WWNFY 4.12.

se4.

12.fejezet: "  Persze!"

Marilyn:

A fiúk másnap elvittek egy "meglepi helyre" .... Legalább addig sem veszekedtem Austinal...
Meglepetés volt, az biztos!
-Tehát Mary beleegyezel a kislemez felvevésébe?
-Hogy mi?
-Igen, beleegyezik! - válaszoltak helyettem.
-Oké akkor a héten kezdjük a felvételeket!
-Nincsenek is számaink!
-De, vannak! - mutatták fel a fiúk, a meg utazásom előtt megírt dalokat.
-Nem! - emeltem fel a kezeimet.

2015. 11. 20.

-Szóval Marilyn, karácsonyra kint lesz a kislemez?

-Igen!

-Ez hogy lehetséges?

-Úgy, hogy mielőtt el kellett utaznom, már belekezdtünk és amúgy is csak kb. 5-6 szám lesz rajta.
-Hogy érzed, milyenre sikerült a visszatérésed?
-Tökéletesre!
-És a barátaid hogy fogadtak vissza?
-Nem kellett visszafogadniuk, mert el sem engedtek!
-Synyster-el hogy alakul a kapcsolatotok?

Ebben a pillanatban Noe elkapott és berángatott a kocsiba.

-Kösz! - néztem rá hálásan.
-Ugyan már! Ezek a patkányok egyre több koncerten vannak ott! - mondta, miközben bemutatott a fotósoknak.
-Már kezdem megszokni! - vontam meg a vállam.
-Én ezt sohasem fogom! - mondta Dustin, majd lehunyta a szemeit.
-Ma már ez volt az utolsó nem?
-Lio! Van ma még valami? - kérdeztem már totál álmos hangon a menedzserünket.
-Őőő, még van egy rövidke interjú, de az már Costa-n.
-Nagyon jó! - mutattam fel az ujjam.

~

Az interjú alatt, nem voltam vala jó kedvű... Szokásos erőltetett mosoly, magánéletbe kotnyeleskedés...

-Marilyn, azt a nyakláncot Austin-tól kaptad?
-Igen! - mondtam mosolyogva.

-Egy & jel?
-Aha!
-De miért?
-Of Mice and Men. - mosolyogtam a csajra. - A bandája.
-Ó értem! - mosolygott idiótán.
-Ennek örülök! - mondtam gúnyos nevetéssel, mire csak furcsállóan nézett rám a szőke csaj. - De szerintem a szakmai kérdések érdekesebbek!

~

-Lehettél volna kicsit kedvesebb! - szólt rám a menedzser.
-Ameddig megvan a pénzed ne szólj bele mit csinálok! - válaszoltam bunkón.
-Hé-hé! Mary nyugi oké? Lio, bocsánat, de kicsit fáradt! - mondta, de én oda sem figyeltem rájuk, mert már a kis furgon legbelső ülésén szundítottam.


~


Reggel, Austin nem volt otthon... Nemrég adtak ki egy új albumot és most tele vannak munkával.
Kb. 1 hete alig találkoztunk, csak amikor bevonultunk a stúdióba.
-Szia kicsim! - vette fel a telefont.
-Szia! - mondtam mosolyogva.
-Neked nem a stúdióban a helyed? - kérdezte kedvesen, amin kicsit meglepődtem, mivel az elmúlt este nem nagyon beszélgettünk.
-De, de semmi kedvem bemenni!
-Pedig jó lenne, mi lesz ha az albumot csináljátok?
-Az még kb. 2 hónap! Még csak egy kislemezt csinálunk!
-Akkor is, legyél kicsit szorgalmasabb!
-Ne ossz ki oké? - mondtam, mire csak elnevette magát.
-Jól van na! Tudod, hogy szeret..... Alan nemár! Ala... Hagyd abba!
-Austin mégis mit csináltok?
-Alan egy párnával ütöget, mert már annyira unatkozik!
-Legalább nektek semmi dolgotok!
-Marilyn este elmegyünk egy randira? - ordibált bele a vörös hajú srác.
-Persze Alan édesem! Hova akarsz menni?
-Mit szólnál, ha eljönnél hozzám vacsizni?
-Benne vagyok, de a barátnőd mit szólna? - kezdtem el összeszedni a cuccaimat.
-Te most fűzöd a nőmet? - kérdezte Austin kiakadva, mire elnevettem magam. - Alan, ne csináld jó?
-Na ez most tiszta Marys volt! - mondta a háttérből valaki.
-Ez igaz! - mondtam majd bezártam az ajtót. - Most le kell tennem, remélem délután már tudunk találkozni!
-Hát persze! - mondta mosolyogva.
-Szeretlek!
-Én is!
-Szia! - nyomtam ki a telefont.


~


Este olyan 8 körül ért haza Austin, mikor én már a kanapén aludtam.
-Marilyn! - guggolt le. - Jó reggelt Csipkerózsika! - mondta nevetve, mikor kinyitottam a szemeimet. - Bocs, hogy késtem! - mondta de én csak megráztam a fejem és a kezeimet összekulcsoltam a tarkójánál, így közelebb húzva magamhoz. - Már hiányzott ez!
-Nekem is! - mondtam halkan, majd megcsókolt. - Milyen napod volt? - ültem fel.
-Kicsit húzós, de amúgy egész jó! - mosolygott.
-A dokit felhívtad? Tudod, hogy el kellene menned kivizsgáltatni magad! Nem szeretném, hogy megint megműtsenek!
-Még nem...
-Austin, nem szeretném, ha rosszabb lenne az állapotod! - néztem rá kérlelő szemekkel.
-Csak néha beszúr a szívem! - fogta meg a kezem, majd adott egy puszit.
-Igen, és ez nem normális! Múltkor ez miatt nem bírtuk csinálni, nem emlékszel? - mondtam, miközben végigsimítottam a kis borostáján.
-De... - mondta, mire a szívéhez kapott.
-Austin? - néztem rá kétségbeesetten.
-May, hívd a dokit! - ült fel, megterhelt arccal. Felpattantam és a telefonomhoz rohantam.
-Doki? Marilyn Johnson vagyok! Austin rosszul lett!
-Értem, azonnal jöjjenek be!
-Rendbe! - nyomtam ki, majd felkaptam a kulcsokat. - Aust, fel tudsz kelni?
-Igen! - mondta mély hangon, majd lassan felkelt. Megfogtam a kezét és kivezettem. - Vezetek!
-Még véletlenül sem!
-Nagyobb esélye van, hogy a kocsiba halok meg!
-Inkább 50-50! - nyitottam ki neki az ajtót. - Még nem ültél mellettem!
-De már láttam! - mondta, majd szinte bezuhant az ülésre.


~


-Átmentél egy piroson!- mondta, miközben kisegítettem.
-Itt vagyunk nem??
-De! - mondta vigyorogva, majd lassan bementünk.

~

Austint ráfektették egy ágyra és rákapcsolták egy csomó gépre...
-Marilyn, megkérhetném, hogy fáradjon ki?
-Persze! - néztem kicsit félve, a már szinte alvó Austinra.


~


-Mary?
-Szia Alan! - mosolyogtam rá.
-Kösz, hogy szóltál! Mi történt?
-Hát, csak otthon voltunk és elkezdett szúrni a szíve, és mikor felértünk ide már elég nehézkesen vette a levegőt is.
-Nyugalom, nem lesz semmi baj! - ülte le mellém. - Mikor voltatok utoljára vizsgálaton?
-Múlt héten! - néztem rá könnyes szemekkel. - Nem tudom mi lehet, de remélem semmi komoly!
-Csak megriadtál! - karolt át. - Minden rendbe, már máskor is volt ilyen!
-Tudom, mondta, de akkor is... Már megműtötték egyszer, és most is lehet, hogy viszik!
-Ilyen előfordulhat! Megterheli magát, vagy hirtelen felidegesítik, de az is lehet, hogy nem pihente ki magát eléggé! Na meg arról a sok szar kajáról ne is beszéljünk amit megeszik!
-Alan, bocsi! Most a nőd biztos ki van akadva!
-Á, még el sem jött! Majd csak olyan 11 körül találkoztunk volna.

Végül egymás fejének támaszkodva aludtunk és "vártuk" a dokit, vagy hogy valaki kijöjjön.


-Marilyn? - ébresztett fel valaki.
-Igen? - riadtunk meg, ami azt eredményezte, hogy megfejeltük egymást.
-Aúúú! - fogtam meg a fejem. - Mi a helyzet doki? - néztem rá álmos szemekkel
-Austint meg kell műtenünk! - mondta, mire Alan megszorította a kezem.
-Minden rendben? - nézett rám a vörös hajú srác.
-Persze! - fordultam el.

-Hol van most?
-Készítik elő, de nem mehetnek be most hozzá! - mondta és elment.
-Marilyn nyugalom oké? Nem fog történni semmi baj!
-Már így is megtörtént! - néztem rá totál könnyes szemekkel, majd átölelt. Ebben a pillanatban megjelentek a többiek is és Alan elmesélt mindent. Felkeltem és elindultam a kávégéphez.
-Hova mész? - szóltak utánam.
-Tönkre! - mondtam elvékonyodott hangon, majd mentem tovább.
Lent álltam és vártam, hogy végre kész egyen a kávém, mikor valami átkarolt, magához húzott és átölelt.
-Miért vagy itt? - kérdeztem sírva.