12.fejezet: " Nyomós érv "
Renée:
2 hete, Jinxx folyamatosan bent van nálam! Nagyon élvezem, hogy van társaságom és nem csak ő! Az egész BVB nálam szokott lógni, Juliet-el az élen!
-Beszéltél a barátoddal? - nézett rám CC.
-Nem, 8 napja nem hívott, nem küldött üzenetet, se semmi! - ráztam meg a fejem.-Beszéltél a barátoddal? - nézett rám CC.
-Andy nem mondott semmit?
-Kellett volna?
-Őőő.... - néztek egymásra. - Nekem mennem kell! - kelt fel Jake. - Holnapra sütök neked valamit oké? Meglepetés?
-Jójójójóóó! - néztem rá nagy szemekkel.
-Engem is vár a nőm... Mostanában kicsit sokat veszekszünk! - húzta el a száját CC, majd leléptek.
Délután 3 körül, a drágalátos barátom, végre felhívott. Ismét nagy volt a háttérzaj és mintha egy kocsmában lett volna...
-Szia Renée! - lépett be Ash kicsit félve.
-Szia Cole! – nyomtam ki a telefont. – Ashley? – néztem rá kicsit gyanítóan.
-Cole-al beszéltél? – ülte be az egyik székbe.
-Igen! – követtem a szememmel.
-Eee…. Szerintem te még nem tudsz sok dolgot!
-Mi?
-Tudod, Andy kicsit... Ráállított a gyerekre!
-Cole megcsal! – mondta mosolyogva. – Így jó?
-Hogy mi? – néztem rá kikerekedett szemekkel. – Hülye vagy!
-Miért hazudnák?
-Mert te vagy Ashley Purdy??
-Nyomós érv… - sóhajtott egyet. – Tudod, tényleg Angliában van, de nem a munka miatt! Egyszerűen csak elutaztak azzal a csajjal. Azt hiszem Kate-nek hívják?
-Ashley, mondd kérlek, hogy ez nem igaz! – hunytam le a szemeimet.
-Sajnálom…
-És mégis honnan veszed ezt?
-Egyrészt, mert láttam őket a reptéren, másrészt, meg egymás szájában lógtak! - mondta és hosszasabb csönd jött. - Renée, ne
-Hagyj! - mutattam fel az ujjam... Csak hagyj békén! - néztem ki az ablakon, de nem sírtam... Valahogy tudtam...
A kezembe kaptam a telefonom és tárcsáztam Cole számát.
-Szia kicsim! – mondta ártatlanul.
-Szia! – lihegett.
-Miért lihegsz?
-Csak siettem a telefonhoz! – mondta és ekkor hátulról egy női köhintést hallottam meg.
-Aha…. Csak annyit akartam kérdezni, hogy azt hitted nem tudom meg?
-Mégis mit?
-Te paraszt! Azt, hogy az egyik legjobb barátnőmmel csalsz!
-Renée, tudod hogy téged szeretlek!
-Aha… És ezt mégis hogy gondoltad? Hogy megint megbocsájtom? Nem drágám… Egy bunkó, tapló vagy, aki nem ért a nőkhöz! Kurvára nem! Meg ne lássalak még egyszer, még csak az utcám közelébe se! Szia drágám! – nyomtam rá a telefont.
Ashley elképedve nézett rám.
-Őőő…. – dőlt hátra. – Szóval Renée, szingli vagy?
-De még milyen! – dobtam le a telefonom. – Most legszívesebben beletérdelnék valami – ültem fel, de hirtelen elkezdett fájni a varrat.
-Jól vagy? – kelt fel Ash.
-Persze! – emeltem fel a kezem. – Basszus! – tapogattam meg a takarómat, majd lerántottam azt. Tiszta véres volt... – Ashley, hívj egy dokit azonnal! – mondtam és azonnal nyomta a kis nővérhívó gombot.
-Mi történt? – kérdezte hadarva.
-Szerintem elengedte a varrat! – mondtam már sírva a fájdalomtól. A nővérke jött, és már kezdte is. – Ashley, fordulj el! – mutattam az ajtó felé.
-Oké! – mondta és egyből ki is ment.
-Nyugalom! – nyomott belém egy fájdalomcsillapítót. – Már kész is! – simította végig az új kötésemet.
-Köszönöm!
-Kérem, legközelebb ne tegyen ilyen hirtelen mozdulatokat! Alig 2 hetes a heg!
-Oké-oké! – bólintottam és hirtelen Jinxx rontott be.
-Jól vagy? – fogta meg a kezem.
-A…Aha! – néztem rá, majd letörölte a könnyeimet.
-Ashley!? – fordult hátra.
-Nem én csináltam! – tette fel a kezeit.
-Most én voltam! – emeltem fel a másik kezem. – Kicsit ideges lettem!
-Mégis miért?
-Cole megcsalt és… - hunytam le a szemeimet. – Szakítottam vele! – csak leült mellém és szorosabban fogta a kezem. – Azt hiszem lassan kezdem felfogni! – itt már nem láttam a könnyektől.
-Na jó! – mondta Ashley, miközben felkelt. – Azt hiszem ráhagyom a gerlepárt! – ment kifelé.
-Hülye! – néztem utána, majd visszafordultam Jinxx-hez. – Szóval megcsalt és azt mondja szeret… Aztán a válaszom az volt, hogy vége!
-Renée! – mondta halkan, az előttem ülő gitáros. – Sajnálom!
-Nem, ugyan már! Tudhattam volna, hogy ez lesz a vége. Pont ideális volt neki a helyzet! Én kórházban, ő a nőjével, egy másik kontinensen! Vicces nem? – mosolyodtam el fájdalmasan.
-Miért mosolyogsz?
-Mert mit tegyek? Bőgjek, ahogy eddig? Annyit nem ér meg!
-De ha fáj, miért nem adod ki? Miért tartod bent?
Ahogy ezt kimondta, patakokban kezdtek el folyni a könnyeim…
~
Pár nap múlva, ismét csak Ash maradt bent és hol kiidegelt, hol megnevettettet. Nagyképű, de ha egyedül maradsz vele, tud nagyon normális is lenni!
-Nagyon szar volt? - kérdezte Ashley
-Kicsit! - vontam meg a vállam. - Fáj, de kibírom!
-Nem arra értettem...
-Ja, hogy Cole? Végül is, csak a legjobb barátnőmmel csalt meg! - ráztam meg a fejem.
-Miért nem jössz össze Jinxx-el?
-Mert ott van neki Sammi? És házasok?
-Ugyan már! - legyintett.
-Meg amúgy sem vagyok olyan lelki állapotban.
-Csak bízz magadban! - fogta meg a kezem. - Erős vagy kicsilány! - kacsintott, majd elindult kifelé. - Na, itt is a szerelmed! - mutatott az éppen befelé jövő Jinxx-re.
-Mi? - nézett körbe zavartan.
-Majd megérted! - paskolta meg a vállát és kiment.
-Ez mi volt?
-Nem tudom, engem is kicsit megvigasztalt! Szerinted??
-Na és hogy vagy?
-Köszi, egész jól! – bólintottam. – Főleg, hogy 3 hét után végre fel tudok ülni! – vigyorogtam rá. – Jinxx, köszönöm, hogy minden egyes nap itt vagy velem!
-Ez természetes! – ült le mellém mosolyogva.
-Megszeretnék veled beszélni valamit! – néztem a szemeibe.
-Mondd! – a mosoly még mindig ott ült az arcán.
-Szóval… Az a helyzet, hogy valami oknál fogva szeretlek! – vontam meg a vállam.
-Na te aztán nem vagy valami szívbajos! – nézett rám elismerő arccal. – Egyből telibe a pofámba! – mondta én pedig csak elnevettem magam.
-Igen, de... De tudom, hogy neked ott van Sammi! – mosolyogtam rá. – Tisztába vagyok a dolgokkal és nem akarok közétek állni! – mondtam, de hirtelen felkelt és megcsókolt. Andy ebben a pillanatban benyitott és kikerekedett szemekkel nézett ránk. Még egy fél percig csak sokkolódva, a földhöz meredve állt, majd kiment.
Andy:
-Bassza meg! – mondtam halkan magamnak, miközben a hátamat az ajtónak támasztottam. – Húgom mi a faszért? – már fordultam volna meg, hogy benyitok, de meggondoltam magam…
-Szia Andy! – jelent meg mellettem Sammi.
-Ó, szia! – nevettem zavartan.
-Jinxx bent van?
-Nem nincs! – ráztam meg a fejem.
-Kár.. – húzta el a száját. – Átadnád neki ezt? – nyújtott oda kis dobozt
-Ez mi? – néztem rá kicsit értetlenül.
-Rendelt pár saját tervezésű pengetőt. Gondolom veled előbb találkozik, mind velem! – vonta meg a vállát és mikor azt hittem végre elmegy, hirtelen elindult a szoba felé. – Amúgy Renée hogy van? – nyitott be. – Jinxx? – nézett körbe.
-Jé, itt van! – vettem fel egy mit sem tudó mosolyt az arcomra. – Azt hittem még próbán vagy!
-Szia kicsim! – puszilta meg Sammi.
-Szia! – vett fel Jinxx egy álmosolyt, a húgom, pedig csak az ablak felé fordította a fejét.
-Nézd, megjöttek a pengetők! – nyújtottam oda neki.
-Kösz! Na akkor mi megyünk is! – nézett a szomorúan bambuló lányra.
-Oké! – vigyorodott el.
-Sziasztok!
-Sziasztok! – köszöntünk egyszerre.
-Renée, mégis mi volt ez?
-Várható volt!
-Annyira szégyellem magam! – kapott az arcához.
-Renée, semmi baj! Ezt nem tudod megszabni! – fogtam meg a kezét. – Megértem, hogy beleszerettél! De biztos, hogy nem úgy szereted, mint mondjuk engem, vagy Jul-t?
-Andy, szerelmes vagyok! – nézett rám kétségbeesve. – És most ez a csók… Most mit gondoljak?
-Azt, hogy Jinxx egy hülye állat és nagyon nem tudja mit akar! Szerintem nem tud téged hova tenni és ennyi!
-Nem szeretném most egy ideig látni…
-Ugyan már!
-De, tényleg… Felkavart kicsit!
-Ne legyél hülye!
-Andy, ne! - mutatta fel a kezét és sírt tovább. Átöleltem, de nem sikerült megvigasztalnom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése