Hannah:
-Én vagyok az első! - mondta Nitti mikor hazaértünk, és már szaladt is fel a fürdőbe.
-Jó, de most az egyszer! - vettem az irányt a saját szobám felé.
Kipakoltam az egész szekrényt, mire sikerült találnom valami elfogadható szerelést.
Egyik kedvenc fölsőm mellett döntöttem, ami v kivágású, hátul pedig szaggatott volt. Egy fehér szaggatott farmer választottam hozzá, plusz az egyik kedvenc fekete magassarkúmat.
-Mehetsz! - mondta Nitti miközben szaladt be a szobájába.
Bevittem a cuccaimat a fürdőbe majd gyors bezártam magamra az ajtót.
Engedtem magamnak vizet, és befeküdtem jó széles sarokkádba. Csak egy percre lehunytam a szemeimet, de már el is aludtam.
Elég furcsa álmom volt.
Egy varázsliget szerűségbe voltam, ahol a gombák szinte akkorák voltak mint én .Gyereknevetést halottam ezért elindultam az irányába. Átsétáltam egy kis folyón és egy szigeten voltam.Tele volt sárga virágokkal .A közepén egy fűzfa állt, ami körül gyerekek ugráltam meg játszottak. Mikor közelebb mentem felismertem őket. Anita és Brian.
Ezek meg hogy kerülnek ide?
Integettek nekem, de megfordultam és elkezdtem minden erőmből futni. Egy tóhoz értem, mikor amikor belenéztem a kis kori énemet láttam.
Nem tudom miért, de elkezdtem a vízbe sétálni, ami egyre csak mélyült... Mikor már teljesen benne voltam, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam.Az álmomat Rev szakította félbe, aki éppen a víz alól rángatott fel.
-Baszki Hannah! Mit csinálsz? - kérdezte aggódva de mégis kicsit mérgesen. Nitti is ott állt mellette. Összehúztam magam (hogy valamennyire takarjam a testem), de közben végig csak köhögtem.
Miután vagy 1 liter vizet felköhögtem ránéztem Revre.
-Jól vagy?
-Igen, csak biztos elaludtam... - néztem oldalra.
-Csak? Te teljesen hülye vagy? - kérdezte Nitti szigorúan. - Annyira megijedtem! Hívtam Briant, de az meg otthon hagyta a telefonját ezét Rev vette fel. Gyors idejött, de te amilyen okos vagy, bezártad az ajtót! - mondta, majd kaptam tőle egy laza pofont hátulról.
-Áú, na jó ezt most megérdemeltem, de többet nem! - mondtam, majd ártatlanul ránéztem. - De ha be volt zárva, hogy jöttetek be? - kérdeztem kíváncsian.
-Letörtem a kilincset! - mondta Rev vigyorogva.
-Ne! Most tényleg?
-Aha. - mondta Nitti mosolyogva. - Nézd! - odament, majd behajtotta az ajtót, és tényleg nem volt rajta kilincs. Egy hatalmas lyuk volt a helyén...
-Na de akkor én kimegyek hogy feltudj öltözni! - indult gyorsan kifelé.
Nitti csak kajánul rám vigyorgott.
-És a hős megmentő szerelméért siet, hogy megmentse a halál karmai közül! - mondta mintha egy nagy mesemondó lenne, közben mint valami kislány a szemeit forgatta és végén egy drámai sóhaj.
-Na elég! - mondtam fa arccal, majd elnevettük magunkat.
-Igyekezz!
-Oké, sietek.
-De várj!
-Igen?
-Brian hol van?
-Nem tudott jönni, de majd este benéz.
-Köszi. - gyors kiszálltam, majd lassan elkészültem.
Rev:
-Basszus, jól megijesztett ez a nő! - mondta Anita.
Éppen valami idióta műsort néztünk a TV-be.
-Elég parás volt! - mondtam, majd elmosolyodtam. - Tényleg te honnan ismered Hannaht?
-Igazából mi már ovis korunk óta barátnők vagyunk. Összevesztünk párszor, de akkor sem komolyabb dolgokon. Mikor elköltöztem, ő volt az egyetlen barátom akivel még tartottam innen a kapcsolatot.
-És Synt is ismered?
