30.fejezet: " Szeret, nem szeret. "
Renée:
-Te? - néztem álmosan az ajtóban álló Dannyre.
-A bátyád hívott, hogy el kellett mennie és mégis jöjjek vissza vigyázni rád. - mosolyodott el.
-Király... - bólintottam.
-Mi a baj? - ült le lábaimhoz.
-Semmi. - fordultam oldalra.
-Renée?
-Pihenni szeretnék. - jelentettem ki halkan.
Éreztem tekintetét a hátamon, de nem akartam ránézni. Szégyelltem magam, hogy ezt tettem a háta mögött.
Lassan mellém feküdt és átkarolt. Melegség töltött el, mikor magához szorított és biztonságban éreztem magam.
~
Lelkiismeret furdalással ébredtem.
Andy szívét összetörtem és szinte megcsaltam Dannyt, de Ashley segített és még nem elég, Jinxx iránti érzelmeim még mindig nem csillapodtak le.
Olyan gondolatmenetem volt, amitől szó szerint kirázott a hideg.
Én nem akartam ezt! Csak boldog szerettem volna lenni!
-Mi baj? - kérdezte Danny mögülem halkan.
-Semmi!
-Hajnali 3 van. Reszketsz és ideges vagy! Nekem hazudhatsz, de magadnak nem!
-Danny, én vagyok a legrosszabb!
-Ne mondj ilyeneket! Ez nem igaz!
-Dehogyisnem! Már hogy ne lenne? - ültem fel azonnal.
-Pihenj le inkább! - próbált meg visszafektetni, de nem ment. - Aludnod kell.
~
Reggel Dannynek el kellett mennie, így egyedül voltam egy ideig.
Csak nézegettem a telefonom a képeket, és a ki nem törölt üzeneteket, amiket még Jinxx és én váltottunk.
Sóhajtottam egy hatalmasat és hátrahajtottam a fejem. Mikor felültem a kanapén, Jinxx állt az ajtómban.
-Mi történt? - sietett hozzám, de felemeltem a kezem.
-Mit keresel te itt?
-Csak annyit tudok, hogy a térded szétment és nem tudsz lábra állni.
-Ennyit pont elég neked! - néztem rá könnyes szemekkel.
-Renée, én... - jött közelebb felém.
-Ne, ne is kezd el! Elég volt az, amit korábban hallottam! Nem tudod kimagyarázni magad.
-Kérlek, csak hallgass meg! - guggolt le hozzám, így egy szintbe kerültünk.
-Hogy tudtad ezt megtenni? Te, pont te, akit annyira szerettem! Nem tudod, mennyire vártam azt, hogy végre veled lehessek. Veled eltudtam képzelni mindent, de te csak így összetörted!
-Sajnálom... - hajtotta le fejét. - Akkor este nagyon sokat ittam és totálisan elvesztettem a fejem. Nem tudtam mit csinálok!
-És előtte? Miközben azt hajtogattad nekem, hogy mennyire vársz, közben nőcskékkel feküdtél össze!
-Nem tudtam, mit veszítek el.
-Szerettelek!
-Még most is szeretsz! - nézett fel szemeimbe.
Már szólásra nyitotta volna száját, de felpofoztam.
-Már hogy tudnálak szeretni?
-Így! - fogta meg kezem, majd hosszasan megcsókolt.
Szótlanul néztem szemeibe. Azokba a szemekbe, amikért bármit megtettem volna. Az életemet is oda tudtam volna neki adni, de ő ezt nem értékelte.
-Nem szeretlek! - ráztam meg a fejem.
-De! Ismerd be! Nem feküdnél itt, nem hagytad volna még azt sem, hogy bejöjjek, hogy megcsókoljalak.
-Utállak! - szűrtem ki fogaim között. - Mindennél jobban!
-Nem hiszek neked!
-Ne légy ilyen makacs, és fogadd el ami van!
-Nem tudlak elengedni! - nézett rám kétségbeesve. - Kérlek, hagy próbáljam meg újra!
Gyerünk Renée, ezen bukik, vagy áll minden... Ha most újrakezded, lehet hogy boldog leszel, de lehet hogy csak mélyebbre kerülsz...
-Nem! - ráztam meg a fejem ismételten. - És hagyj békén most már! Danny és én
-Mit tud neked adni az a fickó, amit én nem?
-BOLDOGSÁGOT! - vágtam rá, felemelt hanggal. Ekkor meghökkenten nézett rám, majd leült.
-Ezt nem hiszem el... pont ő? De miért?
-Mert nem olyan mint te!
-Ő is megcsalta a barátnőjét! Veled miért ne tenné?
