MK 32.

32.fejezet: " Nem tűröm "

Danny:

Már lassan 2 napja nem láttam Renée-t.
Nem válaszol, Andy szerint most magányra lenne szüksége, de valami nagyon nem tetszik.
-Elmentem! - léptem volna ki a lakásból, de Ben elém állt.
-Hova-hova?
-Szerinted hova megy? - ivott bele Sam a kávéjába. - A barátnőjéhez.
-Meg van ő nélküled is! Különben is azt mondták, egyedül akar lenni.
-Nem érdekel!
-Hogy futhatsz így hozzá? Ez csak egy ingatag kapcsolat, ami szerintem nem lesz túl hosszú. - szólt utánam Ben.
-Hagyjátok már ezt abba! Renée igenis egy komoly, érett nő. Hozzám való és ha kell akár egyedül is itt fogok maradni. - emeltem fel a hangom és azonnal kimentem.
Beültem a kocsimba és már nyomtam is be Andy számát.
-Andy?
-Csá Danny! Na mi van? - vette fel egész jókedvűen Andy.
-Renée, otthon van?
-Igen, de éppen alszik.
-Elmennék hozzá!
-Őőő
-Gyere! - szólt bele Juliet. - Gyere szépen csak el! - nyomta ki a telefont.



Renée:

Mikor felkeltem, Ashley az ágyam szélén ült és nyomkodta a TV-t.
-Ash?
-Na, Csipkerózsika! Csak nem kellett az a csók?
-Vicces vagy... - húztam el a számat.
-Na gyere szépen, van neked egy programom!
-Hagyj Ashley, per pillanat semmihez nincs kedvem!
-Na! Meg sem akarom hallani! - fogta meg még szerencse, hogy a nem sérült a lábam és lerántott. Én már a földön ültem és gyilkos tekintettel meredtem rá.
-Próbáld meg még egyszer és letépem a tökeidet! - "mosolyogtam" rá.

-Vicces vagy, de most - kezdte el röhögve, de ekkor zihálva rontott be Danny. - megyek? - nézett rám értetlenül.
-Azt hiszem. - válaszoltam halkan.
-Sziasztok! - sietett ki, majd ránk csukta az ajtót.
Megtámaszkodtam az ágyon és megpróbáltam felkelni.
-Renée! - jött oda azonnal Danny, majd felsegített. Mellkasához bújtam és szorosan öleltem.
-Annyira örülök, hogy itt vagy! - sóhajtottam egy hatalmasat.
-Rossz érzésem volt, de látom Ashley vigyá - mondta volna tovább, de kitapogatta a kis sebtapaszokat. - EZ MEG MI? - kérdezte kiakadva. - Mit csinált veled?
-Semmi, nem, nyugi! - ráztam meg a fejem. - Tegnap... itt volt Jinxx. - néztem a padlóra könnyes szemekkel.
-Minek?
-Azt mondta, - vettem egy mély levegőt, miközben megpróbáltam visszatartani a sírást. - hogy még mindig szeret és sajnálja. Nem érti, hogy lehetek veled, miközben tudja, hogy még én is őt... őt szeretem. - síri csönd állt be. Szigorú arccal rám nézett, majd magához szorított.
-Ugye te már...
-Még szép hogy nem!
-Ezt nem tűröm.
-Danny, ő csak... csak egy idióta farok, aki nem tud túllépni a dolgokon. - belenézett a szemeimbe, majd megcsókolt.
-És mik ezek a hegek?
-Elvileg összetörtem pár tányért, talán poharakat is egy széket kibasztam az ablakon. Leülten a szilánkok közé és ott sírtam. Ashley talált rám...
-És ő is látott el? - húzta össze szemöldökét.
-Igen.
-Hozzád nyúlt? És... itt is? - simított végig belső combomon.
-Danny, most nem ez a lényeg! - bújtam hozzá ismét.
-Körbe vesznek téged a bátyád haverjai és úgy viselkednek veled, mintha nem tudom... mintha a szeretőid lennének! - akadt ki. Hosszas csönd után, csak tátott szájjal meredtem rá.
-NEM VAGYOK KURVA! SEM SENKINEK A SZERETŐJE ÉS SEMMI MÁS! - emeltem fel a hangom. - A barátaim és tudod mit? Örülök, hogy segített Ashley, mivel ha ő nincs, talán holtan fekszek még most is a konyhámba! Nem hogy örülnél neki!
-Nem te vagy itt a hiba! - tette tenyereit arcomra. - Hanem az, hogy nem fogom eltűrni, hogy a barátnőmmel így viselkedjenek! TE az enyém vagy! - nézett mélyen szemeimbe. - Szeretlek! Köszönöm Ashley-nek, és Jinxx ezt még meg fogja bánni! Nagyon is! - emelt fel, majd lefektetett az ágyra.
-Kérlek ne csinálj semmit!
-Nem csinálok semmit! - takart be, majd elindult kifelé.
-DANNY! - kiabáltam utána, de semmit nem ért. Totálisan kihasználta a helyzetet, hogy le voltam sérülve...


Danny:

Hajtott a düh és a bosszúvágy. Tudtam jól, hol lakik Jinxx, mivel már ittunk nála párszor Andyvel.
-Jinxx! - dörömböltem az ajtaján. - JINXX! - kezdtem el ordibálni.
-Mi van már? - nyitott ajtót idegesen.
-Csak ez! - vertem bele egyet az arcába.
-Az orrom, te idióta! - hátrált begörnyedve.
-Fáj?
-Hogyne fájna te barom?! - nézett rám.
-Akkor minden rendben!
-Te normális vagy? Danny megőrültél?
-Lehet, de még mindig tisztességesebb vagyok, mint te! - nyomta fel a falra. - Egyszer! Egyetlen egyszer lássalak meg Renée környékén! Esküszöm, összetöröm a szép kis arcodat és a helyére rakom a gerincedet, ami úgy látszik elég faszán elcsúszott, mióta ennyire felkapott lett a bandátok! - engedtem el, aminek következtében a földre zuhant. - Attól, mert te vagy Jinxx, még nem kell úgy bánnod egy nővel, mint egy utolsó kurvával! - pofoztam fel minden erőmből. - Ne merj koslatni utána! - álltam fel.
-Danny! - fogta meg a vállam valaki halál nyugodtan. - Elég!
-Andy?
-Renée átcsörgött, hogy jöjjek ide. Már értem. - lépett mellém. - Menj vissza hozzá! Oké? Te meg kelj fel, szánalmasan festesz!