-Sajnos! - mondta, mire felnevettem. - Kiskoromba gyűlöltem azt az embert, bár néha elég jól elvoltunk! Hannah-val folyamatosan egymás nyakába lógtak... Olyanok voltak szinte mint a testvérek! - mosolyodott el. -Miután elmentem onnan, nem nagyon találkoztunk, csak szünetekbe vagy esetleg hétvégéken.
-Most hogy-hogy egy házba laktok?
-3 éve, Hanna felköltözött hozzám. Elakarta felejteni szinte még azt is hogy ki.
-Miért?
-Meghalt az édesanyja... - nézett mélyen a szemembe. - Az apja már kiskorába elhagyta őket. - ahogy ezeket a mondatokat mondta, szinte síri csönd lett körülöttünk... -Testvére nem volt soha, vagy legalábbis nem tudott róla. De az anyját mindennél jobban szerette...
-Hogy halt meg? - kérdeztem csendesen.
-Baleset. Artista volt .Egy rossz ugrás. Megcsúszott a trapézon, és leesett. - nyelt egy hatalmasat. - Védőháló nem volt felrakva, mert a főnöke nem akarta. De ennek ellenére Hannah még mindig képes őszintén mosolyogni, és pozitívan látni a dolgokat. Ezért, egy részről csodálom is.
-Hé-hé emberek! - jött le Hannah az emeletről totál jókedvűen. - Mi ez a punnyadás? Induljunk!
-Nem is tudom, ki fuldokolt még úgy fél órával ezelőtt! - mondta Anita gúnyosan.
-Na! Nem tehetek róla, hogy a fotózás túl korán volt! - vágott vissza.
-Nem tehetek róla, hogy megint hajnali 6-ig voltál fent! - ójaj, kezdődik a szájkarate!
Ezt imádom.
Izgatottan néztem a 2 lányt.
-Nem tudom hogy kinek kellett a gépén szinte mindent újratenni meg frissíteni mert összeszedett valami vírust egy pornóoldalról!
-Nem tudom ki nem képes segíteni soha az ilyen dolgokba és letiltani mindent!
-Hé-hé lányok! - szóltam közbe, mert ezek ketten még a végén egymásnak estek volna. - Elég, elvégre barátok vagytok vagy mi! - mondtam, majd felnevettek mind a ketten.
-Tudod Rev, mi ezek nem mondjuk ám komolyan! - mondta Hannah, majd átölelte Anitát. - Szeretem, és néha ha ránk jön elkezdünk így beszólogatni egymásnak, de sohasem gondoljuk komolyan!
-Őőő... - néztem rájuk zavartan.
-Na, de most már tényleg induljunk. Anyós ülés! - mondta Hannah, majd gyors kifutott.
-Nem is te lennél. - válaszolt Anita unottan, majd ő is beült.
ˇ~
-Mikor érünk oda? - kérdezte Hannah .
-Mindjárt. - mondtam, hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. - Igen?
-Jimmy? Matt vagyok! Hallod az van hogy inkább itt nálunk innánk, úgyhogy ide gyertek oké? - hirtelen lefékeztem.
-Ne szórakozz velem! - Hannah kikerekedett szemekkel nézett rám. - Jó, pár perc és ott vagyunk. - mondtam, majd letettem. Gyors megfordultam a kocsival.
-Ez mi volt? - kérdezték, szinte egyszerre.
-Változott a terv. Nálunk iszunk.
-Hát végül is... - mondta Hannah, majd Anitára nézett aki hevesen bólogatott. - Oké, de várj, akkor nem kellene vinni valami piát? - mondta, de akkor már befordultam egy bolthoz.
-Megfelel? - kérdeztem a mellettem ülő lányra mosolyogva.
-Tökéletes! - mondta, majd visszamosolygott.
Besiettünk, egyenesen a piákhoz. Hirtelen Hannah megállt.
-Srácok, légyszi menjünk innen! - mondta, miközben hátrafelé ment.
-Mi? Hannie miért? - kérdezte Anita.
-Ne! Ne mondd ki a - mondta volna tovább, de hirtelen egy már távolról is idegesítő kislány szaladt oda Hannah-hoz. Lehetett vagy 14 éves.
-Ó, szia! Már rég találkoztunk.
-Szia, Lara. Mizujs veled? - kérdezte, majd megpróbált valami mosoly félét vágni.
