WWNFY 5. 10.

se5.
10.fejezet: " Dangerous "

Mary:

-Végre megjöttetek? - adott a kezembe Valary egy doboz sört.
-Mondhatni. - mosolyodtam el.
-Szia...sztok! - vigyorodott el Arin.
-Csak elhoztad?
-Istenem, csak eltaláltatok ide? - figyelt fel egyszerre mindenki ránk.

-Üljetek már le! - lökdösött közelebb minket Lacey, a többiekhez.
-Sört?
-Köszi! - bólintottam mosolyogva, majd letelepedtem Zacky mellé.
-Szia tündérke! - karolt át.
-Jaj életem, te berúgtál? - tettem arcára kezét, mire felemelte az üvegét és beleivott.
-Egészségedre! - koccintottam össze söreinket, majd körbenéztem.
Mindenki mosolyogva és ölelkezve, vagy éppen nevetve várta a tűzijátékot. A társaságunk nagy része, már részeg volt és jó is volt a hangulat, de... de valahogy egyedül éreztem magam. A hátam mögé pillantottam, ahol Brian állt és éppen röhögött valamin Matt és Johnny társaságában.
Legszívesebben megfogtam volna kezét és magammal rántottam volna.
CSAK az enyém lehet! Senki másé!
-Jaj Maryyyyyy! - döntötte rám fejét Zack.
-Igen?
-Hozd vissza Briant!
-De hát itt van!
-Nem úgy, te! - nevette el magát. - Nem a régi!
-Ezt hogy érted?
-Tudod jól te is! - mondta, majd vállamra tette kezét. Csak reménytelenül felnevettem és az égre néztem.
Pár pillanat múlva elkezdődött a tűzijáték.
Már mióta is? Lassan 4 éve nem láttam ilyet...
Csillogó szemekkel és mosolyogva néztem az egész műsort. Sárga, zöld, piros, kék, lila és ezüst színek élénkítették az égboltot, amin a csillagok már nem is látszódtak.
-Gyönyörű! - ült mellém Brian.
-Az! - mosolyodtam el, még mindig az eget bámulva.
-Miért?
-Mit miért?
-Miért húzod az agyam egyfolytában?
-Vicces! - nevettem fel. - Meg, hogy teperj utánam!
-De minek?
-Hogy lássam kitartó vagy, vagy nem és még szeretsz-e annyira, hogy kibírd ezt az egészet. - emeltem fel a szemöldököm.
-Mekkora egy...
-Egy? - mosolyodtam el. - Köcsög vagyok? Inkább mondd ki!
-Néha! - döntötte oldalra fejét.
-Ez velem jár! - vontam meg a vállam.
-Hiányoztál! - karolt át, fél perc csönd után.
Ránéztem, de ő szomorúan pillantott vissza rám. Lesütötte fejét, majd ölembe rakta azt. Kicsordultak könnyeim...
Fölé hajoltam és lassan megcsókoltam. Könnyeim végigfolytak ő arcát is, de úgy éreztem végre minden bánatomat kiadom magamból.
Mindkettőnknek ugyan annyira fájt.
-Mary! - szólt hozzám halkan. - Hogy érzed magad?
-Fogjuk rá! - mosolyodtam el. - Te? Látom, nem nagyon jön be ez az egész.
-Ami azt illeti... -  nézett rám. - Nem túlzottan.

-Szeretnél elmenni?
-Igen! - bólintott egyet.
Megfogta kezem, felhúzott és elsiettünk. Kiérve a tömegből, már szinte futottunk. Ő elöl én pedig szorosan mögötte.
Együtt futottunk a semmibe.



~


Syn:

Felemelő érzés volt!
Mintha együtt rohantunk volna egy jobb, boldogabb helyre.
Hirtelen rántást éreztem a karomon, majd megfordultam. Mary lehunyt szemekkel állt előttem.
-Szeretlek! - nézett végre rám. - Mindennél és mindenkinél jobban! - mondta, majd szorosan elé álltam. - Hülyék vagyunk, hogy egy pillanatig is kételkedtünk a másikban.
-Totálisan! - mosolyodtam el.
-Mi lenne, ha...
-Ha?
-Inkább elmennénk hozzám? - mosolyodott el.
-Díjazom az ötleted! - mondtam, majd megcsókoltam.


~

Ahogy beértünk a lakásába, azonnal bezártam az ajtót.
Vágyakozva és némán álltunk egymás előtt. Lassan a falhoz szorítottam, közben végig szemeibe néztem.
Végre túl vagyunk minden rossz dolgon, és jöhet a boldogság?
Gondoltam akkor...
-Tényleg nem vagy semmi! - mosolyodtam el.
-Mert?
-Sokkal jobb, mintha azonnal történt volna meg minden.
-Ugye? - rakta homlokát enyémhez. - Szeretlek!
-Én is szeretlek! - mondtam, majd hosszasan csókoltam.



Mary:

Mikor felkeltem egyből kimentem a teraszra és rágyújtottam.
Mi történt velem? Ilyen könnyen megtörtem?
Lépteket hallottam a szobából, majd meleg kezeket éreztem a derekam körül.
-Miért vagy már ilyen korán fent?
-Nem hagynak aludni az álmaim.
-Milyen álmok?
-Rémálmok!
-Rémálmok?
-Igen... Arról, hogy ismét elveszítelek. - hajtottam le a fejem.
-Ne hidd el őket! Ilyen nem lesz!
-És ha igen? - fordultam felé. - Ha megint jön valami, mi pedig végleg elválunk?
-Ne kérdőjelezd meg a kapcsolatunkat! - ölelt magához szorosan. - Ez nem fordulhat elő többé!
-Biztos?
-Biztos! - mondta halkan.
Már megcsókoltam volna, mikor elkezdett csörögni a telefonja.
-Nem, most nem! - nyomta ki, de újra megszólalt. Még 3x jelzett foglaltat, de csak nem adta fel... - Nem igaz! - vette fel ingerülten.
Visszafordultam és rágyújtottam még egy szálra.
-Mennem kell!
-Miért? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Apám majdnem leégette a házam! - sietett ki.
-Mégis hogy?
-Fogalmam sincs, most hívtak a tűzoltók. - sietett le, a kocsijához.
-Megyek veled!
-Inkább ne! Ki fogok borulni, nem kicsit.
-Vigyázz magadra!
-Meglesz! - mondta, majd megcsókolt.


~


Éppen elkezdtem sütni egy adag pizzát, mikor valaki csöngetett.
-Gyere be! - kiabáltam ki.
-Egyedül vagy?
-Zackyy! - öleltem át azonnal. - Gyere, ülj le! - vezettem a konyhába.
-Sütsz valamit?
-Pizzát. - mosolyogtam rá. - Itt maradsz kajálni?
-Ja, de - nézett körbe. - Azt reméltem, Briant nálad találom, vagy legalább az ágyadban!

-Vicces-vicces, de nincs itt! - tettem le elé egy sört. - PapaGates majdnem felgyújtotta az egész házát.
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Jól hallottad! - fogtam össze a hajam.

-Nem!
-Mit nem?
-Nem, PapaGates most ment be a stúdióba! Otthonról jött, mert Syn húga rosszul lett az este és egyedül voltak.
-Nem, most ment a - itt elakadt a szavam és villámként suhant át az agyamon egy név. - Aaron! - néztem Zackre kikerekedett szemekkel.
-Ki?
-Aaron! - dobtam el a kezembe lévő poharat.
-Hé, nem kell össze-vissza törni most miatta mindent! - nevetett fel.
-Nem érted, miatta kerültem börtönbe és miatta volt minden balszerencse az életemben!
-És gondolod, hogy
-Igen, valamire készül! Zacky, azonnal menjünk oda!
-Helló! - jött be Inez.
-In, most azonnal el kell mennem, kérlek vigyázz a házra!
-Mi? Oké, de
-Sietek! - rohantam ki, Zack pedig utánam.