YMH 35.

35.fejezet: " Édes bosszú? "

Jess:

Igen? Te csak így Will Perry? .... Akkor kezdődjön az édes bosszú!
-Na akkor végre minden jó? - nézett ránk Erick, mi pedig furcsán pillantgattunk rá.
-Tudod, előröl kezdtünk mindent! - kacsintottam rá, miközben magamban önelégülten fontolgattam a dolgokat.
-Azt hiszem értem! - nézett vissza furcsán és leültetett mind a kettőnket.

2 és fél órával később, a hisztim miatt már egy kocsmában ültünk. Közel álltam a bosszúmhoz....
Éppen iszogattunk és megláttam egész aranyos lányt. Lesült róla, hogy egy hosztesz. Mikor kiment a mosdóba, vettem az irányt utána.
-Tetszik a rúzsod! - mosolyogtam rá.
-Köszönöm! Látom te is szereted a vad színeket! - mutatott a lila számra.
-Bevallom, a gyengéim az ilyenek! - kezdtem el igazgatni a hajam. - Amúgy megkérdezhetem, mi egy hosztesz cégnél dolgozhatunk?
-Most hogy mondod... Ismerős vagy! - mér végig. - Te Jessie Sullivan vagy, nem hosztesz! - képedt el.
-Lebuktam... - mosolyodtam el. - De te az vagy ugye?
-Igen! - bólintott.
-Tökéletes! Lenne számodra egy munkám!
-Hmm.... - vigyorodott el kajánul. - És pedig?
-Ha kimegyünk, látsz majd mellettem egy fültágítós, egész helyes srácot!
-Igen!
-Szóval... Egy kis színjáték lenne! Megígérem, a havi béred háromszorosát adom, ha megcsinálod! - nyújtottam a kezem.
-Megegyeztünk! - fogott velem kezet egyből. - Szóval?
-Na, az a srác, mint tudod, Will Perry, az exem... Történt köztünk valami és ahogy szoktam is, bosszút állok az ilyen embereken! Annyi lenne a feladatod, hogy eljátszod egy régi barátnőmet! Legyen a neved Ana!
-Értem.
-Véletlen, összeakadtok... Véletlen készül 1-2 kép, ami tiszta véletlen, nyilvánosságra kerül!
-Érdekesen hangzik!
-És milyen érdekesen fog kinézni! Szóval?
-Ahogy mondtam, benne vagyok, de lehet, hogy a karrierembe fog kerülni!
-Attól te ne tarts! Ha kell beadlak egy stúdióba és modell is lehetsz! Keresnek mellém elég sok embert és amúgy is! Ki tudja, hogy kinek nem jön kapóra egy szexi szerető!
-Mondasz valamit... - vigyorgott és cseréltünk gyors számot - Akkor gyere Jess! - kacsintott rám, majd átkarolt és kimentünk. - Akkor majd beszélünk! - adott 2 puszit.
-Rendben Ana! Szia! - mentem vissza a többiekhez.
-Ki volt ez?
-Egy régi barátnőm! Még általánosban jártunk egy osztályba, de most megláttam és beszélgettünk kicsit! - mosolyogtam körbe és Erick gyanítóan nézett rám. - Mi az? - néztem rá fürkésző szemekkel, amitől tudtam, mindenki fél.
-Semmi! - fordult el egyből.
-Pincér! - lóbáltam a kezem.