-Semmi, pont most jöttem a - bla bla bla. A csaj csak mondta a magáét, Hannie pedig egy "kérlek ments meg" arccal jelezte, hogy menni kellene.
Gyors Anita kezébe adtam a piákat.
-Bocsi, de most nekünk mennünk kell! - mondtam, majd megfogtam a kezét és kiszaladtunk, gyors 4be a kocsiba.
-Köszi - mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
-Bármikor! - még egy ideig néztük volna egymást, de Anita közbeszólt.
-Bocsi, nem akarlak titeket megzavarni, de az az előbbi lány felénk közeledik. - jött ki a szőke lány, táskákkal a kezében.
-Akkor azt hiszem egy másik boltnál is megállhatunk! - mondta, majd gyors bezálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
Nem messze találtunk is egyet.
-Amúgy, ki volt az a kislány? - kérdeztem, majd levettem a polcról 4 üveg Jack Daniel's-t.
-Egyszer az apja meghívott a születésnapjára, hogy játsszak el neki 1-2 számot. Gazdag apuci pici elkényeztetett kislánykája... Azóta rám van kattanva és ha találkozunk nem tudom levakarni magamról! Rühellem az ilyen embereket. - mondta, majd beletett a kosárba 2 üveg fekete abszintot, meg 1 üveg vodkát. - Ennyi elég lesz? - kérdezte, majd visszanézett a polcra.
-Hé figyeljétek mit találtam! - mondta Anita, majd beletett a kosárba 3 üveg Jägert. - Na, de ennyi elég. Sör gondolom van nálatok nem?
-De - mosolyogtam - Az mindig van.
-Helyes. - mondta Hannah és elindultunk fizetni.
-Nem lesz ez egy kicsikét sok?
-Nem! - rázták meg a fejüket ártatlanul!
-Mindig ennyit veszünk és ha marad, akkor másnap vagy a kövi bulin azt isszuk!
-Másnap?
-Az alkohol a legjobb gyógyszer a másnapos gyomornak!
-Ez őrültség, de tetszik! - vigyorodtam el.
Bepakoltunk a kocsiba és indultunk is.
-Én vagyok az első! - mondta Nitti mikor hazaértünk, és már szaladt is fel a fürdőbe.
-Jó, de most az egyszer! - vettem az irányt a saját szobám felé.
Kipakoltam az egész szekrényt, mire sikerült találnom valami elfogadható szerelést.
Egyik kedvenc fölsőm mellett döntöttem, ami v kivágású, hátul pedig szaggatott volt. Egy fehér szaggatott farmer választottam hozzá, plusz az egyik kedvenc fekete magassarkúmat.
-Mehetsz! - mondta Nitti miközben szaladt be a szobájába.
Bevittem a cuccaimat a fürdőbe majd gyors bezártam magamra az ajtót.
Engedtem magamnak vizet, és befeküdtem jó széles sarokkádba. Csak egy percre lehunytam a szemeimet, de már el is aludtam.
Elég furcsa álmom volt.
Egy varázsliget szerűségbe voltam, ahol a gombák szinte akkorák voltak mint én .Gyereknevetést halottam ezért elindultam az irányába. Átsétáltam egy kis folyón és egy szigeten voltam.Tele volt sárga virágokkal .A közepén egy fűzfa állt, ami körül gyerekek ugráltam meg játszottak. Mikor közelebb mentem felismertem őket. Anita és Brian.
Ezek meg hogy kerülnek ide?
Integettek nekem, de megfordultam és elkezdtem minden erőmből futni. Egy tóhoz értem, mikor amikor belenéztem a kis kori énemet láttam.
Nem tudom miért, de elkezdtem a vízbe sétálni, ami egyre csak mélyült... Mikor már teljesen benne voltam, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam.Az álmomat Rev szakította félbe, aki éppen a víz alól rángatott fel.
-Baszki Hannah! Mit csinálsz? - kérdezte aggódva de mégis kicsit mérgesen. Nitti is ott állt mellette. Összehúztam magam (hogy valamennyire takarjam a testem), de közben végig csak köhögtem.
Miután vagy 1 liter vizet felköhögtem ránéztem Revre.
-Jól vagy?
-Igen, csak biztos elaludtam... - néztem oldalra.
