WWNFY 4.10.

se4.

10.fejezet: " Már mindegy "

Marilyn:

Éppen nyugisan feküdtünk egymás mellett, mikor hatalmas ordibálást és csörömpölést hallottunk lentről.

-Austin, mi ez? - ültem fel.

-Nem tudom, de nincs kedvem lemenni.

-Nem bírom! - pattantam ki az ágyból. - Srácok mi ez? - álltam meg a lépcső tetején.

-Hát... Nem voltunk benne biztosak, hogy éppen biológia korrepetálást tartotok, vagy csak simán durmoltok. - vonta meg a vállát ártatlanul Shayley.

-Nagyon viccesek vagytok! - vágtam egy pofát. - Miért jöttetek ilyen korán? - kérdeztem két ásítás között.

-Korán?? Délután 3 óra van! Már nem bírtuk tovább!

-Meg Austin nem engedte meg, hogy kimenjünk eléd!

-Micsoda? - kérdeztem kiakadva, mire az ajtót valaki kicsapta.

-Marilyn! - tört be levegőt kapkodva Zacky.

-Zack? - néztem rá, mire a fiúk egyből csendbe lettek. - Te? - siettem lefelé.

-Itthon vagy! Miért nem szóltál? - kérdezte, miközben rángattam ki a konyhába.

-Most pont nem alkalmas... Tegnap költöztem ide!

-Ideköltöztél? Carlile-hoz? - kérdezte kiakadva kb. fél óra csend után.

-Igen... Valahogy jobban megbecsült, mint egyesek!

-Brian totál kivan miattad!

-Igen? De kár... - mondtam gúnyosan.

-Nem gondolhatod komolyan!

-Ő sem azt a gyereket Michelle-től! Mikor fog szülni? - kérdeztem, mire csak megtámaszkodott a pulton. - Zacky! - néztem rá ingerülten, mire csak megfogta a fejét.

-Nyáron... - mondta egy nagyobb levegővétel után.

-Á, szóval nyár... - mondtam, miközben bólintottam egyet, lassan.

-Kicsim minden rend - nyitott be Austin. - ben? - mondta, majd megállt a küszöbön.

-Carlile... - vetettek egymásra gyilkos pillantásokat.

-Baker? - jött be. - Valami baj van? - állt mellém azonnal és megfogta a derekam.
-Nem, éppen menni készültem... - nézett rám. - Remélem még beszélünk! - nézett rám nagy szemekkel.

-Ja. - bólintottam, majd kikísértem.

-Gyere el HB-re valamelyik nap!

-Talán.

-Kérlek! - ölelt át. - Már mindenkinek hiányzol!

-Elhiszem. - néztem rá, majd összefontam a karjaimat.

-Szia!

-Szia! - mentem be.
Ha csak pár pillanatra is, de jól esett látni Zackyt... Ha most nincsenek a többiek... Talán... Talán... Mindegy is!

-Ez nem Vengeance volt?

-De. - mondtam egyhangúan.
-És nekem ezt nem tetszett! - nézett rám Austin.
-Kicsim? Nyugalom! Ő csak egy barát!
-Aki Synyster egyik legjobb haverja is!
-Ne kezdjük oké?
-Nem figyelek és máris ez van? - nézett rám.
-Naaa mindegy. Még mindig nem derült ki miért is jöttetek!

-Hááát. - vigyorodott el Alan. - Mivel itt vagy, ezt meg kellene ünnepelni nem?

-Hát... - néztem Austin-ra, aki csak vigyorogva tapsolt egyet és kihozott a konyhából 2 üveg whisky-t.

Szép tőled édesem...

-Alan! Le kellene lépnem, HB-re! - húztam félre.
-Mi? Austin ki fog bukni!
-Mondd azt, hogy elmegyünk piát meg kaját venni és kész! Közben eltévedtünk, mert én "tudtam az utat"! Kérlek!
-Ajj basszus Marilyn! 

Zacky:

-Szóval itthon van...

-Ja... - mondtam, miközben Arinéknál ültem.

-És ki tud róla?

-Az egész média!

-Miért nem jön vissza?

-Nem fog ideköltözni... Austin Carlile-al van együtt, hozzáköltözött és nem hajlandó onnan elmozdulni! - ahogy ezt kimondtam, valaki csöngetett.
-Nyitom! - ment oda Arin és abban a pillanatban lesokkolódott.
-Sziasztok! - nézett ránk könnyes szemekkel és lefojt sminkkel az alacsony, piros hajú lány.
-Mary? - kérdezte Arin halkan, majd megfogta a vállát.
-Azt hiszem! - válaszolta a lány, miközben törölgette az arcát. - Sajnálom! - sírta el magát még jobban. Odamentem, szorosan magamhoz öleltem és bevezettem. - Sajnálom srácok! - bújt hozzám még jobban.
-May mi történt? - néztem rá kicsit értetlenül.
-Mi történt? - emelte fel a szemöldökét. - Másfél évig nem voltam itt és szétkészítettem Brian-t, rólatok nem is beszélve!
-Megvolt az okod!
-Nem is tudtok semmit igaz? - néztem rájuk.
-Hát...
-Nem nagyon.
-Ezért jöttem! Megakarok magyarázni mindent!
-De akkor miért sírsz? - kérdezte Arin.
-Arin, te balfasz, mert szégyellem magam?
-Nem változtál! - ölelt át vigyorogva.

Leültünk a konyhába és Arin csinált kávét mindenkinek.
Ameddig Alan bevásárol, van időm.
-Diana?
-Még dolgozik.
-Dolgozik?
-Igen, fotós lett egy modellügynökségnél. - mondta büszkén Arin.
-Na az jó. - mosolygott Mary. - És veletek mi van Zacky?
-Hát... Mi már tervezzük a babát.
-Babát? Ez most komoly? - lelkesedett.
-Igen. - bólintottam mosolyogva. - De inkább te beszélj! - mondtam, mire kicsit félve ránk nézett, vett egy mély levegőt, hátradőlt a széken és belekezdett.

~

-Szóóóval...  Kezeltek?
-Igen.
-És a cellatársadnál laktál.
-Igen.
-És így jöttél össze Carlile-al.
-Igen. - bólintott egyet, majd egy kisebb csönd jött.
-Hát. Ez. Durva. - mondta Arin, majd csöngetést hallottunk.
-Ki az? - néztem rá.
-Nem tudom. - nyitotta ki az ajtót. - Brian?
-Csá. - ahogy Marilyn meghallotta a hangját, bebújt a pult mögé. - Nem hagytam itt a gitártokomat?
-Őőő, ja de! Ide is raktam! - mondta Arin, majd a kezébe nyomta a bőr gitártokot.
-Mi a bajotok? - nézett ránk.
-Mi? Mi lenne? - néztem rá.
-Mintha kísértetet láttatok volna! - nézett ránk zavartan.
-Csak még korán van.
-Aha... - mondta mély hangon. - Holnap találkozunk. Csá! - ment ki.
-Mary, kijöhetsz! - mondtam az ajtócsukódás után.
-Minek bújtál el egyáltalán?
-Ő még nem tudja? - porolta le magát a lány.
-Szerintem még ne - mondtam volna, de valaki berontott.
-MI AZ, HOGY MAY ITTHON VAN? - ordibált Brian és Mary ismét a pult mögött kötött ki. - Most kapom az SMS-t!
-Brian, nyugodj le!
-Ezért voltatok az előbb olyan furcsák? - lépett be a konyhába ingerülten.
-Syn, ne kiabálj már! - mondta Arin.
-Hogyne kiabálnék, mikor megint itt van?
-És miért baj az neked? A feleséged terhes, nemsokára születik egy fiad vagy lányod! Miért zavar ez a nő?
-Mert... Mert szeretem?
-Brian nyugalom! - mondtam, mire Mary, megszorította a lábam. - Inkább gyere, igyunk meg egy sört! - mentem kifelé.
-Jó ötlet... - mondta és jött utánam.