~

Ameddig Will kiment cigizni, feltűnés mentesen beleraktam a piájába 1-2 bogyót.
-Szia! - ült vissza mosolyogva.
-Szia!
-Jess! - jött oda "Ana". - Gondoltam leülök hozzátok, ha nem baj! - huppant a mellettem lévő székre.
-Ugyan dehogy is! - fogtam meg a kezét. Bemutattam mindenkinek és folytatódott a beszélgetés.
Küldtem az újdonsült barátnőmnek egy üzenetet és egyből kiment "rágyújtani"
"Hívd fel ezt a számot és hívd ide a fotósokat fél órán belül!xxxx-xxx-xxxx"
Will kezdett egyre szarabbul lenni és tiszta véletlen megjelent pár újságíró. Kiszaladtam a mosdóba és hagytam, hogy Ana végezze a dolgát.
-Ezek meg kik? - nézett az ajtón bejövő fotósokra, de már késő volt... A hoszetsz csajszi és Will egymás szájában voltak. Azonnal eltakartam az arcom, megfogtam Will kezét, aki már nem is volt magánál. Szemei beesettek voltak, tiszta vörösek és szája tátva volt. Mintha be lett volna LSD-zve.
Persze a kis madárkáim egyből minket fényképeztek.
-Vidd ki innen! Nagyon szarul van!
-De én.... Hogy? - néztem rá rémülten.
-Mindegy! Elterelem őket! - álltak fel a többiek. Mi ketten a hosztesszel gyors kivittük Will-t és fogtunk egy taxit.
-Őrületes vagy! - nézett rám a lány elképedve.
-Nem, csak Jessie Sullivan! - vigyorogtam rá.
-Sullivan kisasszony, kérem elmondaná mit érez most, hogy a volt barátját egy másik lánnyal látta így?
-Semmit... Segítek rajta, de attól még nagyon szarul esik, hogy ezt tette! - "Ana" ekkor már nem volt ott.
-Mégis mit fog most tenni?
-Semmi közük hozzá! - ültem be a taxiba én is. - Azonnal vigyen a legközelebbi hotelbe! - keltem ki magamból. - Kicsim jól vagy? - pofozgattam fel Will-t. - Kicsim szólj valamit! Basszus! - fogdostam a homlokát.
-Mi? - nézett fel.
-Szörnyen nézel ki! - lehet túl sok volt az a két bogyó... Naaaa mindegy!
-Jess, rosszul vagyok!
-Semmi baj, mindjárt ott vagyunk! - mondtam, majd megállt a taxi. Kifizettem, betámogattam a "barátomat", gyors béreltem egy szobát és felvittem. A liftben már majdnem elnevettem magam.
Ahogy beértünk a szobába, felhívtam "Ana"-t, ő pedig elhozta pár barátnőjét.

~

Másnap reggel a vezércikk mindenhol Will volt...
"Will Perry, drogozik?
Önkívületi állapotban vezette ki egy kocsmából Will Perry-t az exe, Jessie Sullivan!
Lesüllyedhet ennyire valaki?
Will Perry önfeledt bulizik, miközben volt barátnőjét(?) Jessie Sullivan-t szétkészíti a média!
A Nobody's Group gitárosa, exe szeme láttára bajt össze egy ismeretlen nőve!"
Jót nevettem rajtuk, majd bementem a hálóba. Még mindig aludt...
-Ieen? - vettem fel a telefont vigyorogva.
-Jessie! Hol vagy?
-Will-el! - mondtam kiborulva. - Nem tudom mi történhetett tegnap este! Azt hittem, szétcsapom a patkányokat!
-Jól vagytok?
-Most már igen! Azt hiszem...
-Rendben, ahogy tudsz gyere haza!
-Oké apa... Szia! - nyomtam ki.
Nagy vigyorral Will-re néztem, majd tárcsáztam Felix számát.

-Már megint mit csináltál?
-Éééén? Semmit! - ráztam meg a fejem.
-Ugyan már!
-Megköszönném, ha eljönnél értem ebbe a hotelbe! 15 perc múlva várlak! - mondtam, majd lediktáltam a címet és kinyomtam. - Jó éjt édes! - adtam egy puszit Will fejére, aki nem reagált semmit. - A számla a tiéd! - gyújtottam rá egy cigire, majd elnyomtam a kezén. - Csókollak! - mentem ki nevetve, miközben a padlóhoz dobtam 1-2 képet, ami már a hotelben készült....
Belenéztem a tükörbe, megigazítottam a hajam és kiléptem a szobából.

Lementem, kijelentkeztem és vártam a hotel előtt. Persze egyből jött pár fotós, de mintha nem is csináltam volna semmit, beszálltam Felix mellé.

~

-Igen? - vettem fel a telefonomat.
-Hogy lehetsz ilyen szemét?
-Nem tudom miről beszélsz! - vonta meg a válla ártatlanul, miközben a fiúk hangoltak.
-Tudod nagyon jól! Így lejárattál mindenki előtt?
-Ja, hogy aaaaz! Igen, becsúszott 1-2 dolog az este folyamán!
-1-2 dolog?
-Azt ne merd mondani Will, hogy ezek után nem érdemelted meg! Jól tudtad kivel kezdesz ki! Nem holmi riherongy vagyok, hanem Jessie Sullivan és nem tűröm el, hogy bemocskolják a nevem!
-Ezért mással teszed ezt!
-Pontosan!
-Nem hiszlek el! Pedig azt hittem, tényleg újrakezdhetnénk mindent!
-Sajnálom, én már csak ilyen vagyok! Nehezen bocsájtok meg dolgokat, mint például a megcsalás, hazugság, átvágás, színlelt szerelem! Ugye tudod mire gondolok?
-Tudom... - mondta halkan.
-Élvezd a kis botrányos életed Will Perry! A móka még csak most kezdődik! - nevettem el magam.
-Miért teszed ezt velem?
-Mert élvezem megkeseríteni olyan emberek életét, akik ugyan ezt tették velem!
-A pokolra fogsz jutni!
-Akkor ott találkozunk édesem! - vágtam vissza.
-Miért nem beszélhetnénk meg ezt az egészet?
-Hmmm... Nos... Lássuk csak, őőőő.... Mert nem akarom! - vontam meg a vállam mosolyogva. - Mert egy mocsok voltál velem!
-De... Már 1000x mondtam, hogy sajnálom! Jess, miért nem tudsz megbocsájtani nekem?
-És még én érezzek bűntudatot? - kérdeztem felháborodva. - Most mennem kell, mivel ma van a lemezbemutató koncert! Szia! - nyomtam ki a telefont.

~

Már mentünk volna fel a színpadra, mikor apa megfogta a kezem és visszarántott.
-Jess, miért csináltad ezt?
-Mert úgy látszik anyámra jobban hasonlítok! - mosolyodtam el. - És ha most megbocsájtasz, építenem kell a karrierem!

-Te Sullivan vagy!
-Bizonyítsd be! Ha te vagy az apám, támogatsz és nem átversz! - mutattam rá, majd felszaladtam a színpadra.
-Hellóóóóóóó, Huntington Beach! A nevem Jessie Sullivan és mi vagyunk az Annoying War!- mondtam és Geroge elkezdte püfölni a dobokat.

A közönség már vadul tombolt, gondolom jó volt az előzenekar...
A koncert kegyetlen jóra sikerült. Mindenki nagyon jól érezte magát és rendesen ki is fáradtunk. Baleset szerencsére nem történt, kivéve annyit, hogy egy lány fel akart jönni, de az őrök lerángatták és kivitték...

~

-Az utolsó szám az albumon, az életemet írja le... Ha nincs az apám, The Rev, most én sem vagyok itt! Köszönet neki! - kezdtem el tapsolni és a rajongók szintén ez csinálták.
Lehunytam a szemem és elkezdtem énekelni.

"Lay my head, under the water

Lay my head under the sea!"

Azonnal kiszúrtam magamnak Will-t a hangosítósok között. Ránéztem, elénekeltem szinte csak neki az első versszakot és visszamentem a színpad közepére.

Mikor véget ért a szám, ismét a közönséghez beszéltem.
-Egy utolsó üzenet, egy embernek! - néztem körbe. - Fuck you!

-Köszönjük szépen! - sikítottam, majd levonultunk.
-Szuper volt!
-A legközelebbi is ilyen legyen! - pacsiztunk a többiekkel.
-Jess! - fogta meg valaki a karom és félre rántott.
-Will, te meg minek jöttél ide?
-Gondoltam így megbeszélhetnénk! Értettem az üzenetet!
-Jó, mert neked is szántam! Engedj el! - rántottam ki a karom. - Mit akarsz megbeszélni?
-Sajnálom, tényleg bunkó, köcsög voltam, amikor belementem ebbe az egészbe és szeretnék bocsánatot kérni!
-Elég annyi, ha elfelejtesz végleg!
-Kérlek ne hagyj itt! - húzott vissza, majd megcsókolt. - Sajnálom... Sajnálok mindent! Hogy átvertelek, hogy kavartam egy másik lánnyal, hogy annyira bunkó voltam, hogy egyedül hagytalak! Sajnálom! Tényleg! - hunyta le szemeit, miközben homlokainak egymáshoz tapasztotta. Sírt...
Rátettem tenyereimet arcára és én is lehunytam szemeimet. Háttal támaszkodott a falnak én pedig szorosan előtte.
-Will ne csináld! Kérlek! - könnyeztem meg én is.
-Nem tehetek róla! - tette kezét a derekamra. - Miért nem kezdhetnénk újra? Nem hiszem, hogy ennyire utálsz!
Ha most itt hagyom, örökre elveszítem. Ha most megszólalok, adok neki reményt és ha megcsókolom, azt jelenti újra együtt vagyunk....

Hátrébb léptem és egy szó nélkül elmentem. Nekidőltem a falnak, mire elbőgtem magam.