-Csak? Te teljesen hülye vagy? - kérdezte Nitti szigorúan. - Annyira megijedtem! Hívtam Briant, de az meg otthon hagyta a telefonját ezét Rev vette fel. Gyors idejött, de te amilyen okos vagy, bezártad az ajtót! - mondta, majd kaptam tőle egy laza pofont hátulról.
-Áú, na jó ezt most megérdemeltem, de többet nem! - mondtam, majd ártatlanul ránéztem. - De ha be volt zárva, hogy jöttetek be? - kérdeztem kíváncsian.
-Letörtem a kilincset! - mondta Rev vigyorogva.
-Ne! Most tényleg?
-Aha. - mondta Nitti mosolyogva. - Nézd! - odament, majd behajtotta az ajtót, és tényleg nem volt rajta kilincs. Egy hatalmas lyuk volt a helyén...
-Na de akkor én kimegyek hogy feltudj öltözni! - indult gyorsan kifelé.
Nitti csak kajánul rám vigyorgott.
-És a hős megmentő szerelméért siet, hogy megmentse a halál karmai közül! - mondta mintha egy nagy mesemondó lenne, közben mint valami kislány a szemeit forgatta és végén egy drámai sóhaj.
-Na elég! - mondtam fa arccal, majd elnevettük magunkat.
-Igyekezz!
-Oké, sietek.
-De várj!
-Igen?
-Brian hol van?
-Nem tudott jönni, de majd este benéz.
-Köszi. - gyors kiszálltam, majd lassan elkészültem.
Rev:
-Basszus, jól megijesztett ez a nő! - mondta Anita.
Éppen valami idióta műsort néztünk a TV-be.
-Elég parás volt! - mondtam, majd elmosolyodtam. - Tényleg te honnan ismered Hannaht?
-Igazából mi már ovis korunk óta barátnők vagyunk. Összevesztünk párszor, de akkor sem komolyabb dolgokon. Mikor elköltöztem, ő volt az egyetlen barátom akivel még tartottam innen a kapcsolatot.
-És Synt is ismered?
-Sajnos! - mondta, mire felnevettem. - Kiskoromba gyűlöltem azt az embert, bár néha elég jól elvoltunk! Hannah-val folyamatosan egymás nyakába lógtak... Olyanok voltak szinte mint a testvérek! - mosolyodott el. -Miután elmentem onnan, nem nagyon találkoztunk, csak szünetekbe vagy esetleg hétvégéken.
-Most hogy-hogy egy házba laktok?
-3 éve, Hanna felköltözött hozzám. Elakarta felejteni szinte még azt is hogy ki.
-Miért?
-Meghalt az édesanyja... - nézett mélyen a szemembe. - Az apja már kiskorába elhagyta őket. - ahogy ezeket a mondatokat mondta, szinte síri csönd lett körülöttünk... -Testvére nem volt soha, vagy legalábbis nem tudott róla. De az anyját mindennél jobban szerette...
-Hogy halt meg? - kérdeztem csendesen.
-Baleset. Artista volt .Egy rossz ugrás. Megcsúszott a trapézon, és leesett. - nyelt egy hatalmasat. - Védőháló nem volt felrakva, mert a főnöke nem akarta. De ennek ellenére Hannah még mindig képes őszintén mosolyogni, és pozitívan látni a dolgokat. Ezért, egy részről csodálom is.
-Hé-hé emberek! - jött le Hannah az emeletről totál jókedvűen. - Mi ez a punnyadás? Induljunk!
-Nem is tudom, ki fuldokolt még úgy fél órával ezelőtt! - mondta Anita gúnyosan.
-Na! Nem tehetek róla, hogy a fotózás túl korán volt! - vágott vissza.
-Nem tehetek róla, hogy megint hajnali 6-ig voltál fent! - ójaj, kezdődik a szájkarate!
Ezt imádom.
Izgatottan néztem a 2 lányt.
-Nem tudom hogy kinek kellett a gépén szinte mindent újratenni meg frissíteni mert összeszedett valami vírust egy pornóoldalról!
-Nem tudom ki nem képes segíteni soha az ilyen dolgokba és letiltani mindent!
-Hé-hé lányok! - szóltam közbe, mert ezek ketten még a végén egymásnak estek volna. - Elég, elvégre barátok vagytok vagy mi! - mondtam, majd felnevettek mind a ketten.