-Mert ő más! - húztam ki magam. - És most kérlek menj! - mutattam az ajtó felé.
-Ren
-MENJ! - hajtottam le a fejem, könnyes szemekkel. - Kérlek... - kezdtem el még jobban sírni. - Csak menj! Most... - fejeztem be halkan.
Jinxx lassan felkelt, megigazította rajtam takarómat és elindult kifelé.
-Én itt vagyok! - fordult vissza.
-Hogy mi? - néztem rá értetlenül.
-Harcolni fogok érted! Nem hagyom ezt az egészet! - lépett ki az ajtón.
-Miért kell ilyennek lenned? - kérdeztem kétségbeesve, majd a párnámba nyomtam arcom.
Elviselhetetlen kínok között felálltam és a konyhapulthoz mentem. Rávágtam egyet az asztalra, amitől az megrepedt.
-UTÁLLAK! - kiáltottam el magam. - MIÉRT? MIÉRT CSINÁLOD EZT VELEM? - törtem össze egy tányért kétségbeesett sírással kísérve. Ezt még követte egy pohárkészlet és egy porceláncsésze az ajtón. - UTOLSÓ MOCSOK! - dobtam neki az ablaknak egy széket, ami azonnal összetört.
Akárcsak a szívem.
Az üvegdarabokra álltam, majd leültem. Megfogtam pár darabot és elsöpörtem magam körül.
-Hogy lehetsz ilyen? - néztem a semmibe, reménytelenül.
Lassan feltápászkodtam és a fürdő felé mentem.
Kezeim és lábaim véresek voltak, bár csak pár kisebb seb volt rajtuk.
Beültem a tuskabinba és jéghideg vizet engedtem magamra. Azt reméltem, ez majd elmossa minden fájdalmam.
A hideg cseppek egymás után, sorozatban ütögették bőrömet. Minden egyes kis lepattanásuk fájt. Édes fájdalommal töltött el, olyannal, amit addig még nem éreztem.
Felnyújtottam kezem, annak reményében, hogy valaki talán megfogja, de senki nem jelent meg előttem.
Egyedül...
-Tiszta vér minden a konyhába és kitörtél egy ablakot! - rántotta ki valaki a kabin ajtaját.
-Fáj! - néztem fel. - Nagyon fáj! - tettem ökölbe szorított kezem, szívemhez. - Segíts! - hunytam le szemeimet.
-Jézusom... - jegyezte meg halkan.
-A bátyád hívott, hogy el kellett mennie és mégis jöjjek vissza vigyázni rád. - mosolyodott el.
-Király... - bólintottam.
-Mi a baj? - ült le lábaimhoz.
-Semmi. - fordultam oldalra.
-Renée?
-Pihenni szeretnék. - jelentettem ki halkan.
Éreztem tekintetét a hátamon, de nem akartam ránézni. Szégyelltem magam, hogy ezt tettem a háta mögött.
Lassan mellém feküdt és átkarolt. Melegség töltött el, mikor magához szorított és biztonságban éreztem magam.
~
Lelkiismeret furdalással ébredtem.
Andy szívét összetörtem és szinte megcsaltam Dannyt, de Ashley segített és még nem elég, Jinxx iránti érzelmeim még mindig nem csillapodtak le.
Olyan gondolatmenetem volt, amitől szó szerint kirázott a hideg.
Én nem akartam ezt! Csak boldog szerettem volna lenni!
-Mi baj? - kérdezte Danny mögülem halkan.
-Semmi!
-Hajnali 3 van. Reszketsz és ideges vagy! Nekem hazudhatsz, de magadnak nem!
-Danny, én vagyok a legrosszabb!
-Ne mondj ilyeneket! Ez nem igaz!
-Dehogyisnem! Már hogy ne lenne? - ültem fel azonnal.
-Pihenj le inkább! - próbált meg visszafektetni, de nem ment. - Aludnod kell.
~
Csak nézegettem a telefonom a képeket, és a ki nem törölt üzeneteket, amiket még Jinxx és én váltottunk.
Sóhajtottam egy hatalmasat és hátrahajtottam a fejem. Mikor felültem a kanapén, Jinxx állt az ajtómban.
-Mi történt? - sietett hozzám, de felemeltem a kezem.
-Mit keresel te itt?
-Csak annyit tudok, hogy a térded szétment és nem tudsz lábra állni.
-Ennyit pont elég neked! - néztem rá könnyes szemekkel.
-Renée, én... - jött közelebb felém.
-Ne, ne is kezd el! Elég volt az, amit korábban hallottam! Nem tudod kimagyarázni magad.
-Kérlek, csak hallgass meg! - guggolt le hozzám, így egy szintbe kerültünk.
-Hogy tudtad ezt megtenni? Te, pont te, akit annyira szerettem! Nem tudod, mennyire vártam azt, hogy végre veled lehessek. Veled eltudtam képzelni mindent, de te csak így összetörted!
-Sajnálom... - hajtotta le fejét. - Akkor este nagyon sokat ittam és totálisan elvesztettem a fejem. Nem tudtam mit csinálok!
-És előtte? Miközben azt hajtogattad nekem, hogy mennyire vársz, közben nőcskékkel feküdtél össze!
-Nem tudtam, mit veszítek el.
-Szerettelek!
-Még most is szeretsz! - nézett fel szemeimbe.
-Már hogy tudnálak szeretni?
-Így! - fogta meg kezem, majd hosszasan megcsókolt.
Szótlanul néztem szemeibe. Azokba a szemekbe, amikért bármit megtettem volna. Az életemet is oda tudtam volna neki adni, de ő ezt nem értékelte.
-Nem szeretlek! - ráztam meg a fejem.
-De! Ismerd be! Nem feküdnél itt, nem hagytad volna még azt sem, hogy bejöjjek, hogy megcsókoljalak.
-Utállak! - szűrtem ki fogaim között. - Mindennél jobban!
-Nem hiszek neked!
-Ne légy ilyen makacs, és fogadd el ami van!
-Nem tudlak elengedni! - nézett rám kétségbeesve. - Kérlek, hagy próbáljam meg újra!
Gyerünk Renée, ezen bukik, vagy áll minden... Ha most újrakezded, lehet hogy boldog leszel, de lehet hogy csak mélyebbre kerülsz...
-Nem! - ráztam meg a fejem ismételten. - És hagyj békén most már! Danny és én
-Mit tud neked adni az a fickó, amit én nem?
-BOLDOGSÁGOT! - vágtam rá, felemelt hanggal. Ekkor meghökkenten nézett rám, majd leült.
-Ezt nem hiszem el... pont ő? De miért?
-Mert nem olyan mint te!
-Ő is megcsalta a barátnőjét! Veled miért ne tenné?
-Mert ő más! - húztam ki magam. - És most kérlek menj! - mutattam az ajtó felé.
-Ren
-MENJ! - hajtottam le a fejem, könnyes szemekkel. - Kérlek... - kezdtem el még jobban sírni. - Csak menj! Most... - fejeztem be halkan.
Jinxx lassan felkelt, megigazította rajtam takarómat és elindult kifelé.
-Én itt vagyok! - fordult vissza.
-Hogy mi? - néztem rá értetlenül.
-Harcolni fogok érted! Nem hagyom ezt az egészet! - lépett ki az ajtón.
-Miért kell ilyennek lenned? - kérdeztem kétségbeesve, majd a párnámba nyomtam arcom.
Elviselhetetlen kínok között felálltam és a konyhapulthoz mentem. Rávágtam egyet az asztalra, amitől az megrepedt.
-UTÁLLAK! - kiáltottam el magam. - MIÉRT? MIÉRT CSINÁLOD EZT VELEM? - törtem össze egy tányért kétségbeesett sírással kísérve. Ezt még követte egy pohárkészlet és egy porceláncsésze az ajtón. - UTOLSÓ MOCSOK! - dobtam neki az ablaknak egy széket, ami azonnal összetört.
Akárcsak a szívem.
Az üvegdarabokra álltam, majd leültem. Megfogtam pár darabot és elsöpörtem magam körül.
-Hogy lehetsz ilyen? - néztem a semmibe, reménytelenül.
Lassan feltápászkodtam és a fürdő felé mentem.
Kezeim és lábaim véresek voltak, bár csak pár kisebb seb volt rajtuk.
Beültem a tuskabinba és jéghideg vizet engedtem magamra. Azt reméltem, ez majd elmossa minden fájdalmam.
A hideg cseppek egymás után, sorozatban ütögették bőrömet. Minden egyes kis lepattanásuk fájt. Édes fájdalommal töltött el, olyannal, amit addig még nem éreztem.
Felnyújtottam kezem, annak reményében, hogy valaki talán megfogja, de senki nem jelent meg előttem.
Egyedül...
-Tiszta vér minden a konyhába és kitörtél egy ablakot! - rántotta ki valaki a kabin ajtaját.
-Fáj! - néztem fel. - Nagyon fáj! - tettem ökölbe szorított kezem, szívemhez. - Segíts! - hunytam le szemeimet.
-Jézusom... - jegyezte meg halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése