és élettelenül leültem.
- Ez nem lehet. Ez, biztos csak valami vicc. - pillantottam fel fájdalmas mosollyal. - Ugye ez nem igaz? - sírtam el magam. - Matt! Könyörgöm mondd azt, hogy... - tettem tenyeremet szám elé.
A mellettem lévő fehér ajtó lassan kinyílt és egy orvos jelent meg mellettem. Megvető pillantásokat küldve felé néztem arcát.
Lassan megrázva fejét elsietett.
- Hát vége... - álltam fel, majd a kilincsre tettem kezem.
- Cal, mit csinálsz? - kérdezte Brian rekedt hangon.
- Mit csinálnék? - léptem be a szobába.

- Cal! - hallottam meg valaki hangját. - CAROLINE! - kiáltott rám valaki, mire egyből felkeltem.
- Mi az? - ültem fel szédülve.
- Sírtál és ordibáltál álmodban.... velem. - nézett rám értetlen képpel a bátyám.
- Bocsánat, egy elég furcsa álmom volt. - töröltem meg szemeimet, amit tényleg tiszta könnyesek voltak. - Azt hiszem, kezdek megőrülni.
- Mit álmodtál? - komolyodott el Matt.
- Nem tudom. - hazudtam. - Nem akarok róla beszélni.
- Biztos?
- Biztos! - vágtam rá. - Sajnálom, ha megijesztettelek!