-Tudod Rev, mi ezek nem mondjuk ám komolyan! - mondta Hannah, majd átölelte Anitát. - Szeretem, és néha ha ránk jön elkezdünk így beszólogatni egymásnak, de sohasem gondoljuk komolyan!
-Őőő... - néztem rájuk zavartan.
-Na, de most már tényleg induljunk. Anyós ülés! - mondta Hannah, majd gyors kifutott.
-Nem is te lennél. - válaszolt Anita unottan, majd ő is beült.
ˇ~
-Mikor érünk oda? - kérdezte Hannah .
-Mindjárt. - mondtam, hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. - Igen?
-Jimmy? Matt vagyok! Hallod az van hogy inkább itt nálunk innánk, úgyhogy ide gyertek oké? - hirtelen lefékeztem.
-Ne szórakozz velem! - Hannah kikerekedett szemekkel nézett rám. - Jó, pár perc és ott vagyunk. - mondtam, majd letettem. Gyors megfordultam a kocsival.
-Ez mi volt? - kérdezték, szinte egyszerre.
-Változott a terv. Nálunk iszunk.
-Hát végül is... - mondta Hannah, majd Anitára nézett aki hevesen bólogatott. - Oké, de várj, akkor nem kellene vinni valami piát? - mondta, de akkor már befordultam egy bolthoz.
-Megfelel? - kérdeztem a mellettem ülő lányra mosolyogva.
-Tökéletes! - mondta, majd visszamosolygott.
Besiettünk, egyenesen a piákhoz. Hirtelen Hannah megállt.
-Srácok, légyszi menjünk innen! - mondta, miközben hátrafelé ment.
-Mi? Hannie miért? - kérdezte Anita.
-Ne! Ne mondd ki a - mondta volna tovább, de hirtelen egy már távolról is idegesítő kislány szaladt oda Hannah-hoz. Lehetett vagy 14 éves.
-Ó, szia! Már rég találkoztunk.
-Szia, Lara. Mizujs veled? - kérdezte, majd megpróbált valami mosoly félét vágni.
-Semmi, pont most jöttem a - bla bla bla. A csaj csak mondta a magáét, Hannie pedig egy "kérlek ments meg" arccal jelezte, hogy menni kellene.
Gyors Anita kezébe adtam a piákat.
-Bocsi, de most nekünk mennünk kell! - mondtam, majd megfogtam a kezét és kiszaladtunk, gyors 4be a kocsiba.
-Köszi - mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
-Bármikor! - még egy ideig néztük volna egymást, de Anita közbeszólt.
-Bocsi, nem akarlak titeket megzavarni, de az az előbbi lány felénk közeledik. - jött ki a szőke lány, táskákkal a kezében.
-Akkor azt hiszem egy másik boltnál is megállhatunk! - mondta, majd gyors bezálltunk a kocsiba és elhajtottunk.
Nem messze találtunk is egyet.
-Amúgy, ki volt az a kislány? - kérdeztem, majd levettem a polcról 4 üveg Jack Daniel's-t.
-Egyszer az apja meghívott a születésnapjára, hogy játsszak el neki 1-2 számot. Gazdag apuci pici elkényeztetett kislánykája... Azóta rám van kattanva és ha találkozunk nem tudom levakarni magamról! Rühellem az ilyen embereket. - mondta, majd beletett a kosárba 2 üveg fekete abszintot, meg 1 üveg vodkát. - Ennyi elég lesz? - kérdezte, majd visszanézett a polcra.
-Hé figyeljétek mit találtam! - mondta Anita, majd beletett a kosárba 3 üveg Jägert. - Na, de ennyi elég. Sör gondolom van nálatok nem?
-De - mosolyogtam - Az mindig van.
-Helyes. - mondta Hannah és elindultunk fizetni.
-Nem lesz ez egy kicsikét sok?
-Nem! - rázták meg a fejüket ártatlanul!
-Mindig ennyit veszünk és ha marad, akkor másnap vagy a kövi bulin azt isszuk!
-Másnap?
-Az alkohol a legjobb gyógyszer a másnapos gyomornak!
-Ez őrültség, de tetszik! - vigyorodtam el.
Bepakoltunk a kocsiba és indultunk is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése