WWNFY 4.7.

se4.

7.fejezet: " May? Marilyn! "

Marilyn:

Egy olyan ember sietett a segítségemre, akitől végképp nem vártam volna.
-Mit keresel itt?
-Hát, csak kiruccantam.
-Csak kiruccantál? – néztem rá, miközben felemeltem az egyik szemöldököm.
-Kicsit nosztalgiázom… Tudod, egyszer anyum elhozott ide, egy közeli moziba. – hajtotta le a fejét, majd egy hosszasabb csönd jött.
-Sajnálom. – mondtam halkan, majd átkaroltam és közelebb bújtam hozzá.
-Semmi baj! – mosolyodott el kicsit fájdalmasan. – Inkább azt mondd, mi van veled! Tényleg elég szarul festesz!
-Antiszociális lettem… - néztem rá, majd elröhögte magát.
-Te? Aki mindig vagy 100 emberrel volt körülvéve?
-Az emberek változnak Austin! – vontam meg a vállam, majd belekortyoltam a kávémba.
-Szeretethiány?
-Te hülye vagy! – néztem rá röhögve.
-Nem, csak értek hozzád! – ölelt át. – Hidd el, 2 év alatt jobban kiismertelek, mint saját magam.
-Persze, mert lelki szemetest játszottál.
-Naaaa, nem kellene ennyire őszintén!
-Nyugi-nyugi! – nevettem el magam. – Te egyszerűen, csak egy kurva jólelkű ember vagy. – bújtam hozzá. - Amúgy, köszönöm az ajándékot!
-Csak megmutattam mit is érzünk, vagyis érzek irántad... - zavarba hozott... Nagyon is, ezért inkább kicsit tereltem.
-Remélem tudod hogy megríkattál! - basztam le egyből. - Fél óráig bőgtem Carla-nak!
-Mi? Ennyire szörnyű volt? - fogta meg a nyakamba lógó kis medált.
-Nem, ennyire gyönyörű! Hülye! - ütöttem meg egy kicsit, majd hozzábújtam.
-Na mi a baj?
-Ma…. Megláttam egy plakátot… Az Avenged Sevenfold itt fog játszani a városban… - mondtam halkan.
-És nem akarsz elmenni?
-Nem tudom… Nem szeretném, ha bárki is meglátna!
-Elmegyek veled, ezzel a kinézettel meg amúgy sem nagyon ismerne fel senki! – simította végig a hajam. - Mikor lesz?
-Jövőhéten.
-Itt leszek. - mosolygott rám. - Lehet még jegyet venni?
-Igen, azt hiszem.
-Akkor minden rendbe! - mondta, majd még egy kis ideig ültünk a padon. Végül elkísért haza és sietett is a bandához...


~

-Na, akkor elmész a koncertre? - nézett rám Carla.
-Mi?
-Tudod, Austin-al!
-Tényleg, megvettem a jegyeket is! Persze, hogy megyek!
-Akkor készülj! 9-kor kezdődik, minimum fél 9-re oda kellene érnetek és most van 7 óra!
-Basszus! - néztem az órára és rohantam a fürdőbe.
Úgy-ahogy készen lettem negyed 9-re és már hívtam is Austin-t.
-Itt állok, a házad előtt! - szólt bele.
-Király, mert én meg most jöttem ki! - nyitottam az ajtót, ő pedig tényleg ott állt előttem.
-Szia! - öleltem át.
-Szia! De kicsípted magad!
-Ugyan már! - legyintettem. - Na indulhatunk?
-Persze! - mondta, majd fogtunk egy taxit és mentünk is.

~

Mi voltunk az utolsó, akik bementek a csarnok szerűségbe. Már nyitottam az ajtót, mikor valaki elszaladt mögöttem. Tisztán láttam, hogy Arin volt az...
-Mary valami baj van? - fogta meg a kezem Austin.
-Mi? Nem! - ráztam meg a fejem, majd bementünk. Előrefurakodtunk és úgy, kb. a közepén álltunk Austin 1-2 haverjával. 
Mikor végre elkezdődött az egész, hangos visítás, kiabálás és lökdösődés kezdődött... Aust átkarolt, magához szorított, így stabil tudtam maradni valamennyire...
Elég görcsösen álltam és csak Brian-t néztem, aki totál el volt merülve a gitárjába. Szerencsére senki nem vett észre, de szívem szerint azt akartam, hogy csak egyszer is nézzenek rám és tudják meg, hol vagyok... Nem értettem ezt az érzést, ezért inkább elnyomtam alkohollal.
-Lazíts egy kicsit! - nyomott egy Jäger-es üveget a kezembe Austin.
-Kösz! - húztam meg.
Kb. a mi kis bandának 6 emberből állt és természetesen mindenki hozott valami piát. Jäger, vodka, whisky, stb.. Amik ilyenkor elő is szoktak kerülni.
Hatalmasat tomboltunk az összes számra, és érdekes mód a többiek is ismerték őket!
Szinte mindenkinek a voltam a hátán/nyakába. Nem lehetett leállítani!

A koncert végére, már mindannyian csatakészen voltunk és röhögve mentünk ki utolsóként, mert szinte kilökdöstek a biztonságiak. Amilyen balfasz vagyok, természetesen kifelé csámpázva megbotlottam és leesett a szemüvegem.
-Picsába! - álltam meg valahogy. - Kontaktlencsét kéne hordanom! - csuklottam egy hatalmasat, mire a többiek elröhögték magukat.
-Mary segítsünk?
-Ne! - emeltem fel a kezem, elég instabilan. De a pezsgősüveg, amit mái napig nem tudok hogy került a kezembe, az mintha oda lett volna ragasztva a tenyeremhez. El nem engedtem... - Le sem tudok hajolni, nem látok! - mondtam nevetve.
-Ez a tiéd? - nyújtotta felém egy aranyos tag.
-Á, igen! Köszi! - mosolyogtam rá, majd lassan feltettem a szemüveget. Már tisztán láttam, hogy Zacky volt az...
-May? - nézett rám lesokkolva.
-Ki? - tetettem az értetlent. - May? Az én nevem Marilyn!
-Na ne szórakozz! - nézett rám.
-Tényleg nem tudom kiről beszélsz! - nevettem el magam és láttam rajta, hogy kicsit végre elbizonytalanodik. - Bocsi, mennem kell! Köszönöm, hogy megtaláltad a szemüvegem! - mosolyogtam rá, majd elmentem.
-Maaay! - mondta valamelyik.
-Marilyn! - röhögtem fel. - Jegyezd már meg! - karoltam belé, mivel már nem bírtam annyira egyenesen menni.


Zacky:


-Zack gyere már!
-Gyerekek, azt hiszem May-t láttam! - néztem a többiekre, mikor Syn éppen nem volt ott.
-Nem, te hülyeségeket beszélsz! - mondta Matt röhögve.
-Nem... Azt mondta, hogy ő valami Marilyn vagy ki! - néztem körbe. Arin kikerekedett szemekkel nézett rám, majd gyors pakolt tovább. Ez a gyerek tud valamit...
-Ugyan már Zacky! Ennyi sörtől így bebaszni? - kérdezték röhögve.
-De igazam van! - mentem a gitárjaimért...- Hé Arin! Te mit tudsz May-ről? - hívtam félre.
-Semmit. - rázta meg a fejét.
-Hazudsz!
-Nem. - nevette el magát. - Tényleg nem tudok róla semmit!
-Ugyan már!
-Mary, vagyis May elég rég eltűnt... - nézett rám, én pedig elmosolyodtam. - Fogalmam sincs hol lehet.
-Marilyn? Arin, ne hazudozz, hanem inkább mond el amit tudsz! - néztem rá kicsit fenyegetően.
-A neve Marilyn Johnson... Itt lakik NY-ban és igen, lehet hogy őt láttad. Szemüveges, hosszú barna haj, tetkók, stb.
-Igen, ő volt az!
-Akkor hagyd békén... Láthattad! - fordult vissza a dobokhoz.
-Mi? Hogy hagyhatod ennyibe?
-Zacky... Tudom, hogy fiatalabb és tapasztalatlanabb vagyok, de hidd el, jobb neki nélkülünk! Beszéltem vele és nagyon lent van! Nem örülne neki, ha csak így rárontanánk! Szilveszterre úgyis befűzöm, hogy eljöjjön!
-Arin, te
-Sajnálom Zack, nem tehetek többet! - vágott szomorú fejet, majd segített tovább pakolni.
-De várj! - állítottam meg. - Tud Michelle-ről és a babáról? - sokáig habozott, de végre kinyögte.
-Igen, elmondtam neki!
-MIÉRT?
-Mert kérdezte? Nem fogok előtte titkolózni!
-És mi volt a reakciója?
-Sírt! Mi lett volna?
-Keressük meg!
-Nem legyél makacs, légy szíves! - nézett rám. - Mondtam nem? Jobb neki nélkülünk! - rázta meg a fejét.
-Srácok, pakoljatok már! - ment el mellettünk Brian.